Harangszó, 1921
1921-05-22 / 21. szám
1921. május 22 csoportja. Sokan évődnek vele, céltudatosan bosszantják is. „Már ismét ír, koma?“ „Ha így megy sorsa, még annyira viszi az írás mesterségét, hogy háború után bízvást „a íalu pennája“ lesz belőle 1“ „Ne írjon, hagyja félbe, inkább diskuráljunk egy keveset 1“ Ilyenkor aztán kiverik a fejéből a már szép rendben sorakozó gondolatokat és kezdheti újból az eszmék csoportosítását. Sokszor aztán abba is hagyja a munkát, vagy megy tovább... a konyhába és ott keres helyet egy sarokban. De itt sincs maradása, mert a szakács hamarosan kezébe nyomja a krumplit, hogy hámozza. „Aki a konyhában ül, ne üljön hiába, hanem segítsen legalább is krumplit pucolni 1“ — dörmögi a konyhamester. Így marad el az írás estére, esetleg másnapra, sőt napokra is. Nagy nehezen formálódik ki a levél. Sok időbe kerül, míg az ákom-bákom, kuszáit betűkkel végigszántódik a levélpapiros. Nagy tépelődés előzi meg az írást, főképen akkor, ha más nevében készül a levél. Ki kell kérdezni mindent, hogy mit is akar íratni az illető bajtárs. Egész megbeszélés tárgyává teszik a levélírást. Fő az, hogy nem felejtenek-e el valamit, sokat, de sokat mondjanak el az otthoniaknak. Először is az egészség kerül szóba, aztán a család, a rokonság, majd a gazdálkodás, „a kis vagyon“ és így tovább. .. A levelek mindig egyszerű, őszinte hangon voltak megírva, minden cicomázás és affektálás nélkül. A természetes néplélek tükröződött vissza rajtuk. A haza és család iránt való szeretet, az otthoni állapotok után való érdeklődés nyilatkozott meg bennük. A hangulat a levélíró korának és helyzetének megfelelően hol vidám vagy bánatos és szomorú, hol humoros és pajzán, vegyest enyelgő és érzelgős, vagy pedig teljesen lemondó. A stílus legtöbbször homályos és zavaros. Nagy praxis szükséges az ilyen levelek elolvasásához. A megértésük bizonyos lelki gyönyört okoz, mert bepillanthatunk az egyszerű nép leikébe és gondolkodásmódjába. Én nem egyszer örömmel olvastam séges Ádám mulatós, könnyelmű természetével, kivált pedig házasságával öregedő atyjának sok keserűséget okozott. Adam atyja gazdasszonyát vette el és emiatt nem is választották meg atyja helyébe Hodoson Eipiatti haragjában azután az egyházból is kitért, református lett és az elbeszélők szerint megfogadta: vakuljak meg, ha még egyszer bemegyek a hodosi templomba. Később hodosi jegyző lett és egy alkalommal valami nagyobb ünnepélyen a politikai hatóság képviseletében nem kerülhette el, mégis csak bement a hodosi templomba. Csakhamar ezután mindkét szemét gyógyíthatlan hályog borította el, jegyzői állásáról le kellett mondania, teljesen világtalanul az atyja által vásárolt szalafői birtokon éldegélt haláláig. A nép mint Isten büntetését emlegeti ezt az esetet. Legboldogabban érezte magát csenHARANQSZö. a hozzám hozott levelet, mert nem egy népfelkelő engemet kért fel, ha levele jön, annak a megmagyarázására. Nehezen, de mégis kisillabizáltuk az egyes szótagokat, majd összeraktuk őket és valahogyan kisütöttünk egy-egy értelmes szót s ezekből pedig egy teljes mondatot. Ha jó hírt hozott a levél, volt kedve az illetőnek, sőt én is örültem a kellemes hírnek. Megosztott öröm kétszeres öröm 1 Ha bánat és keserűség ^ült az írás foglalatja, akkor meg vigasztalni kellett szegény emberemet; hitet, reményt csepegtetni boion- gós leikébe. Óh ilyenkor mindig eszembe jutottak nagy költőnknek eme sorai: „Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sír rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell 1“ Vakarcs Kálmán. Hazajöttem!... Annyi évi mérhetetlen kín után Felsütött hát a szabadság napja rám! Kitárult a rémes börtön !. . . itt vagyok e drága földön 1 Itt — öledben — hőn szeretett szép hazám! Tovatűnt már minden égő bánatom, Hogy- szétnézzek e sóvárgott tájakon ! Felejtem a csapásözönt, Hogy ismerős rögöd köszönt; Két karomat ölelésre tárhatom 1. .. Bérc, völgy, róna, patak, erdő, ligetek! Örömömből nektek vaj’ mit vihetek?... A szememből hulló könnyek — Mik fojtva is előjönnek: Harmatozva megöntöznek titeket!.. . Régi minden ! — de mások az emberek? A szemükben nem lelem, mit keresek. Csüggedezve, mint a törpe, Szögezik a sötét földre . .. Akikről én álmodoztam, — nem ezek! des otthonában, honnét csak hivatalos teendőinek végzésére távozott. Gyülekezete, irodalmi tevékenysége és gazdasága minden szabad idejét lefoglalta, öreg napjaiban a szellemi munkát lassanként mindinkább testi munkával váltotta fel, valósággal szántó-vető ember lett. Hivatalában ekkor már fia helyettesítette és ő amilyen fáradhatatlan és tevékeny volt fiatal korában a szellemi, ép olyan lett öregségében a földmívelés terén. Szürkülő reggel, kora hajnalban többnyire az első volt, ki egyszerű eleségét vászonköpenyegének bő zsebjében magával víve, ökreivel szántani-vetni kiment a mezőre. Munkakedvét, fiatalos erejét mindvégig, egész 1875. aug. 12-én bekövetkezett haláláig megőrizte. Hogy vend költő létére egyúttal jó magyar hazafi volt, azt 48-as szereplése is bizonyítja. Mikor ugyanis a horvátok és illírek dél felöl betör163 A leikükön maró kétség fekélye Burjánzik az önbizalom helyébe’... Mit ajka mond, mind mást érez. Mélyen megtört árva nép ez 1. .. Széttört csillag — mely lezuhan kiégve! Vagy tán mégse?... Nem kiégett csilla- Legalább nem valamennyin mind azokl [gok? Törvényén a bűvös körnek Légkörükbe visszajönnek :i Régi tíizük villámfényként felragyog! Kovács János. MAGYAR GAZDA. A keleti marhavészről. A keleti marhavész a legveszedelmesebb állati betegség. Ott, ahol fellép óriási veszteségeket okoz. Az állatállomány 80—90%-ka áldozatul esik. Hazánkban közéj 40 év óta nem fordult elő. Most Lengyelországban, főképen a'galíciai részeken lépett fel és közelségénél fogva erősen veszélyezteti Magyarország vészmentességét. A marhaállomány pusztulása a kiszámíthatlan anyagi veszteségen felül végzetes is lehetne az országra, úgy közélelmezési, mint gazdasági szempontból, mert nem lenne hús, tej, bőr és igásállat. A keleti marhavész elleni védekezés tehát országos érdek. Minthogy a keleti marhavész nem gyógyítható és csak nagyon ritka esetben gyógyul önmagától, mindent el kell követnünk, hogy be ne hurcol- tassék állataink közé. tek hazánkba és a vend vidék felé közeledtek, kardot kötött és a környékbeli őrségi és vend férfiakból hirtelenében sereget toborozva, elibök sietett, hogy őket feltartóztassa. Éppen Mártonhelyen a mai Vezér-féle korcsmánál pihent kis csapata, mikor az osztrák tisztek által vezetett gyü- levész nagy had megjelent. A maroknyi csapat elleinek sokaságát látva, rendes katonaság hiányában velük megütközni tanácsosnak nem tartotta, elszélledt. Mint beszélik, Kardos maga csak úgy menekedett meg, hogy pincérkötényt kötött (talán kikémlelési szándék is vezette) és a beállító bandavezéreket mint pincér szolgálta ki. Midőn pedig ezek tőle az elmenekült csapat vezére, Kardos után tudakozódtak, maga mondá nékik zamatos sváb dialektussal: az bizony legelői elszaladt. Ezekben az izgalmas napokban fordította le a Szózat-ot is vend nyelvre. /
