Harangszó, 1921

1921-09-25 / 39. szám

ÍOÍ 1606; 1631. Irta: Porkoláb István. (Folyt. 5.) A rengeteg sérelmet, mely az or- szágfjűlésre felhalmozódott, betetézte a valláskérdés s a kassai templom­foglalás híre rendkívül felizgatta a rendeket. Ehhez képest 1604 február 3-án Pozsonyban összeült ország­gyűlésen feliratban fordultak Mátyás főherceghez, a távollevő király »ké­péhez«, kérve vallásügyi sérelmeik orvoslását. A főherceg kicsinyes, ki­térő válasszal intézte el a rendek kérelmét, akik ezúttal már nem elé­gedtek meg egy előkelő gesztussal, hanem az országgyűlés berekesztése­kor a nádori helytartó előtt eleve is óvást emeltek minden vallásháborítás vagy templomfoglalás ellen, és kijelen­tették, ha ilyenek mégis előfordulná­nak, élni fognak törvényadta jogaik­kal. De jellemző a rendek alattvalói hűségére és kitartó türelmére, hogy vallásügyi kívánságaik megtagadása ellenére is megszavazták a kért adót s a törvényköoyvet Mátyás főherceg­gel egyértelmüleg állapították meg. Huszonegy törvénycikkből állt ennek a hires országgyűlésnek a méghire- sebb végzeménye, amelyet, mint tör­ténni szokott, elküldöttek Rudolfhoz szentesítés végett Prágába. Egyidejű­leg juttatta el Mátyás főherceg is a véleményét, azt ajánlja, tiltsa meg a király törvényileg a rendeknek, hogy a legközelebbi országgyűlésen ismét előhozakodjanak vallásügyi sérelme­ikkel. Rudolfnak nem kellett ilyesmit kétszer mondani; kapott a tanácson és a XXI. t.-c. után egyszerűen oda hamisította Himmelreichhel a hírhedt »XXII. articulust«. Ebben az önkényü- leg betoldott t.-cikkelyben keményen elutasította az evangélikus rendeknek — a többségnek — hozzá intézett kérelmét, továbbá kijelentette, hogy mint a római katholikus vallás buzgó őre, azt Magyarországon nemcsak ter­jeszteni, hanem felvirágoztatni óhajtja, miértis valamennyi elődének e vallás érdekében alkotott mindennemű tör­vényeit és rendeletéit újból hatályba helyezi s a legszigorúbb büntetés terhével.eltiltja a vallásügyeknek or­szággyűlésen való tárgyalását. A katholikusság kárörömmel fo­gadta ezt a rendelkezést, amely pedig a sarkalatos magyar állam-jogok ellen épp úgy irányult, mint a protestánsok ellen, akik elkeseredésükben ezúttal már a kardjukra csaptak. De még nem húzták ki. Csak kijelentették Belgiojosó kassai főkapitánynak, hogy HARANQSZO a törvénytelen XXII. artikulus miatt az egész törvénykönyvet semmisnek tekintik, az országgyűlésen megaján­lott pénz- és vér-adót ki nem állítják és ha a protestánsoknak szabad vallásgyakorlat nem engedtetik, — a cselekvés terére lépnek. . . Érthető, ha az Arany Bulla hires záradékát oly nagy gondjuk volt eltörölni a Habsburgoknak — hiszen sokszor függött a fejük felett Damokles-kard- ként. . . Most is. . . A gálszácsi gyűlés határozatát megértette Belgio­josó, tudta, mit jelent a rendek szá­jából ezt hallani: a cselekvés terére lépnek... A kassai vallon főkapitány fölujjongott, hogy forradalomba sike­rült hajtani a nemzetet: lehet rabolni, gyilkolni, és rakamazi táborában mindjárt zsoldot kiáltatott. A rendek pedig szétnéztek vezér után és a sivár sötétségben meglátták Bocskai nap­fényes alakját... (Folyt, köv.) Gandhi, az indiai forrada­lom prófétája. Újabban mind sűrűbben ismétlőd­nek meg India különböző pontjain az angol uralom elien lázadó tömegmoz­galmak. A brit kormány erőfeszítései sorra csődöt mondanak, s legfeltűnőbb ezekben a véres kudarcokban az, hogy noha az angol gépfegyvereket szinte nem is védekező tömegek ellen for­dítják, mint például a hírhedt amrit sári mészárlások alkalmával, végül mégis a szívós angol uralom tesz folytonos engedmények formájában megnyilvánuló, hátráló lépéseket. En­nek a különös tünetnek adja most magyarázatát az egyik amerikai lap, a Newyork Call, érdekes képet nyújtva Gandhiról, az indusok körülrajongott új prófétájáról. Gandhi sovány, aszkéta-életü, fana­tikus hindu, aki tudatosan játsza vé­gig hazája földjén a Megváltó szere­pét. A jézusi szeretet hirdetésével akarja ellenállhatatlan erejű táborrá egybekovácsolni népét. »Ellenségeinket sem szabad gyű­lölni« — mondja s magáévá teszi és gyakorlattá .prédikálja azt a jézusi tanítást, mely szerint ha egyik arcun­kat megüti valaki, nyújtsuk oda neki a másikat is. A passzív buddhizmus új prófétája halálosan meg van győ­ződve arról, hogy ez a legjobb mód­szer a zsarnokság legyőzésére, — aa megszégyenítés alázatos, csöndes fegyvere a szuronyok és ágyuk kér­kedőn csörgő és dörgő argumentu­maival szemben. Már pályája elején, 1893-ban eredményeket ért el, mikor Dél-Afrikába sietve, 160,000 hívét rá tudta venni arra, hogy pusztán türe­lemmel és passzív rezisztenciával tegye bénává az angol elnyomást. Most Indiában hirdeti az igét, vagy, amint ő mondja: a forradalom elleni forradalmat s a háromszázmilliós nép mind nagyobb tömegei esküsznek fel követésére. »Vegyétek ki gyermekeiteket az angol iskolákból,« — »ne forduljatok angol bírósághoz,« — »ne fogadjatok angol hivatalt és címeket,« — >ne fizessetek angol adót.« — Ganthi tanításai csupa ilyen »ne«-vel kez­dődnek s velük szemben tehetetlenül áll az angol adminisztráció lelketlen gépkolosszusa. S Gandhi tanításaiban oly igék is foglaltatnak, melyeket Európa is megszivelhetne: »A kese­rűség és a boszuindulat a destruktiv erők, a jóság és a szeretet a kon­strukció alapjai!« Gandhi arról ábrándozik beszédei­ben, hogy az ő tanain keresztül In­diára vár az egész szenvedő világ megváltásának missziója. A nagy szellemi váltógazdaság törvényei ér­telmében könnyen meglehet az évez­redeken át pihenő India veszi át újra az évezredeken át kifáradt Európától a jó útmutató szerepét. 1921. szeptember 25 Olvassuk a bibliát!*) Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Isten kérdései. Szept. 26. I. Mózes 3.9. Isten állandóan szemmel kiséri az életünket s így folyton fölöttünk érezhetjük ezt a kérdést: Hol vagy ? Istentől rendelt helyemen kötelessé­geim teljesítése közben vagy a bűn sötét bokrai között bujkálva találna engem ez a kérdés ? Szept. 27. I. Mózes 4. o. Isten számon- kéri tőlem a hozzámtartozóim életét. Lelki, testi életét egyaránt. Van-e felelősségérzés bennem irányukban? Hol is van az én testvérem. Hitben vagy hitetlenségben, nyomorban vagy megelégedésben? Szept. 28. Ezsaiás 6.8. Isten aratókat vár az aratásába, építőket az Isten orszá­gának mind nagyobb mérvű építéséhez. Jelentkezem-e/mikor hív, megyek-e, mikor küld? Szept. 29. I. Királyok 19.13—is. A barlangba menekülő, nekibúsúlt, az ki ügyéről lemondó, már csak a meghalást *) Valaki arra kéri mindazokat, akik a Harang­szó ezen útmutatója szerint szokták olvasni a bib­liát, hogy szíveskedjenek címüket közölni e címmel : Evangélikus lelkész, Székesfehérvár.

Next

/
Thumbnails
Contents