Harangszó, 1921

1921-05-08 / 19. szám

XII. évfolyam.

ilfli it(rktit<4 és kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

Tóraazarkasztó:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lovéazpatonéra (Veazprémmegya), alófl- zatéal dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalénak Szantgotthárdra (Vnavármegye) küldendők

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

1921. május 8.

HARANGSZO

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

19. szám.

Szerkeszti és a kiadásért

felelős:

CZIPOTT GÉZA

szentqotthArd

(Vasvármegye.)

A „Harangszó“ előfizetési ára egész évre: Luther- 8zBvetségl tagoknak clm- szalagos küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szővetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 84 K, csoportos küldéssel 88 K.

A „Harangszó" ' terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

Upsalai határozatok.

Evengélikus egyházi konferencia Upsa- lában a lengyelországi evangélikus egyház ügyében.

Evangélikus egyházi konferencia volt Upsalában. A konferenciát Söderblon Nátán upsalai érsek, a svéd evangélikus egyház feje hívta össze március elejére. Résztvettek rajta Norvégia, Dánia, Finnország, Észtország küldöttei, Nuelsen metho- dista püspök, dr. Morehead az amerikai lutheránus nemzeti tanács képviselője, több svéd püspök, lelkész és theológiai tanár, továbbá a lengyel- országi, poseni és galíciai evangélikus egyházak képviselői. A konferencia főleg két kérdéssel foglalkozott, amelyek — helyzetük hasonlósága következtében — bennünket is érdekelnek. Először az anyanyelv használatának kérdése, másodszor a porosz anya- egyháztól elszakított poseni evangélikus egyháznak viszonya volt anyaegyházához. A nyelvkérdésben a konferencia így határozott:

>1. Az egyházat elvileg a nemzeti ellentétek fölé állítja azon feladata, hogy az evangéliom által a lelkeket Istenhez vezérelje. — 2. Minden nemzetnek joga van megkövetelni, hogy tagjainak az evangéliom saját nyelvükön hirdettessék még abban az esetben is, ha nyelvük nem államnyelv. Az egyház lehetőség szerint számolni köteles ezen igénnyel. A lelkipásztori működésben az egyház szolgái a gyülekezet minden tagjával lehetőleg annak anyanyelvén érintkezzenek. A nyilvános istentiszteleten és az oktatásban azt a nyelvet kell használni, amelyik a gyülekezet többségének anyanyelve. De gondoskodni kell a kisebbségek anyanyelvén tartandó istentiszteletről és oktatásról is. —

3. Kívánatos, hogy az egyháznak és az evangéliomnak szolgái ismerjék,

illetve iparkodjanak megtanulni annak az országnak hivatalos nyelvét, amelyiknek területén gyülekezetük van. —

4. Azokban az esetekben, mikor valamely terület egyik államtól egy másikhoz, más hivatalos nyelvtihöz kerül, a hivatalban levő egyházi szolgákat illetőleg ezen alapelvtől el lehet tekinteni, feltéve hogy az egyház más módon gondoskodik a kisebbségek lelkipásztori kiszolgálásáról.«

Ezeket a pontokat a lengyelországi különböző evang. egyházak képviselői is elfogadták.

A poseni egyháznak a porosz anyaegyházho* való viszonyát illetőleg Lengyelország képviselői nem szavaztak; a konferencia e határozatot hozta :

>A poseni evang. uniált egyházat illetőleg beállott helyzetre való tekintettel a konferencia odanyilatkozik, hogy magától értetődőnek tartja, hogy

1. a németországi egyházzal való teljes szellemi összeköttetés joga korlátlanul érvényben marad, a lehető legmesszebbmenő mértékben a lelkészek utánpótlását (rekrutálását) illetőleg is. — 2. Hogy azok a pénzügyi jogok, melyek a lelkészeket és gyülekezeteket az anyaegyház, pénztárainál és hasonló intézményesít! megilletik, fennmaradnak mindafl^tf, amíg a dolgokat újból lehet VeMezni a jog és méltányosság kö^rfelményeinek snegfelelőleg. A konferencia kénytelen abbeli véleményét kijelenteni, hogy a poseni uniált egyháznak a porosz uniált országos egyháztól való törvény-jogi közigazgatási függése jelenleg nem tartható fenn stb.... Ebben az összefüggésben a konferencia hangsúlyozza a világhelyzet által érezhetőbbé vált szükségét annak, hogy a keresztyénség valamennyi evangélikus egyházközössége létesítsen egy közös munkaszervet a vallási kisebbségek védelmére; egy szervet, amely

egyáltalán hathatós kifejezése a lelki közösségnek a Krisztus keresztje alatt és segítség arra, hogy egyesült erővel szolgáljunk közös Urunknak és Mesterünknek.« N. K.

Luther Márton külsőjéről.

Irta: Dr. Czipott Zoltán.

Az emberi nem haladásának, szellemi fejlődésének egyik leghatalmasabb rugója a reformáció nagy munkája volt. A vakhitnek hosszú századai után neki köszönheti az ember, hogy szelleme — bilincseitől megszabadulva — büszke szárnycsapásokkal tör mind feljebb és feljebb a tudás verőfényes magasságiba. A szellemi szabadság kivívása volt alapfeltétele a polgári szabadság diadalának és az emberi jogok elismerésének. Ama világot átalakító korszaknak és az abban élő vezéralakoknak, akik a nagy műnek alapvető munkásai voltak és akik azt a megújhodó kort szellemi fel- sőbbségükkel betöltötték, a többi fölött messze kimagasló szellemóriása volt Luther.

A közelmúlt napokban az egész protestáns világ ünnepelte a wormsi birodalmi gyűlés 400 éves Jubileumát, amely ünnepségek alkalmából ismételten láthatta az egész művelt világ Luthert az ő igaz lényében, az ő teljes lelki nagyságában.

Talán nem végzek minden érdekesség nélküli munkát, ha ezúttal Luther külsejével foglalkozom s a »Harangszó« szíves olvasóival, röviden összefoglalva, közlöm az eddigi megállapításokat, amelyek Luther faji származására és külső fizikumára vonatkoznak.

A geneologusok és anthropologu- sok ez irányban végzett kutatásaiból eddig még határozott vélemény nem