Harangszó, 1921
1921-07-10 / 28. szám
218. HARANGSZÖ. 1921. július 10. ban keresőknek állásfoglalása a vallás ellen annál indokolatlanabb, mivel megcáfolhatlan igazság, hogy a tudomány, művészet, költészet megindítója épen a vallás volt és ez ápolója ma is. Jézus így szól tanítványaihoz: >Ha megmaradtok az én beszédemben, megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká teszen titeket.« Ján. 8. r. 12. v. Pál aposlol így inti az első híveket: »A szabadságban, mellyel a Krisztus megszabadított, megálljatok és ne kötelezzétek magatokat újra a szolgaságnak igájával.« dal. 1. r. 52. v. A szabadság kétségkívül a haladásnak, tudománynak nélkülözhetlen feltétele, az emberi méltóság kifejezője. Az ókorban, midőn a felebaráti szeretetnek a szűk családi, rokoni kör képezte határát, azt látjuk, hogy a nép két táborra oszlott. Egyiket képezték a zsarnokok, a másikat a szolgák. A fejedelem — főkép a keleti országokban — korlátlan hatalmú úr volt s neki szolgája a birodalom minden lakosa. Másrészről a kormányzók, tisztviselők, míg a fejedelem előtt téfdre esve bókoltak, a nekik alárendelt nép felett zsarnoki önkénynyel uralkodtak. A társadalom azt hitte, hogy a szabad polgárok jóléte érdekében szükségesek a rabszolgák. E szerencsétlenek minden jogtól megfosztva teljesen uraik szeszélyének voltak alávetve. Adták, vették őket mint a barmokat, tetszésük szerint bánhatTÁRCA. Katica eljegyzése. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Csicsó a nagy világháború kitörése előtt pár héttel, a hires kendi búcsúi mulatság széjjelverése után megkötözött kézzel fordított hátat a falunak s az illetékes biró urak úgy határoztak felőle, hogy vagy nyolc hónapig pihentetik a hires verekedőt. S no lám, ember tervez, Isten végez; az urak Ítéltek, de a még nagyobb urak úgy határoztak, hogy folytatni kell Csicsónak még a verekedést. Csicsó folytatta is kemény kitartással, tanú reá az a háromrendbeli vitézségi érem és három csillag, amikkel a hosszú távoliét után haza bocsátották, mint rokkant hőst. Balkarját ugyanis megnyomorította egy goromba golyóbis. tak velük, verhették, meg is ölhették őket. Még a nagy míveltségü görög nép sem tudta elképzelni az életet rabszolga nélkül. Nagy hirü bölcsészei, mint Aristotoles is nyíltan vallották, hogy az istenség a durvább, nehezebb munkára a rabszolgát rendelte, azért, hogy a görög polgár ettől mentesítve annál szabadabban -foglalkoz- hassék a tudománnyal, művészettel s gyönyörködjék ezek alkotásaiban. A vitézségéről híres, büszke spártai nép egészen rendén valónak találta állami felügyelet alatt fegyverforgatásra nevelt fiainak oly módon a vérontáshoz szoktatását, hogy az ifjak a vezetőik által kitűzött napon a városon kívül lesbe állottak s a mezőről este fáradtan jövő rabszolgákat hirtelen megrohanták és felkoncolták. A római népnél is a birvágy, fényűzés terjedésével párhuzamban egyre gyötrelmesebbé lett a rabszolgák helyzete. Ha uruk jószívű ember volt, akkor még könnyebben tűrhették sorsukat de önző, indulatos gazda keze alatt pokollá vált életük. Ha a családfő meghalt és halálának oka nem volt világos környezete előtt, a család tagjai a házhoz tartozó összes rabszolgákat kínpadra vonással vallatták és így akarták kitudni, ki volt a halál okozója. Egy gazdag szenátor, midőn a barátai számára adott fényes ebéden egyik rabszolga véletlenül leejtett egy tányért, ennek balkezét azonnal levágatta és nyakára köttette. így l^llett a szerencsétlennek tovább folytatnia a kiszolgálást. Még aznap, amint hazaérkezett, tárgyalásba bocsátkozott Icig korcs- márossal. Onnét pedig egyenest a szomszéd faluba törtetett át Pikula cigányprímáshoz. Százasra esküdözött Pikula, hogy annál kevesebbért még a komája lányának a lakodalmára sem megy át a szomszédba muzsikálni. S másnap délután egy órakor már Icig udvarán húzta negyedmagával a nótát Csicsó talpa alá. Mert még egyedül járta a táncot a hős vitéz. Negyedóra múltán azonban élő, viruló rózsakoszorú szegélyezte a széles udvart, ötven-hatvan sóvár tekintetű leány leste, várta táncraálló lábbal a duhaj, mokány táncos legényt. Egyszercsak táncolva lejtett Csicsó a leánysereg felé. Nagyot dobbant valamennyinek a szíve. Vájjon kire esik a választás? Leghátul állt szemérmes mosolyEzen ebéden jelen volt Augusztus császár is. A vendégek előtt elkövetett durvaságon megboszankodott és távozott, de a szenátort e kegyetlenségért ő sem vonta felelősségre. Egy büszke római matróna rabnőjét — ki a fésülésnél fejét akaratlanul kissé megkarcolta, — véresre verette, azután szempilláit saját kezeivel szemöldökéhez varrta, hogy máskor jobban vigyázzon. Voltak nagybirtokosok, kik halastavaikban a halakat rabszolgák húsával hizlalták, mivel mint állíták, az így táplált halak kiválóan jó ízűek. A rabszolgák végül a sok szenvedésben kétségbe esve Spartákusz nevű társuk vezetése alatt fellázadtak és Róma csak hosszú, véres küzdelem után tudta leverni a lázadókat. Győzelme után a boszú még súlyosabbá tette a boldogtalan rabszolgák igáját. A római birodalom bukása után az ennek rottijain alakult új államokban kifejlődött a hfibérrendszer. Ennek értelmében a hatalmas törzsfőnökök a meghódított területeken nagyobb birtokokat adományoztak vitézségükkel a harctéren érdemeket szerzett híveiknek, azon feltétel mellett, hogy felhívásukra késedelem nélkül bizonyos számú fegyveres csapattal vonulnak táborukba. A hübérurak, hogy birtokuk gyümölcsöző legyen: egy-egy család által megmívelhető telket adtak át szegény munkásoknak, azon kikötéssel, hogy ezért hűbéruruk földjén is végeznek meghatározott számú gással a szép, sugártermetü, ragyogó fekete szemű Gál Katica, kurta, piros szoknyában. A legény fürkésző, tüzes szeme megakadt rajta. — Gyere, kis Gál virág, táncolj velem egyet!... Hopp, kis Katicám!... — Hihihi! a kis Gál virág — szépséges pipitér! — ihogtak-vihogtak irigykedve a lányok. — Nézzétek lányok, milyen büszkén tartja Csicsó virágszála a hosszú, vékony gunár- nyakát I. .. — Ágaskodik a leiköm, hogy meghallja, mit duruzsmál a hosszú vitéz a fülébe, szívébe?... Az egy tánc nagyon hosszúra nyúlt. Csicsó szilaj mámorral az egész mulatságot Katicával táncolta végig s folyton azt huzattá, azt dalolta: »Csak egy kis lány van a világon...« Emiatt más, rendes viszonyok között holmi véres verekedés kerekedett volna a mulatók közt. Most azonban a többi hetyke táncos csupa kisebb,
