Harangszó, 1921
1921-09-11 / 37. szám
290. HARANQSZO. 1921. szeptember 11 tendens elnököltek. A jegyzői tisztet az egyházak részéről Kárász Ádám vasmegyei esperes, kőszegi lelkész, a világiak részéről Ajkay Fái Kőszeg szab. kir. városi gyülekezet kiküldöttje töltötték be. A közgyűlésen az egyháziak részéről résztvettek: Szakonyi József pápai lelkész, a veszprémi egyházmegye esperese ; Batsits István nemeskéri lelkész, a soproni alsó egyházmegye esperese; Hrabovszky György a veszprémi alsó és komáromi egyházmegye esperese; Lakos Ádám kapolcsi lelkész, a zalai egyházmegye esperese, Döbröntei Lajos bobai lelkész, a kemenesaljai egyházmegye esperese; Németh István kis- péczi lelkész, a győri egyházmegye esperese. A lelkészi karból: Kánkri- nyi András körmendi, Raits Pál felsőlövői, Töppler Sámuel alhói, Kis János nemesdömölki, Halassy Mihály nagygeresdi, Zigán János hőgyészi, Gödör György uraiujfalui, Hrabovszky István felpéczi, Síkos István kővágóőrsi, Schiller Sámuel harkai, Berzsenyi Lajos vadosfalui, Horváth Sámuel bakonytamási, Horváth Péter mész-' lényi, László Sámuel mencshelyi, Maltsits Ádám nagyvázsonyi, Kiss László koltai, Szüts István téthi, Stol- ler János simonyi, Huberth Pál gér- czei, Tatay Pál nemescsói, Pottyondy László alsóbüki, Hajas Károly szakonyi, Druglónyi Pál vönöczki, Torkos Ádám hántai, Hencz Sámuel lébényi, Illyés Ádám réthi, Illyés Péter szentTÁ 1< O A. Vargha Gpla költeményeiből*) Sötét árnyék. Közéig a végzet; hallom zúgni szárnyát, A romlás réme ül azon. Lelkemben én, hazám, bukásod árnyát Már negyven éve hordozom. Ez vonta gyászba ifjúságomat, Végighúzódott életem nyarán, Kisért, reám borult, hozzám tapadt, Elűzni bárhogy akarám. Olykor feledni kezdtem. Biztatón Föl-fölcsillámlott a színes remény — Tűnő sugár sötét, ködülte tón — Meg elborult s hangzik folyvást felém: Álmok szegény, szegény bolondja, te, Ne álmodozzál nagy, dicső hazárul; *) Addig is, míg Vargha Gyula költészetének részletes ismertetését megkezdhetjük, közöljük néhány prófétai látásáról tanúskodó költeményét, amelyek már a háborút megelőző években, sőt amint egyiknek keletkezési ideje mutatja, már 1879-ben megérezte és megmondta, hogy sorsunk az elbukás lesz. A szép költemények megérdemlik, hogy mindenki könyv nélkül megtanulja őket, elgondolkozzék rajtuk ée okuljon belőlük. andrási, Bongya Sándor szilsárkányl lelkészek. A világiak közül a csöngei egyházkerületi gyűlésen jelen voltak: Nemes és vitézlő Kisfaludy György a hőgyészi eklézsia képviseletében; Mankóbüki Horváth László a büki és szakonyi gyülekezetek felügyelője ; Budakeszi Weörös István a vasi közép egyházmegye, Koltai Vidos Zsig- mond kemenesaljai egyházmegye fel- ügyelője. Mesternázy István és Bartza István. Móritz Ferenc a komáromi és fehéregyházmegyei felügyelő. A soproni alsó egyházmegye képviseletében Ajkay János a vadosfalui és újfalui eklézsiák inspektora volt jelen. Jelen volt Káldy János nagygeresdi felügyelő. A soproni és ruszti gyülekezetek kiküldötteként megjelentek: Kleinráth Theofilus, Fabricius András és Artner Sámuel. Nemesdömölkről Gerber Mihály felügyelő vett részt. A győri egyházmegyét Torkos István egyházmegyei felügyelő képviselte. Ott voltak azután még: Tóth Sándor* Tóth Ferenc, Gömbös Antal >s több urak« a jegyzőkönyv tanúsága szerint. A csöngei egyházkerületi közgyűlésen megjelent egyházi és világiak között nem egy, történelmi alakja magyarhoni ev. kér. anyaszentegy- házunknak. Midőn e 'helyütt megemlékezünk róluk, áldó imádság mellett olvassuk el neveiket. Az 1807-diki gyűlésen sok egyéb érdekes tárgy mellett főleg az iskola Néped halott. Története, Mint egy koporsó, szomorúan bezárul. 1912. * Kishitüek. Borongó lelked a jövőbe néz, De az reménytelen, sivár; Sok százados bűnért, melyet folyvást tetéz, E népre, jól tudod, mi vár. De bár borulni látod napjait, Küzdj a honért bátran, híven, Ha csüggedt lelkedet nem tartja fenn a hit, A kötelesség tartsa fenn. 1879. * Honkeresés. Ha volna még a föld színén Egy ismeretlen, Ember — nem — lakta gazdátlan sziget, Azt mondanám: hajóra véreim, Én pusztuló fajom 1 E föld, apáink földje nem honunk, Csak temetője a magyarnak; Megőröl itt az ezredéves átok, De mindenek fölött saját bününk. Hajóra hát, de az kövessen, Csak az kövessen engemet, Ki minden bűnt ledobva indul Az új partok felé. ügy, a soproni iskolák ügye foglal- -I koztatta a kerületet, mely iskolák kénytelenek voltak most évszázados otthonukból menekülni. A második pont szerint: »élőszóval megtéttetett ij a kiküldött urak által a tudósítás, hogy Eő. Excell. Balogh Péter gene- a rális inspektor űr a sopronyi oskolákra nézve a Superintendentia és sopronyi Convent közt fentforgó kérdéseket elintézte.« A 18-dik pontnál tudomásul vették a M. kir. Helytartó j Tanácsnak Budán 1807 április 7-én 6927. szám alatt kelt »jelentését az g| iránt hogy mind a két valláson lévő >' evangélikusok oskolai dolgának a * Catholikusokéhoz való alkalmaztatá- Sára nézve benyújtott Remonstráció ol ófelsége eleibe terjesztetvén, méltóz- j tatott Őfelsége kegyelmesen azt el- -I rendelni, hogy nem fog akadályoztatni, . ij hogy a már át küldött tanítási rend- I szabás iránt a minémü gyökeres el- 1 lenvetései lenninek a Superintendiák- i nak, azokat Őfelsége eleibeterjesszék.« * j A helytartó tanács jelentését be- 1 hatóan letárgyalván, többek között a a| következő határozatot hoztak: Tiltakoznak, »hogy a törvények ]ll világos értelme ellen az evangélikus pI oskolák kormánya Catholikusokra bizattatnék;« a tudományok oly elosztása ellen, »hogy a sopronyi gimná- -11 ziumban nem volná szabad Rhetori- t cán felül tanítani.« Tekintettel azonban az ügy fon- tosságára, a közgyűlés e tárgyban i| L. ______L- — .. "■■■■.'.".'-Jlggg -J S mint a hazátlan bolygó Aeneas Magával vitte házi istenit, Vigyük magunkkal legbecsesb, Valódi szellemkincseinket, S új földön, új kebellel, Ifjan és boldogan Viruljon nemzetünk... óh balga, balga álom! Nincs gazdátlan sziget, 8 ha volna is, mit érne, Ha nincs kebel, Bűntől, salaktól megtisztulni kész. Hiába, mindhiába, Eljő az elkerülhetetlen, És én szeretném zúgó fejemet A földbe fúrni mélyen, Csakhogy ne halljam A végzet mind közelb dübörgő Vaslába súlyos, tompa dobbanását, Mely eltiporja ezt a nemzetet. 1912. * Zrínyi utolsó éneke. J Sorsunk betelt, elbuktunk, nem a harcok i 1 Vérmezején, hol hős halál terem, Magunk-kereste kisszerű kudarcok Posványa nyelt el gyáván, dicstelen. Most bánt az önvád, keserít a szégyen, j Fekély fakad belső kígyónk marásin. : . ■ Örök váddal ki élni tud, hadd éljen, Mi haljunk meg, barátim.
