Harangszó, 1921
1921-05-15 / 20. szám
114. HARANGSZO. 1Ü21. májas 15. ideiglenes és általunk épen azért csak a békesség kedvéért elismert vezetősége áj egyházi alkotmány megalkotásához fogott és ebből a célbői zsinatot hirott Gsszt; de itt a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház alkotmányában kOrflllrt modus procedendit követve ágy járt el, mintha a fenforgó esetben nemis új egyházi alakulásról, hanem csak alkotmánymódosításról volna sző. Tisztán avégett, hogy jogainkat és álláspontunkat megvédják, megválasztottuk és el is küldtük képviselőinket a zsinatra, íoha igen alapos kifogásaink voltak e zsinat törvényessége ellen. Amikor minden kétséget kisárólag teljesen áj egyházi alakulatról volt szó, a protestáns egyházjog értelmében mindenekelőtt az egyházközségeket kellett volna megkérdezni; aminthogy az egyház új alkotmányának megállapítására nem a közvetett választásokból kikerllő zsinat, hanem az egyházközségek közvetlen kiküldötteiből alakult egyhásgyőlés lett volna hivatva. Tehát teljesen ágy, amint ez a köztársaság többi részeiben egész korrekt módon történt. Mindezt egyszerűen mellőzték. Erre vonatkozó aggodalmainkat, előterjesztéseinket és javaslatainkat a parlamenti többségi elv értelmében egyszerien elvetették. Midőn az áj egyházi alkotmány így csakugyan tárgyalásra került, ha már elmondtunk teljes egyhási függetlenségünkről, azt követeltük, hogy legalább a nyelvi kisebbségeket magában foglaló külön, egységes egyházkerületben tömörülhessünk, minthogy a mostani helyzetben csak így láttuk biztosítva legfontosabb egyházi és kulturális érdekeink, nevezetesen iskolatigyünk megfelelő békés fejlődését. Ezt a javaslatunkat is elutasították. Követelésünket azon teljesen alaptalan és semmivel nem indokolt érveléssel utasították el, hogy mi politikai érdekeket szolgálunk. Est a gondolatot határozottan és kereken vissza kell utasítanunk, mert nem felelt meg a tényeknek. Teljesen távol van tőlünk az a törekvés, hogy az egyházzal politikai célok szolgálatában visszaéljünk. Ellenkezőleg: nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az egyháznak nemzetiségi alapon való tagolását egyedül azért kívánjuk, hogy épen az esetleges politikai és nemzetiségi egyenetlenségeknek és súrlódásoknak egyszersmindenkorra elejét vegyük. Sokkal több joggal állíthatnánk mi, hogy a mi javaslatunkat főleg nemzetiségi és politikai okokból vetették el. Hogy ez irányban mit várhatunk, azt épen a trencsén-teplici zsinat mutatta legvilágosabban. A tárgyalásokból jóformán semmit sem értettünk, <nem hogy a szónokok fejtegetéseit részletesen követhettük s azokra szakszerűen válassolhattunk volna. A határozati javaslatokat stb. rendesen csak részben és fogyatékosán és rendesen csak külön kifejezett kívánatra fordították le. így a tárgyalásokat sem megfelelő módon nem követhettük, sem azokba megfelelően be nem folyhattunk. Az a szóbeli Ígéret, hogy a német és magyar hittestvérekkel kíméletesen és megértőén fognak bánni, nem elégít ki bennünket. Az alkotmányban akarjuk biztosítva látni el- vitathatlan jogunkat: nemzeti önállóságunkat és mozgási szabadságunkat az egyház keretén belül. Nemcsak néma kísérők, hanem teljesjogu, tevékeny egyhástagok akarunk lenni... Mi magunk akarjuk magunkat kormányozni. Meg akarjuk tartani iskoláinkat s magunk akarunk azokra felügyelni. Lelkéssjelöltjeinket magunk akarjuk kiképezni és alkalmashatóságuk tekintetében megvizsgálni és fel is avatni. Szóval, nem akarunk más népcsoport kegyétől függni; száműzve szeretnénk látni az egyházból minden nemzetiségi küzdelmet; békés, valóban egyházépítő munkát akarunk végezni^ — természetesen az állami felügyeleti jog teljes elismerésével. Ennélfogva óvást emelünk a trencsén-teplici zsinat által megállapított egyházalkotmány ellen. Kérjük a magas kormányt, hogy 1. vagy tagadja meg a Trencsén- Teplicen tartott zsinaton kidolgozott alkotmány megerősítését és utasítsa a zsinatot összehívó egyházi vezetőséget, hogy as egyes egyházközségek előbb hallgattassanak meg a tervezett egyházi kötelékhez való csatlakozás végett; vagy pedig 2. a jelzett alkotmányt aszal a megjegyzéssel erősítse TÁRCA. Panaszom az Úrhoz.., Istenem te jó, — bocsássad meg vétkein, Ha bensőm mélyén panasz szó remeg, Csordultig van vádló kesenhAggel: Oly sivárak, oly önzők vagyunk néha óh mi, — lelkedre formált emberek! Égi mannaként mit kegyelemképen S könyörületből bús sorsom adott; — Hogy e lesújtó, e vakságos csöndbe Olykor enyhe bájt lopnak a dalok, — Súlyos bűnként így állítják rovásra: „Ax életet csak álmodozva járja .. .* Mert mi alkotó kezedtől megáldva Létezik s éled a föld kerekén: Az érzéseknek gazdagon hullámzó Aranykődén át vágyom látni én ... szemét közt is kincses kincsre lelni, s keresni a biban a mosolyt, A szeretetnek pantheont emelni Minden tűnt perc legédesb célja volt. Örök valójában -pzek szépnek-jónak, S néhány rózss |j Vd tövisre hágok. .. Uram, mi bűn van, mondd, mi bűn van abban, Hogyha szívünkkel nézzük a világot?! — Úgy-e megérted,... úgy-e megbocsátod, Midőn ajkamról panasz így fakad? Csak ki ne húnyjon eszményeim lángja I Csak legyen velem a Te igazad! Csend köröskörül... végnélküli csend ; ^ De míg rajta áttör Hitem édes szavú zengő muzsikája: — Szent kegyelmedből nem vagyok kizárva ... Somboryné Pohánka Margit. Kardos János a vend költőpap. Irta: Heiner Géza. A battyándi érdemes gyülekezet anyakönyvében a következő bejegyzést találjuk: Kardos János, született 1801 február 13-án Újtölgyesen. Szülei: Kardos György és Kercsmár Ilona evang. földmívesek. Keresztszülői : Péntek Mátyás és Goricsán Zsuzsa. Keresztelő lelkész: Malatsits Ádám battyándi evang. prédikátor. Amint látjuk tehát, egyszerű, szegény földmíves család volt az, melyből Kardos János, a vend költő pap származott. És ez az egyszerűség, kisigényű szerénység az, amely Kardos Jánost egész életén át elkísérte, jellemezte. Minden Istenadta tehetsége, szorgalma és tudása mellett is egyszerű életű, kisigényű, szerény szolgája volt az Urnák, hű pásztora a reája bízott nyájnak, vezetője, ügyesbajos dolgában tanácsadója népének. Atyja korán elhalt és az apátián árvát leánytestvérével együtt az özvegy édesanya nevelte, gondozta, majd taníttatta. Talán nem csalódunk, ha azt állítjuk, az édesanya hitbuzgó és vallásos leikéből nyert isteni szikra ihlette meg a serdülő gyermekifjú lelkét és az Ur szőllőjében
