Harangszó, 1921

1921-09-11 / 37. szám

1921. szeptember 11.

HARANQSZO.

291

> egy sziikebb körű bizottságot is kül- i dött ki azzal a megbízatással, bogy a

kérdés alapos áttanulmányozása után • írásba foglalt javaslatát a főinspektornak küldje meg, aki is azt a pesti genarális közgyűlés elé felterjeszti. Ebbe a bizottsága beválasztattak a 1 lelkészi karból: Töppler Sámuel, K*s János, Berky Mihály, Halasy Mihály

> és Hrabovszky István. A világi rend t részéről a soproni gimnáziumban 1 tanító professzorokon kívül: Torkos I István, Vidos Zsigmond, Gömbös i Antal, Artner Sámuel, Tóth Sándor i és Bartza István. A kiküldött bizott- i ság 1807 aug. 4-én Újfaluban Bartza

István házában jött össze, készítette i el s foglalta Írásba javaslatát.

114 év múlva ez idei szombathelyi

> egyházkerületi gyűlésen is, sok min- 3 den egyéb fontos tárgy mellett úgy i érezzük az iskolák ügye, a százados

> otthonokból menekülni volt kénytelen s soproni iskolák ügye foglalkoztatja

majd különösképpen a kiküldötteket. ^ A helyes és közmegnyugvásra való i megoldás azonban most 1921-ben í még több hitet, még több szeretet, i áldozatkészséget és lelkesedést kíván iskoláinkkal szemben, mint 1807-ben.

C. G.

L Jubileumi ünnep Őriszigeten.

Az elszakításra ítélt vasi felső ág. hitv. evang. egyházmegye egyetlen tiszta magyar gyülekezete, örisziget— I Vasjobbágyi, f. évi szeptember hó

m ————————————

: Fennen hirdettük folyvást férfi-voltunk,

3 De örömünk csak hivságokba tölt.

)! Időt s erőt balgán eltékozoltunk,

A Amig kevély nyakunk igába tört.

1 Tiporva, rúgva, megalázva mélyen,-I Fel-feljajdulni a korbács csapásin. . .

/I Ki szolga módra élni tud, hadd éljen,

/ Mi, haljunk meg, barátim.

’ Tegnap még telve biztató reménnyel,- — Irgalmas Isten, hogy jutánk ide ? I —

A A messze célt csillag jelölte fénnyel c S híven kisért a nagy jövő hite. il Iránytalan tévelygünk most az éjben, ki Nincs egy sugárka, ég s föld csupa gyász- • szín . . .

Remény nélkül ki élni tud, hadd éljen,

Mi, haljunk meg, barátim.

Z Sorsunk betelt, e pusztulásra szánt faj Ma még tán nemzet, holnap már nem az;

2 Enyészik, sorvad gyászos elmúlással,

. Megosztozik földjén a czenk, a gaz.

3 Emlék se lesz, mely múltjáról regéljen

h A négy folyó s a hármas bérc határin. . . a Ki népe romján élni tud, hadd éljen,

V Mi, haljunk meg, barátim I I 1912

4-én meleg ünnepség keretében ünnepelte meg temploma megnagyob- bításának és tornya építésének 100. évfordulóját. Már egy nappal az ünnep előtt hangos volt a templomunk környéke. Derék tűzoltó-egyesületünk és mindkét gyülekezetünk hajadon tagjai teljes számban kivonultak, hogy zöld lombbal és virágokkal méltóképen feldíszítsék ősi templomukat. A torony előtt, amely majdnem a tetejéig díszbe öltözött, egy hatalmas díszkapu állott azzal a felirattal; Erős vár a mi Istenünk 1 A toronyból pedig,egy hatalmas trikolor hirdette az örömnapot.

A tulajdonképeni ünnepség vasárnap d. e. 10 órakor vette kezdetét. Az Ízlésesen feldíszített templomot már 9 órakor zsúfolásig megtöltötte a hívek serege, köztük sok más val- lásu is. Az ünnepi istentisztelet a »Maradj meg kegyelmeddel« c. énekkel vette kezdetét, mely ének közben Schmidt János, nagyszentmihályi lelkész lépett az oltár elé és egy hálaadó ima elmondása után Zsid. 11 . iá—1«. v. alapján szívhez szóló szavakban méltatta a torony jelentőségét. Ezután felhangzott a hívek ajkán egyházunk harci és diadalmi éneke: »Erős várunk nekünk az Isteni« és ezalatt a szószékre lépett Grossing János, helyi lelkész, és ugyanazon szentigék alapján, amelyekkel 100 évvel ezelőtt felavatták a tornyot, a

27. zsolt. 4. verse alapján, tartotta meg a gyülekezet viharos múltjára is kiterjeszkedő ünnepi beszédét,

Legyen meg a te akaratod.

Mejgérzém a bajt előre,

Én' láttam, mit nem láta más.

Rávillant a sötét jövőre Lelkemből egy egy látomás.

Kiáltozám Kasszandraképen,

Sikoltott ajkamon a vád;

De jós-szavam nevette népem •

S nyugodtan vétkezett tovább.

Tisztán állt a jövő előttem,

Hogy merre fusson a hajó,

Azon percig se tépelődtem,

Tudtam, mi rossz, tudtam, mi jó.

De jött a rettentő Ítélet;

Lehajtva csüggedt homlokom:

Csak azt érzem, hogy fáj az élet,

A lelkem sír a romokon.

Rom mindenütt; betelt az átok; Ajkunkon a bürökpohár;

De a jövóból mit se látok,

Előttem csak köd és homály.

Sőt vágya sincs többé szivemnek,

Ha bajt látunk, ha bánatot,

Ha pusztulás vár ránk: legyen meg, Atyám, a te akaratod.

1919. V. 1.

amely sok szemből könnyeket csalt elő. A »Jer dicsérjük Istent« elének- lése után véget ért a délelőtti felejthetetlen istentisztelel.

Délután 3 órakor újból megtelt a templomunk. Már a kezdő ének: »Felvirradt újra ünnepünk«, mély hatást gyakorolt a hívek seregére. Ezalatt az oltár elé lépett Grössing János helybeli lelkész és egy rövid imában rótta le a gyülekezet őszinte háláját a kegyelmes Isten iránt. Azután pedig egy óráig tartó felolvasásban részletesen ismertette az ősi gyülekezet dicső és viharos múltját, amely felolvasásnak hatása alatt egy szem sem maradt szárazon. A mély hatást, amit ez az ünneplés gyakorolt mindenkire, legjobban mutatjá az offer- tórium, amely a gyülekezeti harangalapra rendeltetett és amely az alig 300 lelket számláló gyülekezetben eddig páratlan összeget, 1462 20 és 83 koronát tett ki. — Adná a kegyelmes Isten, hogy ez az ünnepi hangulat még nagyon sokáig eltöltse ennek a kisded gyülekezetnek minden tagját, hogy valóra váljék az apostol intése: »Tartsd meg, ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat I«

Az „Evangélikusok Lapja“ a „Harangszó“-ért.

Budapesten az »országos ev. szövetség« kiadásában, Kirchner Rezső és dr. Scholtz Oszkár nívós szerkesztésében megjelenő »Evangélikusok Lapja« f. évi 31-dik számában a következőket írja :

A »Harangszó«, evangélikus egyházunknak kitünően szerkesztett néplapja, mely egyúttal a dunántúli Luther-szövetségnek is hivatalos lapja, az értelmes evangélikus népet nemcsak az egyházi élet körébe vágó eseményekről, hanem a fontosabb politikai s társadalmi kérdésekről is hétról-bétre pontosan tájékoztatja A tanultabb hívek szellemi igényeit is teljesen kielégítő magvas vezércikkek, a rövid, de gondolatokban gazdag tárcák, a szentirás rendszeres olvasására reáneveló »Olvassuk a bibliát« című rovat kívánatossá teszik azt, hogy a lap evangélikus híveink között széles körben elterjedjen. A »Magyar Gazda« cím alatt hozott közlemények pedig fö'dmivesgazdáink részére egyenesen nélkülözhetetlenné teszik a »Harangszót«. S mégis... szomorúan látjuk, tapasztaljuk, hogy