Harangszó, 1921
1921-04-17 / 16. szám
124. HARANGSZÖ. mi. április 17. művelődéstörténet homlokzatára : »Semmit visszavonni nem fogok és nem akarok, mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék 1« Jól tudja, hogy életével játszik, amikor elindul Wormsba, de az Úr hívja, azért el kell mennie, mégha akkora tüzet raknának is Wittenberg és Worms között, hogy lángjai az eget csapkodnák és bizonyságot tenne az evangéliumról... írzi, hogy Istennek kiválasztott eszköze, kegyelemmel teljes prófétája, * azért a vértanuság gondolatával is megbarátkozik. »Ha ellenségeim megölnének, ne hagyd abba a dolgot, taníts tovább s maradj meg az Ige igazságában.« — kéri barátját^ Me- lanchtont. A gyűlés előtt így imádkozik: »Nem a magam személye miatt vagyok itt Tied az ügy Uram s a Te ügyed igaz és örök.« V. Károly német császárnak ezt feleli: »Itt állok, máskép nem tehetek. Isten engem ügy segéljenl« Ezek a történelmi szavak avatták Luthert a rettenthetetlen hit bátor ^bajnokává s nevelték a megromlott keresztyén vallás öntudatos reformátorává, hogy kezében az Ige fegyverével, de az Isten előtt való mélységes felelősség tudatában új utakat vágjon az Újkori valláserkölcsi, tudományos, társadalmi, irodalmi, művészeti, fejlődés történelmében. A történelem glóriája fonódik a 16. század szellemóriásának: Luthernak a homloka köré, aki a lelkiismereti szabadság drága kincsével ajándékozta meg az emberiséget. Az újabb fejlődés lendítő kerekévé teszi az egyéniség, a szabad kutatás, a vizsgálódási szabadság elvét. Rettenthetetlen bátorsággal száll szembe a lelkeket megbénító zsarnokság hatalmával, kíméletlen pörölycsapásokkal lerombolja a hatalom és erőszak jogán alapuló kézépkori bálványt: a a pápai tekintélyt és emberi közvetítők kizárásával a lelki élet középpontjába helyezi az Isten előtt való egyéni felelősség elvét. Ha Wittenberg volt a reformáció bölcsője, akkor Worms volt a létjogosultságáért vívott élet-halálküzdelmének diadalmas csatatere. A wittenbergi kalapácsütések felrázták a szellemi gyámság megbénító álomkórságában alvó emberiséget, eszmélésre tanították s köve- teltették vele legszentebb isteni és emberi jogait, — a Wormsban elhangzott bizonyságtevő szavak harsogó riadót fújnak, határozott állás- foglalásra kényszerítenek, mert Isten ügye: az evangélium kincse forog veszélyben, mert a meggyújtott világosságot, az egyéni szabadság szövésekét akarják végkép kioltani. Korszakalkotó nap, bizonyságtevő diadalünnep ez a dátum a közép- és újkor határmesgyéjén. Egy egész világ omlott össze ezen a napon. A lelkiismereti kényszeren és világuralmi számításon felépülő pápai hatalom, a vak tekintélyhiten nyugvó világnézet pillérei rendültek meg s a Krisztus evangéliumára helyeződik az új fundamentum: a keresztyén szabadság és nagykorúság. A reformáció drámai főhőse: Luther hatalmas alakja jelent meg előttünk négy hosszú évszázad homályos távlatában. A 16 dik század nagy forradalmát mozgató egyénisége nem veszhet el a múlt eseményeiben, babérkoszorúját nem lepheti be porával a tovarohanó idő, érdemét nem homályosíthatja el szellemi öröksége: a már minden téren érvényesülő felvilágosodás, a lelkiismereti és politikai szabadság, mert a reformáció nem egy kimerített és bevégzett történelmi esemény, amelynek ma már csak az emléke él, hanem olyan folytonosan működő, életalakító folyamat, amely az emberiségnek ezután is ízt, zamatot, jelleget adó erjesztő kovásza marad. A íeformáció magasztos történelmi hivatásában bízva meggyőződéssel valljuk a költővel: »Újólag, ha jönnének bús idők, szükség lesz tanu- ságtevőkre! Luther nem halt meg. Bízzatok, s az élőt ne keressétek a holtak közt.« Olvassuk a bibiiát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. A félelem által okozott károk. Apr. 18. János 20. o Jézus többször megmondotta, hogy fel fog támadni. Ellenségei jól eszükben is tartják, ezért pecsételik le s őriztetik a sírját. A tanítványai azonban teljességgel elfelejtik. A félelem megzavarja emlékező tehetségünket, megbénítja ítélőképességünket. Ápr. 19 János 18. n. Péter hazudik, mert fél. A gyermekek is félelemből tanulják meg az első hazugságot. Amíg félünk mástól is mint az Istentől, nem, bírjuk nyelvünket az igazság útjára zaboíánni. Ápr. 20. Máté 26.73—74. Minő elszánt hűséggel indul neki Péter követni urát a szenvedésbe s mily csúnyán hűtelen lesz! Mert fél. Aki fél, nem lehet hű önmagához, sem más emberhez, sem hivatásához, sem népéhez, sem Istenéhez. Mindig ingadozó nádszál lesz. Ápr. 21. Galacia 2.11—12. Péter Anti- ólchiában egyenrangú testvéreinek tekinti a pogány keresztyéneket, együtt eszik velők, mert abban a környezetben nem meri kimutatni belénevelt pogányutálatát, és mikor zsidókeresztyének jönnek oda, elszakítja magát a pogányoktól, mert a zsidók előtt nem meri kimutatni Krisztustól nyert pogányrokonszenvét. Aki fél, emberek rabszolgája lesz. A félelem tönkreteszi szabadságunkat s képmutatásra vezet. Ápr. 22. I. Sámuel 21 .10—u. Képzeljük el Izrael királynak fölkent zsoltárköltöjét amint szakállán lecsurgatja nyálát s bolondokat beszél és vásott gyermekként firkál a kapukra. így kivetközteti a félelem az embert emberi méltóságából. Ápr. 23. IV. Mózes 13.20—34. Mennyit fáradott Izrael népe míg ide ért s most nem mer bemenni a neki Ígért földre. A gyáva nem ér el eredményt s amit elér azt is eldobja. Ápr. 24. Jelenések 21 .a. Aki fél, annak nincs helye Isten országában. A félelem kárhozatba dönt. Megőrzőm Luther bátorságának örökségét. Nem félek senkitől, semmitől, csak az Istent félem ! HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. IV. Károly királynak váratlan megjelenése kormányválságot idézett elő. Nehogy a válság nagyobb következményekkel járjon, a nemzetgyűlés elnapolta magát. A király a magyar néphez. IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor Teleki Pálnak egy a magyar nemzethez intézett levelet adott át, melyben többek között a következőket mondja: — »Visszatértem Magyarország áldott földiére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez feloldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, miden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve, hogy eme súlyosan megpróbált ország csakis koronás király vezetésével tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát. . . Az elemi erővel ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, melyet gondosan megőrizni nekem is egyik főtörekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlődése új alapot nyer. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás eme munkájában sorstildözött nemzetemmel együtt vállvetve közre- működhessem ... Minthogy azonban meggyőződtem arról, hogy apostoli királyi uralkodói
