Harangszó, 1921

1921-01-30 / 5. szám

XII. évfolyam.

1921. január 30.

5. szám.

Falalós •c«rk«*ztd ti kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

TinuirkHtM:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lovánpatonára (Vaazprómmogya), aldfl- xatéil dijak, raklanr.áclók a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szantgotthárdra (Vuavármagya) kltldandók

Elóflzatéat alfogad mlndan avang. lalkéiz t* tanító.

Magjalanlk mlndan vaiér nap.

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szarkaaztl és a kiadásért falaidé:

CZIPOTT GÉZA

SZENTOOTTHÁRD

(Vasvérmagya.)

A „Harangszó" alóflzatéll éra agész évra: Luthar- Szövetsógl tagoknak cím- szalagos kü'd*s«el 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K.

A „Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- kat küldünk.

A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

A kocsma.

Irta: Fábián Imre.

Már évek óta hantok alatt pihen az aggastyán, aki egyszer népünknek az igazi legfőbb jót kereső ifjúságához egy kérdéssel fordult. A kérdés az volt: mit gondolnak, az ősz Sámson mért tudta a pogányok templomát tartó hatalmas főoszlopot eldönteni s így az egész épületet romba- dönteni ? A válasz kézenfekvő volt : azért, mert Sámson ekkorra már újból az Űrhöz tért, bűneit megbánva, az Űr megsokasította erejét. Ez az aró birkózott a hatalmas oszloppal. Az ősz aggastyán mosolyogva fejét rázta. Igaz, mind igaz, az Úr ereje nélkül akkora osztoppal mit se lehetett volna, de az Úr se adott volna megbízást Sámsonnak az oszlop ledöntésére, ha az az oszlop egészséges lett volna. Ámde az az oszlop szű-ette volt. Nagy volt, hatalmas volt, de szú-rágások őrlőtték meg annak belsejét. Ezért nem tudott szembeszállani Sámson erejével. Ti magyar ifjak, folytatta azután tovább a kedves öreg űr, vagytok a magyar haza oszlopai; míg erősek vagytok: népünk, hazánk pillérei; ha szú-ették lesztek, akkor pedig népünk, hazánk sírásói lesztek. Sajnos, mondotta, nem is egy, hanem négy veszedelmes szú-rágást látok a magyar ifjúság életfáján, amely korhasztja, őrli, emészti azt s ez a négy veszedelmes szú négy k betű a mi szép magyar nyelvünkön: kocsma, kártya, kéj, kényelem.

Mintha régi költőnk, Berzsenyi szólt volna szavai által hozzánk : »Romlásnak indult hajdan erős magyar... Nézd a kevély tölgy, melyet az éjszaki szélvész le nem dönt, benne termő férgek erős gyökerit megőrlik s egy gyenge széltől/fóldre téríttetik... így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd 1«

így beszéltek ők s az élet így igazolta szavaik igazságát. Magyarország ledőlt! Ledöntötte négy k, négy szörnyű féreg:

/kocsma az első k. Ez a név fogalommá lett népünk életében és költészetében. A költészet, festészet eszményítette, a közfelfogás pedig mint nélkülözhetetlen intézményt állította be a magyar kocsmát. A kocsma népünk életében csakugyan fontos tényezővé lett. Szokásokat, szinte erkölcsöket nevelt, amelyek hasznot nagyon keveset, veszedelmet annál többet hoztak. Igaz az is, hogy a márciusi ifjak a Pilvax kávéházból indultak el szabadságszerző űtjokra, hogy kávéházban, tehát a kocsmának bizonyos nemében született meg a nevezetes 12 pont, de az is bizonyos, hogy a márciusi ifjak nyomát vastagon befútta a hó, a későbbi nemzedékek más utat törtek maguknak, mint amelyen eleik jártak.

Csak egyik bűne a kocsmának, hogy az alkoholizmus mérgét terjeszti s hogy az alkoholizmus számtalan családnak, gyermeknek, nőnek kezéből veszi ki a mindennapi kenyeret, hogy a pálinkáért fűtetlen szobában, ruhátlan, mezítelen telel nagyon sok család. Fő bűne az a kocsmának, hogy borgőzt visz bele a kocsmaszobából a közélet irányításába, a tömegek életét ve 5k tanácstermeibe is. Bortól meg e részegedjetek, mert a borban L^ilkodás van! Magyar népünk életében lehetetlen ezt a bujál- kodást és dobzódást észre nem venni! A kocsma levegője termel vezetőket a falvaknak, sokszor az országnak is! A kocsma sokszor az a mérték, amelyet annak megütnie kell, aki valamivé akar lenni 1 A falu bírája sokszori ha nem ott választódik, de

ott jelölődik a kocsmában, ott adja meg nem egy programmbeszédjét s ott intézik el a község közügyéit és birálják felül a hatóság intézkedéseit. A falu egyéb vezetőit, jegyzőt, tanítót, néha papot is ott jelölnek, választanak és bírálnak meg. Hogy a képviselők is sokszor onnét nőttek ki, nem is kell külön bizonyítani. Amellett az erkölcsi feslettségnek, züllésnek a kocsma mindig melegágya volt. Ha a feslett testi életre másutt sehol se kínálkozna alkalom, a kocsma bizonyosan nyújt arra bőséges alkalmat.

A kocsma ellenlábasa a templomnak, amit szép magyar nyelvünk szentegyháznak, Istenházának is nevez. Amit a templom tanít, a kocsma mindazt tagadja. Ha a templom az élő Isten köré, a kocsma az eleven Sátán köré gyűjti össze az embereket, ahol a kocsmák tanítanak, ott a templomnak el kell némulnia.

Milyen vonzóereje van a kocsmának népünkre?! Törvény tiltja 15 éven aluli gyermekeknek a kocsma látogatását, de a szülők átlépik gyermekeikkel a törvényt, maguk viszik serdülő gyermekeiket a vigasság házába. A vonzó erőt növeli még az, hogy a szülők gyermekeiket rendesen valami különös, ünnepélyes alkalmakkor viszik kocsmába. így a gyermek megszokja, hogy amint karácsonykor templomba, úgy minden nevezetesebb napon a kocsmába kell menni mindeneknek. «

Ez ellen azt szokták felhozni, hogy túlzott beállítása a dolgoknak. Túlzásba nem kell vinni a dolgot és akkor nagyon szépen megfér a kocsma a templom tószomszédságában. A rendes ember a kocsmában is megmarad jó keresztyénnek. Ezen a címen a kocsma sokszor a gyülekezeti életbe is belopja magát, néhol szinte gyülekezeti kocsmát állítanak fel, másutt meg az egyház által rendezett mula-