Harangszó, 1921

1921-01-23 / 4. szám

1921. január 23.

HARANQSZO.

27.

hivatott kezek ökölbe szorulnak és követ emelnek egymásra; oda akarunk lépni a lelkünk kiáltó szavával: gondolj a hazára! Amikor ahelyett, hogy egység épülne a templomokban, a társadalmi osztályok közé mély szakadék ékelődik és mindig nagyobb lesz; azt akarjuk mondani ott is a szakadék felett: legyen béke és csendesség; ha van a lelketeknek sebe, csitítsátok el magatokat, ha van követelésiek, némítsátok el.

. . Költögetjük végül a reményt... A területvédő liga a reménységnek szavával megy szerteszét. És amikor tán évek múlva — ne adja az Isten — még mindig éjszakában' élünk ; ha tán évtizedek múlva még mindig sírva tekintünk északra, vagy keletre, azt kiáltja a szívekbe: ne csüggedjetek. Egy nemzet életében évtizedek olyanok, mint a tegnapi nap, elmúlnak. öntudatosan, tervszerűen dolgozni kell, kultúrát építeni, népet emelni, nemzetet nemessé tenni és ha a történelmi igazság egyesül azzal a történelmi érettséggel, amelynek most kell, hogy bizonyságát adjuk, akkor lehetetlen, hogy ennek a nemzetnek ne legyen jövendője, ne legyen új élete, ne legyen megmaradása.

...A nemzet arculatán most az önzés vonásai uralkodnak, a haszonleső kapzsiságé, a saját küszöbén túl nem tekintés és nemtörődés ridegségét, vagy a kétségbeesés és reménytelenség vonásait látom. Egy új embertípust kell megteremtenünk... Új embertípust, amely kész a hazáért dolgozni, amely kész lemondani, dolgozni többet, mint eddig a hazáért. Ezt az új embertípust akarja forA pogácsák tehát mind visszavándoroltak a tarisznyába, de nem sokáig maradtak benne. Béni bácsinak sehogysem Ízlett a menye minden cukros-édes főzte, tehát a három napos vendégeskedése alatt a pogácsákat fogyasztgatta.

Mikor haza ért a falujába, Zsófi néni először is azzal a kérdéssel fogadta:

— No, apjukom, örültek-e a pogácsának, izlett-e?

— Izlett-izlett, — felelte Béni bácsi, csak azt nem mondta meg, hogy ő neki Ízlett csupán.

A következő nyáron kiütött a borzalmas világháború. Sok levélírásra, hivogatásra a háború harmadik évében Béni bácsi ismét útra készült és Zsófi néni sütötte a tejföllel gyúrt,

málgatni a területvédő liga.

Kapi püspök magyar Hiszekeggyel befejezett beszédét a hatalmas közönség lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta.

Utána Károlyi Sándorné, László Miklósné és Egan Micike három szólamu kurucénekeket adták elő nagy hatással, Enyedy Jenőné zon- gorakisérete mellett. Végezetül Tóth Kálmán pfolgári iskolai tanár szavalt irredenta verset, amit a közönség szűnni nem akaró tapsssal köszönt meg, Akkor azután Kapi Béla püspök bezárta az alakuló gyűlést s a himnusz eléneklése után lelkes hangulatban szétoszlott a tömeg.

A trianoni békeszerződés kritikája a cseh szenátnsban,*)

Az elénk terjesztett békeszerződések végrehajtása a szenátus tagjainak nagy többségére nézve tulajdonképen nem egyéb, mint formalitás. Miránk nézve azonban, akik azokon a területeken lakunk, amelyeket a trianoni béke kiszakított abból az államalakulatból, amelyet eddig hű szeretettel hazánknak neveztünk — miránk nézve e szerződés végrehajtása nem formalitás, hanem megpecsételése annak a szörnyű végzetnek, mellyel sohasem fogunk megbirkózhatni.

Ezért nem lehet és nem szabad e szerződések mellett szótlanul elhaladni.

Hadd tudják meg, mit csináltak,

*) Schmidt K. Jenő pozsonyi ev. lelkész, keresztényszociálista szenátor beszéde a prágai szenátusban.

töpörtős pogácsát s tele rakta vele ismét az ősi tarisznyát.

— Hohó, — gondolta Béni bácsi magában, de nem mondta az öreg hites párjának, — majd csak két pogácsát viszek magam számára. Nem fitymálja többé senki az én anyjukom sütöttjét.

Kilopózott a tarisznyával a kamarába s kettő kivételével kirakta belőle a pogácsákat valami rejtekhelyre, gondolá, majd megeszegeti, ha visszajő a látogatásból. Helyette telerakta a tarisznyát almával.

Keservetes háborús utazással, viszontagságokkal megérkezett ismét, de nem a bőséges, hanem az ínséges fővárosba. S mikor előrakta a már jól növekedő, éhes unokáknak a szép, mosolygó almákat, Pisti gyermek

mit vettek lelkiismeretükre. Hadd tudják meg, hogy mi még nem fásultunk el annyira, hogy ne éreznők, mily borzalmas játékot űztek velünk. És tudják meg a nagy nemzetek is, amelyek nevében a szerződéseket kötötték, hogy e mű nem övezi dicskoszorúval homlokukat és épen azt teszi lehetetlenné, ami minden békének a célja: a háború áftal szétbontott nemzetek kibékülését.

Elsősorban is hangosan kell tiltakoznunk a szerződések létrejövetelé- nek módja ellen. Hallatlan és a történelemben még sohasem fordult elő, hogy a háborús államok nem közvetlen, személyes tárgyalások alapján, hanem csak az egyik fél írásbeli diktátuma alapján kössék meg a békét.

A legegyszerűbb ember is, aki a szerződéseket átvizsgálja, azonnal rájön arra, hogy mindent igazi szakértelemmel biró egyének bevonása nélkül intéztek el és ezért a határok megvonásánál, a kulturális, gazdasági és nemzetiségi szükségletek meghatározásánál a nemzetek kínzására alkalmas, gyakran esztelenül kíméletlen intézkedéseket tettek. Hiszen ők szóhoz sem juthattak, hanem róluk-nél- külük határoztak. így nem lehet sebeket hegeszteni. És ez legyen a demokratikus világrend I ?

Nem fogadhatjuk el a szerződéseket azért sem, mert a megígért önrendelkezési jognak, ennek a legfontosabb előfeltételeinek betartása nélkül jöttek létre. A központi hatalmak Wilson 14 pontjára való kifejezett utalással tették le a fegyvert. E pontok legsúlyosabbja pedig az önrendelkezési jog volt. Nem szabad — így szólt e pont gúnyos oldalpillanmegpillantotta a tarisznyában, az úti elemózsiául bennhagyott pogácsát.

— Nini, nagy pogácsa!... óh, be jó lehet az nagyapa!

— Jó biz a, fiam. Nesztek egy-egy darabka, kóstoljátok meg csak !

Pistinek, Marcinak, Magdusnak ragyogott a szemük az örömtől s úgy ették a pogácsát, mintha égi manna lett volna.

— Mit esztek, gyermekek?... Pogácsát?! — kérdezte a menyem- asszony is sóvár kíváncsisággal. — Oh, édesapa, nekem is adjon belőle!

— Tyűha, kár volt otthon hagynom a többit! — gondolta Béni bácsi magában, de azt is utána dörmögte: Hiába, igaz a, hogy a finnyáskodók- nak legjobb tanítómesterük az Ínség...