Harangszó, 1921
1921-09-25 / 39. szám
XII. évfolyam. 1921. szeptember 25. 39. szim. Falaiéi utrktiztl 4a kiadó:- SZALAY MIHÁLY. Tánazarkaizté: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (Vaizprémmagya), alóli- zatéil dijak, raklaméolók a HARANQSZÓ kiadóhivatalénak Szantgotthérdra (Vnavérnnagya) küldandók. Klódzatóat alfogad mlndan avang. lalkéaz óa tanító. Magjalanlk mlndan vaaár- nap. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapl Béla 1910-ben. A „DUNÁNTÚLI luther-szövetség« hivatalos la Szarkaartl éa a ktadáaért falalda i CZIPOTT GÉSA •zintootthAro (Vaavérmagra.) . A „Harangaié" alófliatéal éra agéaz évrat Lather* Szóvataégl tagaknak aim* azalagoa küidéaaal St K, aaoportaa kOldéaaal 80 K, a nam Luthar-gzóvataégl tagaknak almazalagaa Ml* déaaal 84 K, aaapartaa MM* déaaal 88 K. A „Harangozó', tarjaaz* téaéra kafal/t adam Anyák- bél azórvénykan laké hl* ralnknak Ingfan példányokat klldlnk. Az egyház tagjaihoz. Édes hazánknak, Magyarország- \ nak keresztre feszíttetésével, megcsonkításával keresztre feszítették, i megcsonkították, megtiporták a tria- i nőni hóhérok magyarhoni evangéliomi keresztyén anyaszentegyházunkat is. A másfél millió evangélikus keresz- \ tyénböl ma csonka Magyarországon alig él fél millió. Amikor így ellenségeink jóvoltából i romokban hever evangélikus keresz- i tyén anyaszentegyházunk épülete is, ha valamikor a történelem folyamán, most kell, hogy magunkra vegyük újból mi evangélikusok Péter apostol lelkes intelmét: ti is, mint éló kövek i építtessetek fel, hogy legyetek lelki házzá. Ez apostoli intésből két dolog következik ; egyik nevezetesen az, hogy nekünk maroknyi magyar evangélikus keresztyéneknek Krisztus magyarhoni év. keresztyén anyaszentegyházának épületében élő köveknek kell most lennünk, azaz munkás keresztyéneknek; olyanoknak, kik az építésben nemcsak holt anyag, hanem segító munkások gyanánt szerepelnek. Az a lanyha keresztyénség, mely az egyház testében még mindig, mint valami ragályos betegség pusztít; az a vallási közönyösség, az egyház dolgaival való nemtörödés, amely sok gyülekezetben még mindig általános, határozottan azt mutatja, hogy az i egyház épületében még mindig nem minden tag élő kő. Sót sokkal több egy-egy egyházban, egy-egy gyülekezetben a holt kő. Az egyház ügyeivel nem törödók, a vallás dolgaival > nem gondolók, csak bénult, holt tagjai az egyháznak. A jó Isten áldására i egyáltalán nem méltók. Aki végtére i is nem a holtak, hanem az élók Is- i tene. t i ___________________________________ A másik doldg, ami az apostoli intelemből szintén mintegy önk.ént következik, hogy nekünk, mint élő köveknek, lelki házzá kell épülnünk, vagyis egy-egy egyháznak, gyülekezetnek, egyházmegyének, kerületnek, az egész egyetemes egyháznak olyan csak hoz, házhoz kell hasonlítania, mely az egyetértés lelke kormányoz. A összetartás, az egyetértés lelkének birtokában aztán mi evangélikusok, ha még úgy megfogyatkoztunk is, ha még oly kevesen vagyunk is imponáló erőt képviselünk továbbra is úgy be- mint kifelé; magyarhoni evang. egyházunk, édes hazánk, Magyarország felépítésében, általában a közéletben tettekkel tényező leszünk és maradunk. Úgy legyen 1 k „Dunántúli Lnther-Szövetség“ I. konferenciája augusrtus hó 30—31. napján folyt le Kemeneshőgyészen. Négy napra volt tt. vezve, de több előadó nem jelenhetett meg, azután az ország nyuga végeinek aug. 29-én esedékessé Ut átadásakor kirobbant politikai e mények is erősen izgalomban tartottak, különösen az elszakításra s megcsonkításra ítélt vármegyékből való résztvevők lelkét; úgy hogy szükségessé vált a konferencia idejét megrövidíteni s a tárgyalásra váró anyagot összetömön* ni. Igaz, hogy ezáltal a munkapro/ ammvn itt-ott változás esett, de mégis a két napig tartó konferencia oly magas színvonalú, az érdeklődés oly kitartó s általános volt, a szerzett benyomások s okulások oly maradandók voltak, hogy úgy a konferenciát megszervező Kapi Béla püspök s közvetlen munkatársai, mint az összes résztvevők, igaz lelki örömmel s aszal as érzéssel távozhattak szeptember 1 -én, hogy nemcsak üdvös dolog volt a konferenciát összehívni s ason megjelenni, hanem hogy a jövőben is okvetlenül rendezni kell ilyen konferenciákat. A konferencia megnyitására eljöttek s a konferencia megnyitásának ünnepélyességét megjelenésükkel emelték , Bers'-ínyi, egyházkerületi felügyelő, / Berzsenyi Jenöné, a »Luther-Szövetség« női elnöke. Jóleső lelki örömmel láttuk a konferencia megrende- zői s résztvevői között a kemenes- hógyész—magyargencsi gyllekeset buzgó felügyelőjét, Radó Gyulát, kinek nagy része volt abban is, hogy a vendéglátó gyülekezet oly magyaros vendégszeretettel tudta ellátni a megjelenteket. Ott voltak még: Varga Gyula, Takács Elek, Bayer Theofil, Zongor Béla, Schöll Lajos esperesek, azonkívül harmincnál több lelkész, nagyobbára a »Luther-Szövetség« egyházmegyei megbízottai. Augusztus 30-án, reggel 8 órakor megkondult a harang: Isten szine elé szólítván a Luther-Szövetség munkásait. A templomajtóban Varga Gy. esperes a kemenesaljai egyházmegye nevében, Radó Gyula felügyelő a ke- meneshógyészi—magyargencsi gyülekezet neveben üdvözölte Kapi Béla püspököt s a kíséretében megjelenteket. Bent azután a kedves berendezésű régi templomban úrvacsorát osztott a főpásztor lutherszövetségi munkatársainak, akik azután, lélekben így megkönnyebbülve, flnnepies, megilletódött hangulatban vonultak át a tanácsteremmé átalakított egyik iskolaterembe. A konferencián Kapi Béla püspök elnökölt. Megnyitó szavaiban, melyeken végigborongott az elszakftás veszélyében forgó nyugati végekért s egyházunknak ottani sok nagy javaiért való aggodalom, de Isten meg-
