Harangszó, 1921
1921-06-19 / 25. szám
XII. évfolyam.25. szám. 1921. június 19. K«l«lőt M«rk«*zt0 4« kiadó: > SZALAY MIHÁLY. Tártizerketztő: NÉMETH KÁROLY. ■ Kéziratok Lováazpatonára h (Vaazprémmegye), előft- zatóal dijak, raklamáolók a HARANQ8ZÓ kladóhlva- »> falának Szentgotthárdra (Viiavármagya) küldendők Előfizetést elfogad <r minden evang. lelkész éa tanító. M Megjelenik minden vasárnap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti és a kiadásért felelős: CZIPOTT GÉZA •ZENTQOTTHÁRO (Vasvármegye.) A „Harangszó" előfizetési ára egész évre: Luther» Szövetségi tagoknak clm- szalagos küldessél 86 K, csoportos küldéssel 80 K, A nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszaiagoa kül* déssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó'. terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Múlt, jelen, jövő. . . rí Kapi Béla dunántúli püspök és a soproni tanintézetek. Már megemlékeztünk arról, hogy május 30-tól június 4-ig tartott Kapi Béla püspök a soproni ev. fögim- n náziumban, tanítóképző intézetben ú iskolalátogatást s ez alkalommal meg- il látogatta a soproni tbeologiai aka- b démiát is és résztvett az akadémián épen ekkor tartott kollokviumokon is. Az iskolalátogatás alkalmával a soproni ev. líceum önképzőkörei a líceum toruacsaruokában rendkívül gazdag és értékes műsorral ünnepélyt tartót- ki tak a püspök tiszteletére. A szépen b díszített tornacsarnokban összegyülekezett az egész ifjúság s az egész ti tanári kar. A szózat eléneklése után i Hetvényi Lajos vallástanár, mint a il líceumi cserkész-szövetség elnöke üd- v vözölte meleg szavakban az összes ó önképzőkörök és egyesületek nevében B az ünnepségen megjelenő püspököt. f Az üdvözlés alkalmával — úgymond — midőn szeretetüknek, tiszteletüknek iö és bizalmuknak adnak kifejezést az p egzházkerület püspöke iránt, a múlt, - jelen és jövendő képei elevenednek 7* meg lelki szemei előtt. Látja a múltat in az intézet fernes tradícióiban, a jelent a maga sivár valóságával, de egyszersmind nehéz kötelességeivel és kJ látja a jövendőt az új generáció erőteljes munkálkodásában. Szeretettel ul köszönti a püspököt az ifjúság köré- id ben s Isten áldását kéri nehéz mun- > jí kájára. Takó István VIII. oszt. tanuló L» Gyulai Pál; »Pókainé« című költemé- n nyét szavalta, Nagy Imre (Celldömölk) VIII. oszt. tanuló, Hillinger József V VIII. oszt. tanuló kísérete mellett ii irredenta dalokat énekelt, Kovács 8 Béla Vili. oszt. tanuló: >A darviniz- tn mus és a keresztyénség« című mun- \i kájából részleteket olvasott fel, Pranck Lajos VII. oszt. tanuló: Szatmári István »Mi nem feledünk« című költeményét szavalta, majd a Zenekör cigányzenekara szép hallgató nótákat mutatott be. Ezután Kapi Béla püspök szólott az ifjúsághoz. Az üdvözlést megköszönő szavait az üdvözlő beszéd gondolataihoz fűzte. A múlt, jelen és jövő egyesülését a 364 esztendős dicső múltú soproni líceumban tátja szimbolizálva. Baloldalt a régi, csendes temető, ez a múlt. Jobboldalt a munka épülete száz és ezer kötelességével, ez a jelen. Előtte az ifjúság, ez a jövendő. S amint fejünkre reáborul az intézet ősi zászlója: a há- romszinü trikolor a magyar címerrel, a magyar koronával, úgy kell múltnak, jelennek s jövendőnek összefognia az új Magyarországért. Kifejti az intézet hatalmas múltját s reámutat az intézetből kiáradó lelki hatásokra. Ti itt álltatok — így szólt az ifjúsághoz — ennek az ősi Alma Maternek az oltárainál. Ittatok örök forrásaiból. Magatokba szívtátok lelkét, eszményei szerint formálgattátok gondolkodás- tokát. Immár nem vagytok csak a magatoké, hanem az intézetéi is vagytok. Akárhova juttok: legyetek mindenben ennek az Alma Maternek igazi fiai, kik kötelességtudással, becsületességgel, életnemeséggel tesztek bizonyságot édesanyátokról s lelketek soha el nem múló hálájáról. Akkor szól az ifjúsághoz, midőn a bizonytalanság köde sötét felhővé sűrűsödik szemünk előtt. Lábunk alatt megremeg a föld. A hanyatló nap éjszakába bukik alá s nem tudjuk milyen lesz hajnala. Inti az ifjúságot, maradjon az ősi Alma Mater szerteszét küldött apostola. Ha az új tanévben feltárulnak újból az iskola kapui: jöjjenek lelkes Örömmel. Ha pedig az édesanya könnybe boruló tekintettel áll s nem várhatja ölelésre tárt karokkal fiait, akkor menjenek szerteszét s bárhova jussanak, harcoljanak szívvel, lélekkel, élettel ez ősi intézetért s annak történelmi jogáért. Végül a tanári karhoz fordult s az ifjúság színe előtt mondott meleg szavakban köszönétet az ifjúság lelki javáért végzett odaadó áldásos munkásságért. Kapi Béla püspök beszédéért s az intézet meglátogatásáért Hollós János líceumi igazgató mondott mélyen meghatva köszönetét. A lélekemelő ünnepséget, — melyen szem nem maradt szárazon — a Hymnus zárta ba. Az evang. tanítóképző intézetben megtartott iskolalátogatás után az ifjúság és a taaári kar ugyancsak összegyülekezett a nagy teremben, ahol Kapi Béla püspök beszédet intézett hozzájuk. Megható volt, midőn utalt a múlt és jelen közötti* óriási különbségre. Hova lettek azok a régi, nagy terebélyes diófák, melyek alatt valamikor gyermekjátékait játszotta, azok a gyümölcsfák, melyeknek gyümölcsét szedte, melyek alatt tanult, olvasgatott s megtanult eszményekért lelkesedni és dolgozni. Puszta föld mutatja a helyet, ahol állottak. Milyen szomorú gondolat. Ugyanígy áll'előttünk szegény magyar nemzetünk. Életerős, gyümölcstermő fái kipusztultak, olyan mint a megtépett kert. De a régi kertben — így folytatta a püspök — látott új liliomos ágyakat is, talált új csemetéket, melyek elközelgő gyümölcshozással kecsegtetnek. Arra kéri az ifjúságot, hogy lássa meg a romokat, de azután lássa meg azt a kötelességét is, hogy a? elpusztult kertből új virágzó kertet kell teremtenünk munkával, kötelességteljesítéssel, önmegtagadással, lemondással. A néptanító az igazi kertész. Jövendőket, nemzedékeket nevel a saját lelke szerint. Pontos, hogy ne- csak tudásukkal, ismeretanyagukkal, hanem meleg szívükkel, erkölccsel és életpéldával is neveljék és pedig
