Harangszó, 1921

1921-09-18 / 38. szám

298

HARANGSZO.

1921 szeptember 18

Kalaznó 822 42, Kaposszekcsö 420, Keszőhidegkut 170, Belecska 170, Kéty 60, Murga —, Kismányok —, Váralja —, Kistormás 632*70, Hangos 5ü, Kölesd 681*57, Kötcse 500, Magyarbóly —, Ivándárda —, Bor- gád —, Majos 776 53, Mekényes —, Mucsfa 82*50, • Nagybábony

135*50, Nagyhajmás —, Nagyszo- koly 210 10/ Tamási 153 30, Paks' 424*59, Pécs —, Pogány —, Rác- kozár 474 56, Bikái 412, Tófii 691, Sárszentlőrinc 1000, Pálfa —,* Sár- szentmiklós 274 30, Somogydöröcske 219 80, Bonnya 392, Gadács_341*20, Szili 488 86, Szárazd 1250 30, Szek- szárd 240 85, Jánosmajor —, Kis —, Tengelice —, Tab 47 50, Kér —, Torvaj —, Tolnabikacs 193*30, Tolna- némedi 165, Varsád 658*12. összesen 19,026 66.

A vasi közép egyházmegye gyámintézeti gyűjtése lapunk zártáig nem áll rendelkezésünkre.

A vasi felső egyházmegyében: Alhó 2541*04, Alsólövő 1333 66, Borostyánkő 6720 92, Felsőlövő 2743*52, felsőlövői gimnázium 999, Felsőőr 1255*42, Kőszeg 1779*63, Kukmér 5322 18, Nagyszentmihály 2200, Némethidegkut 1442, ókört- vélyes 2890, őrisziget 416.24, Pinkafő 3102*10, Rohonc 2738*52, Szentgott- hárd 742 98, Vágód 342, Várossza- lónak 2582, Vasdobra 2964. összesen 42,025*21.

A veszprémi egyházmegyében:

TÁRCA.

f\ Himnusz zengésekor.

„Isten áldd meg a magyart I".

Zengi ezer ajak; —

Én csak állok bús-némán, Könnyeim huífanak.

Efelkezdem s meg elhal Ajkamon az ének, • Helyette csak sóhajom,

Panaszom száíf égnek:

„Nagy Isten I — mit véthettünk Ellened oíy nagyot,

Hogy százados hő imánk, Hallatlanul hagyod?!“

Szegény ember malaca.

Mese. Irta: Csite Károly.

Volt egyszer egy szegény ember s annak volt egy icike-picike malaca.

Ajka 246*42, Bakonycsernye 50, Bsz- lászló 119*20, Btamási 250, Dabrony és filiái —, Gecse 500, Hánta 168, Homokbödöge 625, Kerta és filiái 486*22, Lkomárom 476*86, Magyarszombathely és fii. 1924*98, Marcall- gergelyi és fii. —. Nagyalásony 1102, öskü 72, Pápa 4104* 13, Sikátor—, Somlószőllős 409 52, Súr —, Tés 157*46, Vanyola 305*30, Varpalota 650*43, Veszprém 423, Zalagalsa 272. összesen 12,342 52.

A zalai egyházmegyében: Alsó- dörgicse 225, Kisdörgicse 70, Felső- dörgicse 146, Akaii 166, Vászoly 75, Kapolcs 191*31, öcs 127, Taliándö- rögd 189, Nemesvigánt 49, Kővágóőrs 302*40, Szepezd 84, Keszthely 147, Mencshely 70*30, Nagyvázsony 231, Szentantalfa 205, Zánka 75, Nemesleányfalu 85. összesen 2438*01.

Az egyházközségeknek szíves áldozatkészsége a gyámintézettel szemben Dunántűlott, az elmúlt közigazgatási évben is, nagy általánosságban csak elismerést érdemel. Tekintve azonban azt, hogy a gyámintézet gyámolító jobbját évről-évre mind többen és többen kívánják igénybe venni, a szegénység és a nélkülözés főleg a missziói egyházakban mindenfelé igen nagy, a jövőben még fokozottabb mértékben kell mindnyájunknak a gyámintézet szolgálatába illanunk.

Midőn Mózes valamikor az Isten hajlékának készítéséhez fogott és adaAnnyira szerette a szegény ember a kis malacát, hogy többször maga koplalt inkább, a saját eledelét oda adta a kis állatjának.

Bárhova ment a szegény ember, a kis malac követte, mint egy kis kutya. Mikor kint dolgozott a mezőn, avagy az erdőn, a kis malac mellette turészott a földben. Munkája végeztével eljátszadozott vele, simogatta, csiszálgatta s a kis malac lábait égnek tartva boldogan röfögte:

— Gyuri, Gyuri 1 Oh, be jó ember az ón gazdám, mennyire szeret engem 1

A mflkickából aztán a jó táplálás mellett süldő lett s kezdett tokát ereszteni, a háta megszélesedett. Jócskán szedett már magára zsirt. A szegény ember most még boldogabban legeltette rajta a szemét s csettentgetett a nyelvével, mint aki már jó ízletes falatokat lát az asztalán.

Most jóformán egész nap azért dolgozott, hogy elegendő, hizlalásra

kozásra szólította fel a népet, megható dolog történt: rövid idő elteltével jelentették, hogy a gyűjtésnek már megvan a kellő eredménye, hogy kelleténél több aranyat és ezüstöt hord a sokaság. így következett be azután a páratlan eset: hogy Mózes kénytelen volt a további adakozást betiltani. (L. 2. Móz. 36.)

Magyarhoni gyámintézetünk minden eddigi lelkesedésünk mellett, ettől a páratlan esettől, nem de még nagyon távol áll. C. G.

Dante.

Olaszország s vele az egész műveit világ most ünnepli Dante halálának 600 évfordulóját. Dante az olasz irodalomnak legragyogóbb s az egész világirodalomnak egyik Jegki- válóbb szelleme.

Flórencben született 1265-ben. Életéről nem sok biztos adat maradt. Legfontosabb eseménye 37 éves korában, 1302-ben érte. Ekkor tudniillik a szülővárosában fölülkerekedő politikai ellenfelei különféle hamis vádak alapján száműzték sok más társával együtt. Mint száműzött bejárta Itália nagyobb városait, élvezve egyes irodalombarát gazdagok vendégszeretetét. De honfitársainak hálátlansága s a saját hazátlansága soha be nem gyógyuló sebet ütött rendkívül érzékeny lelkén. Bolyongálegaíkalmasabb eledelt szerezhessen az állatja számára. S a süldő rohamosan gyarapodott. Már nem is tudott maga erejéből lábra állni, mikor gazdája simogatása közben égnek tartotta a lábait.

Tél viz idején aztán egyik kora reggelen, mikor már várta a süldő gazdáját, hogy jönni fog hozzája a szeretetnek valamely megnyilatkozó jelével, megrémülve látta, hogy az ismerős kukoricás zsombor helyett hosszú, éles kést szorongat a szegény ember a kezében.

— Irgalom 1 édes jó gazdám, mit jelent ez ? 1 — visított a szegény megrémült állat.

— Itt az idő, hogy pecsenye és zsir legyen belőled cocácskám 1 . . .

A szegény, leszúrt állat vérében fetrengve visította:

— Jaj, jaj nekem, hogy ilyent kellett megérnem 1 . . . Hazug voltál! Mikor szeretetet mutattál, nem engem szerettél, hanem saját magadat!. . .