Harangszó, 1921
1921-06-12 / 24. szám
186. HARANQSZÓ. if21. június 12. nyugalom és boldogság mosolygó hajnalpírját. Ha tehát igaz — pedig minden kétséget kizárólag igaz, — bogy a javulás első s elengedhetlen föltétele a képmutatás gyökeres kiirtása, akkor az is kétségtelen, hogy a Protestantismus alapelve az a vezérfény, mely egyedül képes az embert a mai mélységes sülyedtségből az erkölcsi tisztaság üde zöldjére kiemelni. A protestantismusnak ez világtörténeti hivatása s e hivatásnak minél teljesebb mértékben, minél tökéletesebb módon megfelelni, ez nekünk Istenünk, felebarátaink és önmagunk iránt szent kötelességünk. Nystedt ölle, üdvözlése a soproni theol. Akadémián. Nagytiszteletü Lelkész Úr I Kedves testvérünk a Krisztusban 1 Amidőn ön, mint a svéd lutheránus egyház küldöttje itt, ebben a mi szerény körünkben megjelent, úgy érezzük, mintha a stockholmi Kiddarholm- Kürkan (templom) csöndes kriptájából egy barátságos, bíztató üdvözlet szállna lelkűnkbe, a nagy svéd király harci dalának szavaival, melyek az imént hangzottak el ajkainkról: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg, Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged. Bár dühök ellened fordul S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked.“ És valóban, amit Ön itt talál, az TÁRCA. A kis Kék Leány. Irta: Porkoláb István. Ma láttam először búzavirágot és eszembejutott ő, a kis Kék Leány. Pesti diákkorom. . . A budai Tabán. . . A Hadnagy úcca, benne egy nagyon öreg ház, mely apró ablakszemeivel látta Mátyás királyt dicsőségesen uralkodni, a török bajadéro- kat a Naphegyen andalogva sétálgatni, átélte Buda ostromait és még nekem is otthont adott. Diákszobára bolthajtásos, de kedves hangulatú, puhaszőnyeges, napsugaras zúg volt, régi bútorokkal, melyekhez olyan jól illett a sarokban álldogáló, megvéntilt óra, mutatóival örökké a tizenkettőn, mintha megakarta volna cáfolni, hogy múlik az idő. egy »kicsiny sereg«: a mi tanári kollégiumunk és akad. ifjúságunk, amely egyesül abban az óhajtásban és szent törekvésben, hogy az Úrnak igaz tanítványai, az ö egyházának hűséges szolgái legyenek és hovatovább azokká lehessenek, — és egyesül egy nagy, közös fájdalomban és aggodalomban darabokra szakított egyházáért, porban fetrengő hazájáért, mindenért, ami az embernek itt e földön szent és drága, — és egyesül abban a kérésben: Uram, segíts, mert elveszünk 1 Azért köszönetét mondunk önnek, hogy ide hozzánk is eljött az Úrnak szava és akarata szerint: »beteg voltam és ti meglátogattatok enge- met, fogoly voltam és én hozzám jöttetek.« Mert mi ezer sebből vérző betegek és ezer béklyóba vert foglyok vagyunk. És amidőn önt tisztelettel és szeretettel üdvözlöm és egy akadémiánk múltjára, keletkezésére, fejlődésére és jelen állapotára vonatkozó rövid, írásban foglalt tájékoztatást nyújtok át, ebből legyen szabad különösen a következőket szíves figyelmébe ajánlanom : »Akadémiánk, híven ősi tiszteletreméltó tradícióihoz is, igyekszik a positiv — biblikus é? evang. egy- házias (felekezeti) keresztyénség szellemében, szükkeblüség nélkül, szabad, tudományos alapon és ugyanilyen eszközökkel, valamint tekintettel a jelenre és a gyakorlati-egyházi élétre és annak feladataira, magasztos hivatását betölti ni: hitvalláshű A nagyapámról édesapámra szállott és nekem is juttatott baráti szeretettel fogadtak családi körükbe, akiknél laktam, nagyon fehér, nagyon öreg és nagyon jó emberek: Qaálék. A férfi, nagy idők tanúja, a szabadságharc vitéz katonája, élettársa is azok közül való, akik ifjúságukban jótékony kötést készítettek Kossuth katonái sebeire. Ők már csak halkan beszélgettek s úgy reszketett a mosoly arcukon, mint téli estéken a nagyedére lefogyott hold sugarai a havas tájakon. A házban azért nem volt örök a suttogó beszéd, édes ajkú, dalos madár verte fel a csendet; az az unokájuk: Lottika, naphosszat búgott, kacagott, akár gerlicéi a folyosón s ajkán a meleg nyár mosolyával járt szobáról-szobára, mindenütt napsúgarat hintve-szórva széjjel. Az én szobámat sem kerülte el; ő hozta belé azt a nagyon tiszta és finom illatot, amilyent a vadvirágok és hazájukat szerető lelkészeket, igehirdetőket, pásztorokat és vallástanítókat tudományosan és gyakorlatilag kiképezni, amihez képest tanárai a tudományos előadások, szemináriumok és gyakorlatok mellett arra igyekeznek, hogy ahol és ahogyan csak lehetséges, egyes hallgatóinknak tudományos érdeklődésére, vallásos életére és jellemfejlődésére személyes befolyást gyakoroljanak. Egy a pozsonyi egyetembe szervesen bekapcsolandó theol. fakultásnak legújabban tervbe vett felállítása, akadémiánkat olyan válság elé állítja, amely léte és nemléte felett dönt. Ha — ami előrelátható — az egyházkerület theol. főiskolánkat a terv megvalósítása esetén — tovább fenntartani nem bírja, akkor, Pozsony és Eperjes után, romba dől magyar- országi evang. egyházunknak utolsó, 364 esztendős végvára U Igen tisztelt Lelkész Úri Mi ezt a szerény helyiségünket a mai alkalomra néhány virággal ékesítettük föl. Ezek a mi ünnepi örömünknek és az ön iránt való tiszteletünknek akarnak kifejezői lenni. A nap hév- sége ezekről a virágokról a friss reggeli harmatot letörölte, de látatlanul ott ragyoknak, ott csillognak rajtuk azoknak a mikönnyeinknek harmatcsepjei, amelyeket szegény, eltiport hazánkért, szétdarabolt egyházunkért s ezért a mi ősrégi alma materünkért titkon és nyilván, naponként és óránként ontunk. És mégis: »Ne csüggedj el kicsiny sereg!« — És ha ön szép és kedves lehelnek esténként a vizek partjain s csak igen fehér és igen szőke leányok járta kelte nyomán támad még hasonló A látogatás ugyan nem engem: az ablakban virító muskátlikat illette, mégis úgy vártam mindig Lottikát, mert a virágok után én következtem. Kicsi kannával a karján, azúrkék felhőcskeként suhant be az ajtón, inni 4(^tt a muskátliknak, elbabusgatta őket, leszedegette sárgult levélkéiket, azután hozzám fordult: — Van e sok tanulnivalója? Már hogy lett volna, ha Lottika kérdezte ? — Nincs. — Akkor jöjjön, zongorázom. A szobájában minden kék volt: a falak, a függönyök, a gömbölyű baba-butorok, csak a zongorája sö- tétlett ében-feketébe és az ágy felett egy kis nyírfa-kereszt fehérlett. A leányálmok *meg úgy szenderegtek,
