Harangszó, 1921

1921-07-10 / 28. szám

1921. július 10

HARANOSZO

napokon gazdasági munkát, ezenkívül termesztményeikból kilencedet, tizedet fizetnek ! Az ily földmunkások, nem rabszolga, hanem jobbágy nevet viseltek, de ezek is kívül állottak a jog körén, csak a kötelesség járma maradt számukra. Uraik önkényének alávetve gyakran sokat szenvedtek. Hogy a hűbérúr Franciaországban hogyan bánhatott jobbágyaival, azt azon tény is döbbentően mutatja,

hogy még a Krisztus utáni 8-dik

században is fenállott a törvény,

melynek értelmében a francia főnemes, ha téli vadászaton meghűlt,

egy-egy alkalommal csak két földre vetett parasztnak mellét vágathatta fel elgémberedett lábainak azok párolgó vérében melengetésére.

Az eltiport parasztok a kegyetlen bánásmód miatt elkeseredve ismételten fellázadtak Angol-, Francia-, Német- s Magyarországban is, de a nemesség szervezett erejével mindenütt leverte s a felkelésért véres bo- szut állott. Az erősebb fél nem ismerte el a gyöngébbnek jogát, pedig más jogának tisztelete nélkül a hatalom csak zsarnok önkény, durva ököljog, amellyel az ember míg másokban legázolja, magáról is letépi az emberi méltóságot.

A jobbágyságnak e szomorú időkben pártfogója az egyház volt. Ez tartotta fenn hitét és ezzel a szebb jövő reményét, Krisztus megváltó szeretetének hirdetésével élesztette a részvétet a szenvedők iránt. A szent igék megértéséhez, az evangéliomból

nagyobb sihederekből állt, akik különös tisztelettel tekintettek a viharedzett, hatalmas, vitéz őrmester urra. ' Az esetet hírül vitték Qálnénak. A kis, töpörödött özvegy nagy boldogan, még nagyobb kíváncsisággal iramodott a korcsma udvarába. Jobb keze vastag kendővel be volt bugyo- lálva. Főzés közben forró viz borult rá.

— Eresszetek, édes gyermekeiraek I Hadd látom meg az én galambom Katicámat, meg azt a szép, derék Pistát 1 — igyekezett Eszter néni a táncos legényeket váró leányok között átfurakodni, de hasztalan erőlködött, próbálkozott itt is, ott is. A leányok összesúgtak huncutkodva s nem eresztették előre.

A kis néni elkeseredésében megáldotta őket cifra, válogatott szavakkal. Aztán idegesen tekintgetett körül az udvaron, hogy mivel tudná testének kurtaságát valamivel pótolni? Pár lépésnyire tőle egy saroglyás

fakadó eszméknek az életBe átültetéséhez szükséges az értelem fejlesztése, az oktatás, nevelés. E feladat teljesítésére van hivatva az iskola. Az első elemi iskolákat mindenütt az egyház alkotta. A történet tanúsága szerint a népiskolák az egyház szülöttei. Ahol kér. gyülekezet alakult, ott előbb-utóbb létrejött az iskola is. Az államok sok századon át nem értek reá a népneveléssel, iskolával foglalkozni. E munkát az egyházakra hagyták és ezeknek gondoskodása alatt az iskolák rendszeresen szaporodtak. Úgy az alsóbb, mint a las- sankint kifejlődött magasabb fokú iskoláknak is sokáig az egyház adott vezetőket. A kormányok, törvényhozók csak az újabb időben ismerték fel a népoktatás, nevelés fontosságát. Hazánkban csak a közelmúltban — 1868-ban — mondta ki a törvény- hozás az általános tankötelezettséget.

A vallás tanaiban hangzó emberszeretet s az iskolák által terjesztett felvilágosodás készítették elő azon kort, melyben a szabadság már nem egyes osztályok kiváltsága, hanem közös kincse szegénynek, boldognak.

Jézus e szavaival határozza meg az ember erkölcsi feladatát: »Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát. < Az igazság kutatása azonban szabad mozgást követel. Csak ott, ahol megvan a szó és gondolatszabadság, fejtheti ki az ember akadály nélkül tehetségeit, juthat az igazságnak mind teljesebb megismerésére. Az erre törekvés érteti meg

szekér állt az udvaron. Gyermekek hancuroztak rajta. Nagy üggyel-bajjal felkapaszkodott közéjük.

— Oh, az édes, szép lölkeimek!... Milyen szépen, milyen gyönyörűségesen, milyen gaballérosan tudnak táncolni! — gyönyörködött hangos áradozással s közbe-közbe haragos tekintettel támadt a gyermekekre, amint egyik-másik megtaszította hancúrozás közben.

— Nini! a leiköm galambom Pistám kitűzte dolmányára azokat a drága, szép izé — pénzeket, amiket a király ajándékozott neki 1... Látjátok, gyerekek, mennyire fénylik ott az a arany micsoda a mellén ?! Az aztán valami!... De maradhass már veszteg, te kölyög, mert pofon ütlek!...

Két suhanc nagyot rándított rud- jánál fogva a szekéren, mire ijedten csücsült le a szekérfenékre.

— Üssön belétek a ... 1 Uram bocsá’, majd rosszat mondok! —

219.

vele, meddig terjed joga, mi a kötelessége felebarátjai iránt. Az igazság ismeretével látja be, hogy embertársait is ugyanazon emberi jogok illetik meg mint ót. Előbbre törekvésében a szabadságot úgy kell használnia, hogy mások törvényes jogait ne sértse, vagyis mint az evangéliom mondja: »amitakartok, hogy az emberek cselekedjenek tiveletek, mindazt ti is úgy cselekedjétek ővelük.c Mát. 7. r. 12. v. Csak akkor, ha a kötelesség teljesítésében és a jog gyakorlásában a felebaráti szeretet az irányadó, marad sértetlen a szabadság, anélkül a mások jogait tipró zsarnoki önkénnyé lesz. (Folyt, köv.)

Ma — holnap — holnapután.

Gyertek, temessük! Zuhogjon a hant I Eb, aki bánja; jobb neki alant.

Sírja magasan, tömötten álljon:

Ki ne jöhessen, vissza ne járjon!

Ezer esztendő untig elég volt,

Hogy neki fénylett itt a nagy égbolt, Hogy neki termett föld színe, mélye,

S kemény igát rótt sok derék népre. Idegen, barbár, rokona sincsen,

Mégis azt hitte, ő itt az Isten!

Ideje porba tiporni fejét:

Ne játssza tovább átkos szerepét.

*

Gyertek, sirassuk! Akadt bár bűne,

Káros, hiányos a föld nélküle.

Közös veszteség, hogy így elesett,

Mert sok erénye példa lehetett.

Akik közt rúgva, ledöntve fekszik, Nagyságban véle egy sem vetekszik.

Sok népe közöl kárpáti tájnak Helyére méltón egyik sem állhat.

Nehéz szerepét ahogy betölté,

Nem tölti itt be senki se többé.

haragudott a kis néni s lekászálódott, a szekérről. S mégegyszer a leányok közé furakodott, hogy átbújik közöttük, teljes közelből gyönyörködik Katicájában, de hiába volt minden erőlködése.

— Egyen meg hát benneteket a sárga irigység ! — tört ki belőle az elkeseredés.

Ott hagyta a korcsma udvart, elment a fölszegre Csizáné komaasz- szonyához. A pitvartalpon üldögélve tárgyalta meg Bábi nénivel, hogy mennyivel jobb lányok voltak ók, mint a maiak és má3 egyéb ehhez hasonló, időszerű dolgokat. Azonban bealkonyodott s még holdvilágnál is folytatták volna a keserűséget eloszlató, édes pletykát, ha a kis Zsoldos Jancsi be nem iramodik lélekszakadva hozzájuk:

— Gyüjjön hamar, Eszter néni! Ott vannak, ott izéinek 1...

— Kik, mik. . . s hol vannak. . .