Harangszó, 1921

1921-07-17 / 29. szám

1921. jőlios 17. HARANGSZO 229. áldását kérve maradunk kiváló tisztelettel és hálás köszönettel Pelpécz, 1921. jún. hó 26-án. Csemez István Győrffy Béla felügyelő. lelkész. Magyar István tanító. A szerencsétlenség által sújtott hitrokonainkat testvéri részvéttel ajánlom egyházközségeink és híve­ink támogató, felsegítő szeretetébe. Győr, 1921. június 27-én. Pálmai Lajos s. k. esperes. A súlyosan meglátogatott felpéczi ev. egyházközség kiáltó szavát hall­ják meg egyházközségeink és egy­háztagjaink jó szívük és lelkiisme­retűk érzékenységével. A felsegítő kőnyörületesség, a részvét, a sze­retet az evangélikus testvériesség bizonyságtétele. Legyen áldott min­denki, aki meghallva a kiáltó szót, segítséget és ezzel vigasztalást, erősítést és bátorítást visz a meg­próbált szívekbe és az üszkös ro­mok közé merült községbe. Szombathely, 1921. július 8-án. Kapi Béla s. k. püspök. A felpéczi ev. egyházközséget ért súlyos csapás mindenfelé részvétet keltett. Bizonyára megmozdulnak dunántúli egyházközségeink és sok­szor kipróbált áldpzatkészségüket és testvéri szeretetüket újból bebizonyít­ják a koldussá lett híveknek nyújtott segítségben. Ügy halljuk, hogy a Dunántúli Luther-Szövetség is széles­körű egyháztársadalmi akciót indít a leégett ev. egyháztagok anyagi tá­mogatására. Bárcsak sikerrel járna a megindított segítőakció, hogy az emberek jósága és szeretete által megismerjék a súlyos csapás alatt roskadozók az Isten kegyelmének minden csapást megszégyenítő erejét! Mi a felpéczi testvéreknek segély­ért kiáltó jajszavát abban a felemelő tudatban adjuk tovább, hogy az min­denütt, ahol csak az Istennek lelke lakozik az emberekben, résztvevő, könyörülő szívekre talál. * * * A Harangszó szeretete. Pelpécz község leégésekor történt az alábbi jellemző eset: Csete István felpéczi hívünk, házá­nak égése közben, amikor már szo­bájában a bútorok égtek, észrevette, hogy még a gerenda között két év­folyam Harangszó bennmaradt s az égő házba beszaladva életét kockáz­tatta, hogy megmentse a lángok elől kedves újságját, ami sikerült is néki. Jellemző bizonyíték arra, hogy meny­nyire összeforrott népünk életével a Harangszó. Az édesanya. A ház lángokban áll. Fegyverro­pogáshoz hasonló durrogással pattog a szomszéd épületéről a palatető. Az udvarban a láng mint valami rettene­tes folyam hömpölyög. Az ajtókat megközelíteni lehetetlenség. Az utca közepén egy fiatal édesanya a porban fetreng, gyermekéért sikoltoz, ki az égő házban alszik. Alig tudják hár­man is visszatartani, hogy a lángokba, a biztos halálba ne rohanjon gyer­mekéért. Közben sikerült a ház utcai ablakának keresztvasait óriási erőfe­szítéssel kifeszegetni, az alvó csecse­mőt az ablakon át a ház összerop­panása előtt néhány pillanattal ki­adni, akit az édesanya sírva-nevetve kapott ölébe. Mit törődött o ’már a ház égésével, a vagyon pusztulásá­val, mikor gyermekét szoríthatta keblére 1 Istenbe vetett bizalom. Felpécz községben a tűzvész után látogatást tett Győrvármegye főis­pánja. Egyik teljesen leégett háznál a törmelék eltakarításával foglalkozó tulajdonoshoz is részvevő, buzdító szavakat intézett, amire az illető tüz- károsult hívünk így válaszolt: én is azt tanultam méltóságos uram még az iskolában : »segíts magadon, Isten is megsegít!« Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Aratási gondolatok. Július 18. I. Mózes 8.22. Nem azért van aratás, mert szántottunk, vetettünk, hanem azért, mert Isten kegyelmesen megígérte egykor, hogy lesz aratás s ez ígéretét most is beváltotta. Nem én, hanem Te terítettél asztalt most is Uram nékem 1 Július 19. Filippi 4.13. Az aratás az erő­feszítések ideje. Hosszú a munka, rövid a pihenés. Nagy szükség van a testi erőre. De fokozott szükség van a lelki erőre is, mely elvonja a földtől szemünket s a meg­gazdagodás emberi okosságának ábránd­képeit elkergeti. Aki a Krisztusé, annak mindenre van ereje. Július 20. II. Korinthus 9.1—11. Az ara­tás Isennek nagy jótékonysága az embe­rekkel, de ép ezért nagy jótékonysági fel­hívása is az emberekhez. Miért nem érez­zük mi valóságnak azt, hogy a szűkölkö- dőknek adott élelem nem valami kidobott érték, hanem ép saját számunkra is vetés, melyből magot ad és kenyeret a vetéseket megsokasító Isten nekünk ? ! Július 21. Ámos 8.4—7. Az adásvétel­nél rendszeriut kiküszöbölnek az emberek minden keresztyénséget azzal, hogy ez üz­let. Ne áltassuk magunkat ezzel a hamis jelszóval. Isten minden üzletünket látja s nem felejti el egy cselekedetünket sem. Július 22. Máté 13.3—9, is—23. Milyen szomorú látvány a szemlélőnek s bosszú­ság a gazdának aratáskor az olyan föld, melyen nincs mit aratni, amely nem fizette vissza a rá fordított hűséges munkát! Hát az én lelkem szántóföldjén van-e Istennek aratása. Terem-e csak valami gyümölcsöt az Ő igéje bennem? Július 23. Máté 13. a«—30, 36—43. Éjjel titkon veti a Sátán a konkolyt a tiszta búza közé, de mikor felnövekedik a vetés, meg­látszik a konkoly is. Nincs oly elrejtett dolog, ami egyszer napfényre ne jusson. Július 24. Máté 9.35—38. Mily rettene­tes helyzet aratásban a munkáshiány! Ki­pereg s tönkremegy a drága mag. Istennek is volna aratása. Sok-sok lélek megtérne hozzá, csak egy utolsó lökés kellene még neki. Miért nem állasz be az Isten aratói közé ? HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. A nemzetgyűlés letárgyalta és megszavazta az elbocsátandó katonatisztek átmeneti ellátásáról szóló törvényjavaslatot, majd hozzáfogott az ál­lami kislakások építéséről szóló törvény- javaslat tárgyalásához. Apponyi interpellá­ció tárgyává tette a munkanélküliség fenye­gető veszedelmét. Legizgalmasabb jelenete volt a nemzetgyűlésnek az elmúlt napok­ban, amikor Windischgraetz Lajos herceg Károlyi Mihály és társainak hazaárulását leplezte le. A kormány bűnügyi eljárást indít a forradalom bűnösei ellen. A bel­ügyminiszter pedig az irredenta egyesüle­teket oszlatta fel. Végül itt említjük meg, hogy a Tisza-pörben az ügyész Friedrich István ellen a vádat elejtette. Csokonai emlékfája. Keszthelyen ren­dezett szép ünnepség legmegkapóbb rész­lete volt, amikor halhatatlan nagyjaink em­lékére élőfákat ültettek el a Dunántúl áldott termőföldjében. Csokonai Vitéz Mihály fáját Rákosi Jenő ültette el a következő verses jelmondat kíséretében : Vitéz, én ültetem el a csemetédet. Legyen terebélyfa, mint a dicsőséged. Adjon a magyarnak gyümölcsöt, hűs árnyat S botot ütni, mikor rá ellenség támad, így szolgálom én ki a híredet itt lenn, Odafenn pediglen Két asszony szolgál ki téged, Halhatatlant. A szépséges Lilla s’ Dorottya, az agg lant. Oláh szénavásárlás sortüzztf. Az er­délyi magyarokat újabb felháborító eset tartja izgalomban, mely a csikmegyei Szár­hegy községben történt. Az esetet az erdélyi magyar sajtó is közli és felháborodással tárgyalja. A csikmegyei szénabevásárló ka­tonai különítmény, mely egy hadnagyból és egy szakasz oláh katonából állott, nemrégen Szárhegy községbe érkezett és ott szénát vásárolva (?) vasúti kocsikba rakták. A vasúti kocsikba rakott széna egyszerre kigyulladt, mégy pedig valamenyi kocsi egyszerre és alulról kezdett égni. A szár­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents