Harangszó, 1921
1921-07-03 / 27. szám
212 HARANQSZÖ 1921. július 3. ehhez. Az én falumban még akadnak emberek, akik láttak boszorkányt. Hiszen most még mi magunk, orvosok se tudjuk megtartani az egészségtannak minden törvényét. Mi is későn tanultuk meg azokat, mi bennünk se bírnak azok teljesen agyvelővé válni. Ezért esett meg, hogy a hírneves professzor egy óra hosszat ijesztgette a nagy hallgstóságot a dohányzás ártalmaival, aztán mikor kimént az első dolga voit rágyújtani. Ezért akad iszákos is az orvosok között. Aztán meg a társadalmi szokások is olyanok, hogy az ember, ha akar se -élhet egészen úgy, ahogy az egészségtan diktálja. De egészen másképen lesz, ha olyan nemzedék következik, amely a szülői háznál is, az iskolában is, a templomban is napról-napra hallja az egészségtani törvényeket. A sógorom gyerekei nem mernek vizet inni, ha meg vannak izzadva, mert az apjoktól azt hallották, hogy aki izzad- tan hideg vizet iszik, az tüdőbajt kap. Csakis így mehet át az egész egészségtan minden embernek a vérébe. Szoktatás, példa és örökös ismétlés. A családi élet a legjobban rányomja a gyerekre a bélyegét. Ezért mondják hogy az alma nem messze esik a fájától. Hiszen annak a gyereknek minden nyomot hagy a lelkében, amit lát, amit hall, amit érez. Hiába hall az iskolában jót, ha otthon nem szoktatják rá. Ezért kellene bevinni az egészségtant a templomba. Hogy a szülök is megtanulják és példájukkal, figyelmeztetéseikkel segítsék az iskolát. Sőt nem ártana, ha minden búcsúztatóban megemlékeznék a lelkész a .halál okáról. Nem való templomba? Hiszen Mózes V. könyvében is vannak egészségtani szabályok. Jórészt Mózes egészségtani törvényei biztosították a zsidóság fönnmaradását majdhem 2000 éves üldözés dacára. Bizony nem ártana mindenféle egyháznak dogmává tennie, hogy többet ne mondjak, az evés előtt való kézmosást. Az egészségtan tanításától csak erősödnének a templomok falai. A természettudományt szépen össze lehet egyeztetni a biblia tanításával. Hiszen csak a természettudományokkal alaposan foglalkozó tudós láthatja igazán szemtől-szembe az Istent, »aki mindeneket szerzett, mindeneket betölt, hogy megtartsa azokat«. Azt hiszem nem igen tévedek avval az állításommal, hogy az elmúlt forradalmak, főleg a kommunizmus minden borzalmát a félig-meddig művelt, faczér mesterlegények és az életben elhelyezkedni nem tudó nagyravágyó emberek hozták reánk. A teljesen műveletlen, vallásos köznép, a falusi földmívelő nép s az igazán tanult elem távol tartotta magát tőle s büszkeséggel tölt el az a gondolat, hogy éppen az orvosok között volt a legkevesebb s aki szivvel-lélekkel az volt ha volt is, városi volt. Persze vádoltak kommunistasággal olyanokat is, akik véletlenül kerültek bele a községi tanácsokba^ s ott is mindig a kommunizmus tarthatatlanságát hirdették. Az orvos nem lehet kommunista, még ha nem olvasta is Mencsikov: Optimista világnézet című könyvét. Mindenkinek melegen ajánlom olvassa el. Azt kérdezhetik melyik osztályban kezdjék az egészségtan tanítását. Fogas kérdés. De az bizonyos, hogy mentül előbb, annál jobb. Miért ne lehetne a tisztaság, a helyes táplálkozás, a világos, szellőzött lakás, a mértékletesség hasznáról már az első osztályban beszélni ?! Persze a gyerek fölfogásához szabott módon. Aztán minden évben ismételni és bővíteni, a tárgyat és tanítani mindig, még az ismétlő iskolában is, meg a templomban, meg a betegágynál, meg a temetőben i$. (Vége.) Dr. Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. Mikor Chlodwig, a frankok első királya először hallotta Jézus szenvedésének történetét, felháborodva kiáltott fel: >Ha én ott lettem volna az én vitézeimmel, tudom Istenem, hogy ilyen gyalázat megboszulatlanul nein maradt volna«. * Bárány János hírneves felpéci lelkész és püspök »Istennek a fölpéci gyülekezetben tapasztalt kiváltképen való Ítéleteinek némely példái« címen írott jegyzeteiben beszéli, hogy egy félszemü, Dósa Péter nevű ember gyónás közben — mint azt később maga bevallotta — éppen mikor az úrvacsorát vette, haragosára mérges szemmel tekintett; egyszerre ép szemén légycsipésforma szúrást érzett s ettől fogva szeme, azután orcája és végtére egész feje irtóztató mó4pn összedagadozott, hogy végre se borbély, se orvosság nem használván, nagy kínok közt meghalt. * I Alphons 15. századbeli aragóniai király nagy megütközéssel tapasztalta, hogy udvarában a nemesi ifjak között mint terjed a könnyelműség és erkölcstelenség. Különösen feltűnt neki, hogy a szokásos asztali imát teljesen elhanyagolják. Egyszer azért meghívta valamennyit magához ebédre. A nemes ifjak asztalhoz ültek, sóvár pillantással mérve végig a válogatott ételekkel dúsan megrakott asztalt; majd evéshez láttak anélkül, hogy fejüket meghajtották s kezüket imára kulcsolták volna. Egyszerre csak egy rongyos ruháju, piszkos külsejű ember lép a terembe; minden szó nélkül leül közéjeik egy üres székre, éppen a királlyal szemben. Nem néz se jobbra, se balra; csak eszik. A nemes úrfiak felháborodással tekintenek a tolakodóra, majd a királyra, hogy mit szól ehhez a dologhoz s mikor dobatja ki szolgáival. De a király nyugodtan nézi. Az idegen tetszése szerint lakmározik; mikor már tele ette, itta magát, végig törüli a kezével száját, fölkej az asztaltól s minden szó, köszönés nélkül*távozik. »Micsoda szemtelen, neveletlen egy fickó, — fakadnak ki a nemes ifjak. Ez már igazán tűrhetetlen«. A király csak erre várt s így szólt a háborgókhoz : > Ügy-e megbotránkoztok rajta magatok is ? Pedig lássátok, ez a ti példaképetek. Amint ez tisztelet- lenül ült az asztalhoz s köszönet, hála nélkül távozott innen: úgy ti is. Mert nem láttam, hogy közületek valamelyik is evés előtt fejét meghajtva s kezeit összetéve imádkozott volna. Hozzá nyúltatok az ételhez, anélkül, hogy annak adójáról, az Istenről megemlékeztetek volna. ..« Az úrfiak elszégyelték magukat s tanultak a leckéből. * A régi rómaiak idejében szokásban volt némely elitélteket kiéhezett oroszlánok elé vetni, hogy széttépjék őket. Egyszer bizonyos Androdus nevű férfiút vetettek az oroszlánok közé. Azonban az egyik leghatalmasabb oroszlán ahelyett, hogy megtámadta és széttépte volna, hizelkedve nyalogatta kezeit, farkával simogatta; a többi oroszlánt pedig közelébe sem eresztette. A nép csodálkozva tudakozódott ennek oka felől. Androdus azt felelte, hogy valamikor ennek az oroszlánnak a talpából egy nagy tüskét húzott ki s a genyedtséget kinyomván belőle, meggyógyította... Hányszor szégyeníti meg az oktalan állat hála tekintetében az embert!
