Harangszó, 1921
1921-09-11 / 37. szám
292. egyik-másik gyülekezetünkben, melynek vezetői az »Evangélikusok Lapját« azzal küldik vissza, hogy a mi népünknek ez magas, nehéz olvasmány, a Harangszó sem tud gyökeret verni. Tehetősebb intelligenciánkra vár tehát az a feladat, hogy a Harangszóval megismerkedjék s annak terjesztésével vegye ki részét a népnevelő munkából. Reá kell szoktatni a népet az olvasásra, de ebben nekünk tanult embereknek kell előljárnunk; tehát ne az »Est«-re s egyéb destruktiv lapra költsük a pénzünket, hanem elégedjünk meg egy napilappal s járassuk s családunk tagjaival, háznépünkkel, evangélikus ismerőseinkkel is olvastassuk rendszeresen az egyházi lapokat. Az »Evangélikusok Lapja« mélyen tisztelt szerkesztőségének elismerő soraiért hálás köszönetét mondunk. Mi fáradozásunknak, lelkesedésünknek legszebb jutalmát csakugyan abban találnók, ha végre mindenki felismervén a népsajtó fontosságát, ennek terjesztésével igyekeznék »kivenni részét a népnevelő munkából«. Iskolai oktatásunk, templomi igehirdetésünk, lelki pásztorkodásunk s ennek ható eszközei napjainkban csak elenyésző kisebbséget érnek el. Gondolatainkkal, érveinkkel egy minden tekintetben életképes független, tisztán az evangéliumi világnézet szolgálatában álló népsajtó hiányában a tömeg lelkeket megközelíteni nem tudjuk. Már pedig ma csak annak van szava és súlya, csak az vezet és győz, aki a nagy tömeghez hozzá tud férni, aki azoknak beszélni tud s velük igazát megértetni képes. Sajnos ezt nálunk még mindig igen sokan nem akarják megérteni; fájdalom főleg azoknál, akiknél az ember legjobban elvárná, nem ment át ez még a vérbe! 1606; 1631. Irta: Porkoláb István. (Folyt. 3.) Ha lehetett a magyarországinál súlyosabb helyzet, hát az erdélyi a*z volt. Ez a^szerencsétlen ország előbb a Báthoryak, majd Basta és Mihály vajda rémuralma alatt vonaglott. »Nincs olyan nyelv — írja az egykorú — ki azoknak kegyetlenségeket elmondhassa«. — Ezeken a rémalakokon kívül pestis, éhínség is pusztítja a lakosságot s a nyúzásig menő adók miatt támadt nyomorról borzalHARANGSZÖ. más adatokat jegyeztek fel a krónikások. Még a jobb módúak asztalára is került korpakenyér s a szegényebbek fahéjlisztből készült kenyérrel és emberhússal táplálkoztak. 1604*ben Nagy-Enyeden nyilvánosan mérték az emberhúst s később is csak szigorú törvénnyel tudták eltiltani. A kamarilla munkája tehát részben sikerült: Magyarország és Erdély- szerte halálos csend honolt. Senki nem emelte fel tiltakozó szavát a jogfosztások ellen, senki nem rántott kardot az élete védelmére. Rudolf király és tanácsosai azt hitték, nekik már minden szabad, elérkezettnek látták az időt, hogy eleget tegyenek a főpapság sürgetésének, hogy a vérbe gázolt, béklyóba vert Magyarországot katholikussá tegyék. Nagy feladat volt! Lehetetlen! Az egész országban ekkor »igen kevés a katholikusok száma« — mondotta maga a pápa, a magyar-horvát-szla- von-erdélyi területen össze-vissza nem élt több 300 katholikus papnál. Az urak és nemesek közt ritkaság volt a katholikus s így természetes, a jobbágyság soraiban is, akiknek iga- zodai kellett a földesúr vallásához. Ilyen viszonyok mellett a főpapság nem volt más, mint »fényes és befolyásos« vezérkar, megfelelő tisztikar és tábor nélkül. A tábor a túloldalon volt. És bár nem tömött és zárt sorokban, mert hiszen a protes- tánsság felekezetekre tagolva, nem volt egységes és egymás közt is vi- szálykodott, életfája mégis oly mélyen gyökeredzett, hogy kidönteni már nem lehetett. Akik erre vállalkoztak, az egész nemzetet zúdították magukra, a holttenger nyugalmába merült országot mozdították meg, mely nárko- tikus álmából kezdett riadozni. Rudolf és társai a végzetükhöz nyúltak hozzá. A birodalomban alakulóban voltak már azok a pártok, melyek a harmincéves háborúban oly nagy szerepet játszottak és Bocskai István sólyomkői-vára környékén is különös zaj hallatszott a nagy csendben: a szabadságharc felkötött fegyvereinek a zaja. A hajdúk indulóban voltak... De még mielőtt a tábortüzek pislogó parázsa lángot fogott volna, sok minden történt. Rudolf megkezdte a protestánsok üldözését. Tüzzel-vassal. Példa után indult: Stiriai Perdinánd főherceg már 1598-ban kiűzte tartományából a protestánsokat. Ezeknek egy kisebb csoportja: prédikátorok, tanítók, kézművesek télviz idején puszta életüket mentve meg, futottak magyar földre s itt Thurzó György 192 í szeptember 11. jószágain találtak oltalomra. Még meg sem melegedtek jóformán, Rudolf elrendelte kiűzésüket. De ez csak az első lépés volt. Azután, Szuhay i és Forgách püspökök biztatására, a a protestantizmus bástyái, a városok í ellen fordult. A király és tanácsosai ú kieszelték, hogy a városok lakossága az uralkodó jobbágyai lévén, az ő vallását kötelesek követni. Ez ugyan a magyar alkotmányban sehol sem volt benne, de mit- törődtek ezzel ők, i akiknek a jog és törvény iránt haj- szálnyi érzékük sem maradt. Ilyen i értelemben ment a rendelet a kassai éj főkapitányhoz 1603-ban. Ekkor indult »I meg az ellenreformáció... (Folyt, köv.) fl maiak szívére... A maik szívére Kemény lakat van téve. A más fájdaíma hiába zörget, Mint tépett koldus kihaít ház eíőtt: Az ajtó zárva, a kulcs eíveszett. , . Nem várja senki a szenvedőt Meleg ölelésre. Azt a kulcsot ha megtaíálnám 5 íehuíínának előttem a zárak, Halkan suhannék be minden szívbe, Belopni'szavát a Szánálomnak. Hada verje fel a kegyetlen csendet, j Mint reggharangszó, Mely éjszakát kergeti • j KERECSÉN?! DEZSŐ. <| Képek a bosnyák nép életéből. A bosnyák babonára hajló nép. Mint he- -j gyi lakósnak tele van a fantáziája rémekkel, kísértetekkel, szellemekkel, ördögökkel. H Szerinte a rossz ember lelke halála után nem pihen, hanem átváltozik vámpírrá és ; nyugtalanítja a halandók nyugalmát, külö- | nősen csendes éjszakákon. Könyörtelenül J meggyötri az áldozatát. A jó ember holta n után üdvösséget talál és csendesen nyug- ] szik sírjában. A bosnyák az ördögöt szarvval és piros j sapkában képzeli el magának s „Hromi- i Dadá“-nak nevezik a főszörnyeteget, aki I sánta és középén ül; a többi ördögök pedig | egy sarokban húzódnak meg. Az ördögök i feltétlen engedelemmel tartoznak a főördög- 1 nek. Aki nem engedelmeskedik, az vagy a 1 tűzbe vagy a tüzes ágyra kerül. A családra nézve igen felemelő és meg- M tisztelő, ha fiúgyermekük pap, szerzetes m lesz. ■ Minden családnak megvan a maga védő- d szentje. Hozzá folyamodnak a veszélyben « és az ő tanácsát követik. A nép képzeletiben nagy szerepe van ifl a bűvös ostornak, gyűrűnek és szőnyegnek, m A szőnyeg repülni tud és oda viszi a tu- lajdonost, ahova épen kívánkozik. A bűvös gyűrű birtokosa gazdag leend, de koldusá -M
