Harangszó, 1921

1921-01-02 / 1. szám

.XII. évfolyam. 1921. január 2. I. szám. Felelőt tzerketztő 4. kiadd': SZALAY MIHÁLY. Társtzerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (VetzprAmmegye), al6H- zatéal dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdra (Vnsvármegye) küldendők Eldnzetéat elfogad minden evang. leiké.z 4. tanító. Megjelenik minden vaeár nap. EVANGÉLIKUS Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeeztl ás a kiadásért felelős: CZIPOTT GÉZA •zentootthárd (Vasvármegye.) A ,,Harangszó“ előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak cím- szalagos küldesse! 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos kül­déssel 84 K, csportos kül­déssel 88 K. A „Harangszó“ terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek Ingyenpéldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHE R-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Újjáépítés. Irta: Szalay Mihály. Sokat hallunk ma destrukcióról és rekonstrukcióról, vagyis rombolásról és helyreállításról. Rekonstruálni kell, amit a hitetlen és hazátlan elemek leromboltak. így lett jelszóvá a »Ke­resztyén Magyarország« s így vál­totta fel az előbbi irányt a »keresz­tyén kurzus«. A romok megszámlálhatatlan so­kasága építésre hí minden hitét és hazáját szerető embert, hogy a ke­resztyén és magyar szellem bukásá­val elbukoit hazát újra építhessük. Zajos »mozgalmak«-ban nincs is hiány. Csak csöndes, komoly építést látni keveset. Az eddigi építésnek jó­része inkább rombolás és a szép jel­szavakkal való éretlen visszaélés. Szomorú szemmel-kísérni, miben lát­ják sokan a keresztyénséget és ma­gyarságot. Egyik abban, hogy gyű­lölni és irtani kell a zsidóságot; a másik abban, hogy minden szaba­dabb és emelkedettebb szellemű ke­resztyénben a mai kurzus ellenségét szimatolja; a harmadik abban, hogy zajos és botrányos tüntetéseket ren­dez ; a negyedik abban, hogy lélek- halászattal foglalkozik; az ötödiknek meg azt jelenti a keresztyén kurzus: maradjon minden a régiben, fordít­suk vissza a haladás kerekét, marad­jon meg a kiváltságos osztályok nagy vagyona, kényelme, hatalma s az alsó rétegek tudatlansága és nyomorúsága. Aki másként gondolkozik, veszedel­mes destruktív elem. Hogy az ilyen építők nem építe­nek s még a romokat sem tudják el­takarítani, szomorúan bizonyítja az a körülmény, hogy a keresztyén kur­zus alatt épen annyi a bűn, a kor­rupció, épen úgy folyik a hatalmon és a koncon való marakodás, épen úgy halmozódik egyesek vagyona mások és a haza rovására, épen olyan hitetlen és erkölcstelen életet élnek a divatos keresztyének, mint mikor még szabadkőmívesek, modern pogá- nyok voltak és szégyenlették a ke­resztyén nevet. Most csak azért ke­resztyének, mert ez a divat, ez a hatalmon levő »kurzus«, ez ád ke­nyeret, állást, biztonságot, népszerű­séget. Ha holnap a keresztyénség rombolása lesz a divat, nem esnek zavarba, ott is otthon érzik magukat. Aki valóban építeni akar, sokkal mélyebbre kell hatolnia. A külső rom­lást a belső romlás vonta maga után, tehát a belsőt keli újjáépíteni, hogy a külső is újjáépülhessen. A keresz­tyén szellem, vagyis az éltető lélek szállt el a nemzetből, azért kellett, mint a testnek, porba roskadnia. Te­hát a lelket kell visszahozni, hogy a testet életre kelthessük. Keresztyének voltunk Krisztus nélkül, tehát a baj ott rágódott a fundamentomon. Más fundamentomot vetettünk; a régiről lecsúszott egyéni, családi, társadalmi és nemzeti életünk. Krisztus sokaknak elestére, sokak­nak feltámadására vettetett. Nekünk elestünkre, mert nem tudtunk rajta, mint szegletkövön megmaradni. Épí­tésünknél félre dobtuk öt, az mond­tuk, nem alkalmas arra, hogy bele­építsük életünkbe, vagy épen arra alapozzuk a magunk, gyermekeink, hazánk boldogságát; Krisztus nélkül könnyebb és jobb az élet, gyorsab­ban lehet boldogulni, bátrabban le­het a bűnnek élni: s így rajtunk is be kellett teljesedni az írásnak, hogy amely követ a^ építők félredobtak, mégis az lett a szegletkő s mivel ebbe a kőbe beleütköztünk: összezúzottunk s mivel ez a kő ítéletként reánk esett: széjjelmorzsoltattifnk. Ha tehát a szép jelszavakkal nem rombolni, hanem építeni akarunk, nincs más választás: álljunk határo­zottan az egyetlen fundamentomra; abba gyökerezzék, abból nőjjön ki, abból nyerjen uj erőt életünk, mert nincs más fundamentom, amelyen biztos és maradandó épület épül­hetne, csak amely egyszer s örök időkre vettetett: a Jézus Krisztus. Míg erre az alapra nem állunk, lehet üres jelszó, lehet önző célokat takaró képmutatás, lehet éretlen és veszedelmes önámítás, de nem lehet valóság sem a »keresztyén kurzus«, sem a »Keresztyén Magyarországi« Meg egyszer „Kara“-csoDg. Irta: Torda Lajos. (Folyt.) Sok, sok példát hozhatnék föl, melyek azt bizonyítják, hogy nem igaz egészen, amit Vámbéry, a jeles nyelvtudós hirdet, hogy a beköltözött ős-magyarok a finn-ugor népekkel elegyedve elvesztették eredeti török nyelvüket. így maradt meg a kara és csöng szó is. .. Nem folytatom tovább. De ezzel a nyelvi kérdéssel kapcsolatban kifeje­zést kell adnom egy óhajomnak. Min­dig azt halljuk, hogy mi magyarok testvértelen nemzet vagyunk.,Ez nem igaz. Sok, nagyon sok testvérünk van Közép-Ázsiában, tehát vannak test­véreink, csak távol laknak. Talán nem is tudnak rólunk. Mi már tudunk róluk. Élnek testvéreink nagy szám­mal Indiában angol, Turkesztánban részben kínai, részben orosz fenn­hatóság alatt. Nyelvünk indiai, mon­gol, tibeti és csaggataj török szavak­tól hemzseg. Főleg az utóbbiból van sok benne. Ez áll a mienkhez leg­közelebb. Erre jött rá Vámbéry is, mikor Konstantinápolyban közép­ázsiai török zarándokokkal érintke­zett. ..

Next

/
Thumbnails
Contents