Harangszó, 1921

1921-07-03 / 27. szám

XII. évfolyam. 1921. július 3,

*T7 I

fffri

PIMHl!' Jill I *r«rv*

. 27. szám.

FélalO* azsrkpaztó 4a kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

TAraazarkaaztó:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok LovAazpatonára (Vaazprémmegya), alófl- zatéal dijak, raklamáclók a HARANOSZÓ kladóhlva- ' tatának Szantgotthárdra (Vnavármagya) küldandók.

Flóflzatéat elfogad minden avang. lelkéaz 4a tanító.

Megjelenik minden vaaár- nap.

w

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkeaztl éa a kladAaért felelős:

CZIPOTT GÉZA

•zentootthArd

(Vaavármegye.)

A „Harangazó" elóHzetéal ára egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak clm- szalagoa küldéssel 89 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K.

A „Harangszó', terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

A következő nemzedék.

Irta: Szalay Mihály.

Ünnepélyeket rendezni, tüntetni, szónokolni, hazát éltetni, egy óráig lelkesedni s utána nagy áldomást inni mindig tudtunk. Ha így lehetne egy országot naggyá és boldoggá tenni: Magyararszág a világ egyik legnagyobb és legboldogabb országa volna.

De semmi sem bizonyítja jobban ennek az útnak helytelenségét, mint hogy a legkisebb és legboldogtalanabb országok közé kellett lesűlyednünk.

Mégsem tanultunk. Ma is csak ünnepiünk, tüntetünk, szónokiunk, lelkesedünk és áldomásozunk a hazáért.

S mivel magunkban mégsem igen merünk már bízni, a szónoklatokból egyre gyakrabban a következő nemzedék neve csendül ki. Ha mi már nem is, majd bejut az Ígéret földjére a következő nemzedék! Erre kígyóinak az arcok, megnedvesednek a szemek, tapsolnak a kezek, feldobog- nak a szívek: Igen, majd a következő nemzedék ! És széjjeloszlunk azzal a megnyugtató tudattal, hogy megtettük kötelességünket: szépen ünnepeltünk, szépen lelkesedtünk, sírtunk is a haza sorsán, de könnyön keresztül is megláttuk a boldogabb jövendőt, mert ha mi nem is, majd a következő nemzedék I... ^

Hisszük is ezt, vagy csak magunk' kát ámítjuk ? Ügylátszik, hisszük! mert komoly meggyőződéssel valljujjt: csak azt nem érezzük, hogy ez .fj, hitünk ilyen magaviselet mellett mé^- - sem egyéb balga önámításnál.

ó, bár hihetnénk igazán 1 Ám hullanánk hát mi el a pusztában, ha már érdemetlenné lettünk az Ígéret földjére, csak legalább gyermekeink mehetnének be utánunk I Ám töltené be holttestünk azt a szakadékot, amely

elválaszt az Ígéret földjétől, csak legalább hidul szolgálhatnánk az ő számukra 1

De hogyan ? Lehet a mai ifjúságban a szebb jövőt látni ? Hol a komolyság ? Hol a mai idők megértése ? Hol a kötelességtudás ? Hol a tanulás vágya ? Hol a szülők tisztelete ? Hol a magasabb eszmények és tisztább örömök után való éhség és szomjúság? Hol a minden államnak támasza, talpköve: a tiszta erkölcs ?

Ezek helyett látunk léhaságot, durvaságot, erkölcstelenséget, kártyát, kocsmát, szakadlftlan táncot, mulatságot ma is. Egy- gy mulatságra kerül tizenöt, húszezer korona olyan faluban is, ahol egy Aliért sem adnak az otthonukból kiüldözött magyarok, vagy testi és lelki pusztulásnak kitett gyermekek fölsegítésére. .

De ha mi az eddigi utón elvesztettük a hazát, hihetjük-e komolyan, hogy gyermekeink ugyanazon az utón fogják vissza szerezni ? Ha mi megrögzött bűneinkért csak pusztulást érdemeltünk, hihetjük-e, hogy ők azokért feltámadást fognak érdemelni ? Itt a veszedelmes önámítás! Ez a mi hitünknek balgatag vaksága!

Pedig hihetnénk komolyan, igazán! Bemehetnének, be is mennek az Ígéret földjére, ha mi nálunk méltóbbakká lesznek. De méltóbbakká csak úgy lehetnek, ha előbb jobbakká lesznek. De hogyan lehessenek jobbakká, mikor mi neveljük őket? Jobb nemzedéket csak jobb emberek nevelhetnek. Nincs tehát más hátra: nekünk kell megjavulnunk, hogy belőlünk többé ne a romlás, hanem a jó áradhasson a gyermekekbe és ifjúságba. Nekünk kell a régi úttól elszakadnunk, hogy őket a jobb útra vezethessük. Ünneplő, szavaló, áldomásozó hazaszeretet helyett evangéliomszerü tiszta keresztyén élettel, komoly munkával, szigorú

takarékossággal, de nemes ügyek támogatásánál annál pazarlóbb bőkezűséggel kell megmutatnunk, hogy igazán szeretjük a hazát.

A következő nemzedéknek — röviden és határozottan — Krisztusra van szüksége. Ebben benne foglaltatik minden. E nélkül hiányzik minden! Az utóbbira elég szomorú példával szolgálunk mi. Mi Öt vesztettük el, ó nélküle élünk: azért kellett elveszteni mindenünket. Beteljesedett rajtunk az a mondása: Aki velem nem takar, tékozol. Nem vele, hanem nélküle, sőt ellénére akartunk takarni, tehát eltékozoltuk drága földi és mennyei jussunkat. Beteljesedett és a következő nemzedéken is be fog teljesedni: Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek 1 De aki én bennem marad, én pedig ő benne, az sok gyümölcsöt terem.

Krisztus nélkül nem teremhet a jövő nemzedék sem jó gyümölcsöt. Nélküle nem az Ígéret földjére, csak még nagyobb pusztaságba juthat.

Érzi-e rettentő felelősségét minden szülő, minden lelkész, minden tanító, minden vezető, minden felnőtt ember? Lesznek-e legelső sorban anyák, akik gyermekeiket Krisztushoz viszik, hogy áldja meg őket. Mert a gyermekek csak úgy juthatnak oda, ha az anyák is oda vágyakoznak és oda mennek s ők viszik, vezetik, ragadják példájukkal gyermekeiket Krisztus felé.

Akit Krisztus megáld : áldás lesz a szülőkre, áldás a hazára s értük és általuk lesz a haza is Istentől megáldott.

Akarunk-e, tudunk-e magunk helyett ilyen nemzedéket nevelni ? Mert ha nem : megszégyenül a mi hitünk és bennük való reménységünk. Akkor múltúnk és jelenünk után oda van a mi jövendőnk isi

L