Harangszó, 1921

1921-09-25 / 39. szám

" ' • 1921. szeptember 25. HARANOSZO. 307. kell pőtoloi. A másik ok a lelkekben van. A délutáni tanácskozást ismét PrŐhle Károly bibliamagyarázat?* ve- t zette be. Róm. lev. I. 8. v. alapján '• elmélkedett a lelkészi hivatásról. Utána az elnóklö főpásztor olvasta I fel a konfirmációi Oktatásról írt ta­nulmányát. Főmegállapítása volt, hogy a konfirmáció nem a keresztség ki­> egészftősére szolgáló szentség, hanem ■ egyházpedagógiai cselekmény. Ne le- \ gyen az tanítás, de prédikáció se, hanem el kell találni a kettő közötti I hangot. Erre már a theológián kell I készülni. Konfirmációi vezérfonalra > égető szükség van, de tankönyvre is. I K> kellene tolni a konfirmandusok ( korhatárát, a 13. —15. életév közé. Evégből jó lenne gyermeklélektani f tanulmányokat végezni. A konfirmá- i ciói vizsga az ünnepélytől alhol csak I lehet, különválasztandó. A konfiru».á- I lás módja minden gyülekezetben azo­nos legyen. Végül Ziermann Lajos, soproni lelkész, „Az Úrvacsora jelentőségéről“ hozott igen* szép és meleg kedélyről tanúskodó dolgozatot. A hallgatók elé állította azt a tapasztalati s gon­dolkodásra késztő igazságot, hogy ahol sok az Urvacsorázó, ott sok az adakozó és sok a templomlátogató. * Már jól belehajolt a második nap is a késő délutánba, mikor az utolsó dolgozat meghallgatása után azzal az érzéssel lélekzettek fel a konfe­rencia tagjai, hogy jó munkát végez­tek, lélekben gazdagodtak. Felmerült az a gondolat, hogy az elhangzott előadásokat és felolvasásokat össze­gyűjtve ki kellene adni, egyrészt, hogy azokon mások is okulhassanak, másrészt, hogy lássa az evangélikus nagyközönség: hogyan dolgoznak a Luther-Szövetség munkásai. De a tervet anyagi nehézségek miatt — sajnos — félre kellett tenni. Ehelyett a Szövetség rövid tájékoztatót fog kiadni a tagok számára az eddig végzett munkáról s a jövő terveiről. A konferencia külső kereteiről szólva, nem lehet sző nélkül hagyni a kemeneshőgyész-magyargencsi gyü­lekezet áldozatkészségét és vendég­szeretetét, amellyel a konferencián résztvevő harminchat vendéget min­den jóval ellátta. A hívek Hőgyész- bpn is, Genesen is, egymással ver­senyezve ajánlották fel hajlékaikat éjjeli szállásul a vendégeknek és bi­zonyos, hogy a konferencia minden tagja jól érezte magát a kedves ma­gyar családok körében. Itt-ott még emléket is vettek a vendégektől: egy- egy névaláírást az énekeskönyv utolsó lapjára, azt is, hogy honnan való a vendég. De hogy mindenek mégis oly szépen s ékesen folytak, abban különösen nagy része volt a gyüle­kezeti elnökség buzgó munkatársainak, az énekkar tagjainak, akik lelkesen végeztek minden rájuk bizott dolgot. Bucsűzóul, a konferencia tartalmas vallásos estet rendezett a högyészi templomban. Meg is telt a templom zsúfolásig. Közének után Takács Elek Veszprém egyházmegyei esperes oltári imát mondott, Kutas Kálmán zala­egerszegi lelkész a saját és Muraközi verseiből gyönyörűen szavalt; Schök Gyula s. lelkész igen szépen énekelt Németh Gyula szekszárdi lelkész or- gonakiséretével; különösen szép volt a »Hiszek egy Istenben,« Kárpáti, soproni tanár dallamára; Kapi Béla püspök magas szárnyalásu, szívet- ielket megragadó beszédet mondott János evangéliumának 11. része alap­ján. A szép ünnepély a Himnusz eiéneklésévei záródott. Aztán a ven­dégek és vendéglátók eloszlottak, álomrahajtották fejüket s másnap, szept. 1-én, a kora reggeli órákban bucsűztak el egymástól abban a tu­datban, hogy a két nap Isten nevé­ben, igazi jó munkában telt. A ke- meneshögyészi—magyargencsi gyü­lekezet jó hírét-nevét pedig 36 búcsúzó vendég vitte el a Dunántúlnak más 36 gyülekezetébe, okulásul, példa­képül. Hering János. Fohász. Miként a szárnyatőrt madár sír a porban, Árnyas íomb ölére vágyom — s óh hasz­talan I Úgy sír a lelkem is, Uram, mert szállni vágy, Szállni Tefeíéd I — óh de szárnya zúzva van. Remegő tollai hiába nyílnák szét. Napsugaras légbe enyhe lombra vágyva: óíomsúíy van rajtuk, — a test, a bűn terhe. — ^isszahuííanak a szennyes föld porába. Hozzád fordulok, — mert. meg nem szégyenül a Hozzád folyamodók esdeklő orcája, — Tehozzád kőnyörgök, Uram I — Légy orvosom, Hullass szent balzsamot felkem tört szárnyára f Harangavatás Rábaszentandráson. Lélekemelő ünnepség keretében avatta föl a soproni alsó egyház­megye esperese, Hérints Lajos, aug. 28-án a sobori leányegyházközség új harangját. A harangot Molnár Ist­ván és neje sobori egyháztagok aján­dékozták a gyülekezetnek. A jó létek­ből fakadó kegyes ajándék önmagát dicséri s jutalma is önönmagában van, de igaz örömére szolgálhatott az adományozóknak a gyülekezetnek általuk szerzett magasztos öröme. Az avatásra érkező esperest diadal­kapu várta, hol a gyülekezet nevében Kovács István rábaszentandrási h. lelkész fogadta és köszöntötte az egyházmegye egyházi vezérét, ki az őszinte szeretetnek szavaival vála­szolt. Majd a torony alá vonult a gyülekezet s a nagyszámú vendég, ott mély áhítatot keltő avatóbeszéd­del adta az esperes a régivel együtt betöltendő hivatásának az új haran­got, mely az avatóbeszéd végén is­tentiszteletre hivta a híveket; ezt az iskolában Kovács Mihály nagymóric- hidai és Mikolás Kálmán szilsárká­ny! lelkészek, a szabadban pedig Gerencsér Zsigmond győri hitoktató­lelkész végezték. Istentisztelet után az esperes elnökletével díszgyülés tarta­tott, hogy a gyülekezet jegyzőkönyvi­leg is megörökítse a nap emlékét s köszönetét mondjon azoknak, kik az ünnepség fényét és magasztosságát emelték. Díszgyülés utáni közebédről a sobori nőegylet gondoskodott min­den dicséretet fölülmúló bőkezűség­gel. Este műkedvelő előadás zárta be a nap ünnepségeit. Műsora: 1. Ko­vács János nagy hatással szavalta a Hitvallást. 2. Irredenta dalok. Éne- kezték Kovács János és Bősze Irma. 3. Fekete Toborzó. Szereplői: Né­meth Irén, Varga Béla, Bősze Irma, Német Jenő, Varga Kálmán, Németh Kálmán, Németh Jolán, Molnár Irén, Bősze Szidi, Németh Mariska, Né­meth Róza, Kovács Juliska, Polgárdy Róza, Németh Róza G., Németh Ju­liska és Molnár Jolán voltak. Az egész műsor azt a nagy és gondos munkát dicséri, melyet a gyülekezet jó taní­tója, Schrantz József, a betanításra fordított. Az estély tiszta jövedelme 8320 korona volt, melyből a Nőegy­let a Soproni Theológiára adott 100 koronát, á rábaszentandrási gyüleke­zet harangalapjára 100 K*t, Gyám­intézetre 100 koronád a Harangszó terjesztésére 100 koronát, a sobori iskolai könyvtárra 100 koronát. mM

Next

/
Thumbnails
Contents