Harangszó, 1920

1920-01-11 / 2. szám

—^————

11,1

10.

adatok alapján a legkomolyabban valószínűsítve van. Mivel sok esetben nagyon fontos vagyoni, családi, érdekek fűződnek ahhoz, hogy az ilyen egyének holttá nyívánitassanak, hogy igy elhalálozásuk a halotti anyakönybe is bevezethető legyen: az igazság- tigyminiszterium 28 000/1919 J. M. sz. rendeleténei ezen kérdést szabályozás tárgyává tette.

Ezen rendelet szerint egyelőre azon, a háborúban eltűnt, egyéneknek a holttányilvánítáfca kérhető, kik 1914 július 24-től 1917 január 1-ig terjedő időn belül tűntek el és azóta életbenlétükről semmi hír sincs. Megjegyzendő, hogy háborúban eltűnteknek nemcsak a fegyveres erő tagjai tekintendők, hanem azok is, kik hivatali viszonyuknál fogva, vagy mint a különféle jótékony, és ápoló szervezetek tagjai követték a hadra- kelt sereget, továbbá: akik az ellenség hatalmába kerültek, vagy pedig: akik eltűnésük előtt útóljára oly helyen tartózkodtak, hol akkor valamely különös hadi esemény (ütközet, város lövetése, hajóelsülyesztés, stb.) történt, vagy pedig: akik a világháború következményeként előállott harcok, vagy belső zavarok folytán tűntek el.

Az eljárásra az a járásbiróság illetékes, hol az eltűntnek utolsó rendes lakhelye volt. Ha az a bíróság az eljárásban akadályozva van, (p. o. ellenséges megszállás miatt,) úgy a budapesti központi járásbiróság lesz illetékes.

A holttányilvánítási kérheti az eltűntnek házastársa, örökösei, és, amennyiben gyámhatóság alatt álló személy is van érdekelve, az árvaszék utasítására az árvaszéki ügyész is. A kérvényben fel kell tüntetni az eltűnt nevét, személyére vonatkozó fontosabb adatokat utolsó lakhelyét, vagyoni viszonyait. Amennyiben az eltűnt katona volt, úgy a katonai szolgálatára vonatkozó adatokat is. Meg kell jelölni a lehetőség szerint azt a hadi eseményt, amely közben nyoma veszett, ha útóljára kórházban volt, azt a kórházat is. Lehetőleg csatolni kell az általa irt leveleket; elő kell adni a róla útóljára érkezett híreket és mellékelni a katonai hatóságoktól, vagy a Vörös Kereszt Egylettől származó értesítéseket. *

Ezt a kérvényt, bármelyik járás- bíróságnál, szóval is elő lehet adni, hol a kérelmet jegyzőkönyvbe foglalják és megküldik az illetékes bírósághoz.

A bíróság azután a kérvény alapján hirdetményt ad ki, melyben felhivatnak azok, kik esetleg az eltűnt egyén életbenlétéről, tartózkodási helyéről, vagy egyéb fontos adatokról tudomással bírnak, hogy azt 60 napon belül a bíróságnak jelentsék be. Puhatalódzik továbbá, egyébként is a fontosnak látszó körülmények meg- állapithatása végett.

A határidő leteltével azután, ha a kérelmet alaposnak találja, a bíróság holtnak nyilvánító határozatot hoz, melyet azután a további szük__________HARANQSZQ.__________

1

920. január 11.

séges intézkedések megtétele céljából, megküldi a hagyatéki bíróságnak és az illetékes állami anyakönyvvezetőnek is.

„Harangszó.“

Kaptuk a következő sorokat: Kedves Barátom I

Bizonyára érdekelni fog, hogy itt Budapesten nagy illusztrált falragasz hirdeti egy uj folyóirat megjelenését, melynek címe »Harangszó«, szerkesztősége Vili. Horánszky u. 27, kiadó- hivatala: Apostol nyomda, Horánszky u. 18.

Beszélj az ügyvédeddel, mi volna a tenni való Tudtom szerint törvény védi a folyóiratok címét és így senkinek sincs jogában egy létező folyóirat címét kisajátítani. Én csak sietek veled közölni azt a hirt, mert tudom, hogy érdekel.

Budapest. Szívből üdvözöl M. S.

A »Nemzeti Újság« dec. 27-iki száma pedig közli már a két heten- kint megjelenő folyóirat első számának tartalmát.

Mi bármennyire örvendünk is egy újabb »keresztény nemzeti« irányú folyóirat megjelenésének és amidőn ezúttal is csak újból gratulálni tuduak ' lapunk megalapítójának: Kupi Béla püspöknek a lap megindításakor a szereacsés cím megválasztásáért, mindazonáltal mi is lehetetlen doTárca.

Várják a tisztelendő urat.

Humoros — Irta: Csite Károly.

Az uj tisztelendő úr vasárnap délutáni istentisztelet után látogatásokat tett a híveinél. Templomból hazajövet találkozott a már régebbről ismert Zsófi néni, szegény zsellér asszonnyal s mondta neki:

— Kigyeimetekhez is mindjárt elmegyek ám, kedves Bo- rosné asszony.

— Igazán?! Oh, édes tisztelendő ur, köszönöm, igen köszönöm, de megbocsásson, hogy akkor én előre hazasietek! — áradozott Zsófi néni nagy meghatottsággal s iramodott haza felé, mint a szélvész.

Ámde először is nem a saját portájára tért be, hanem nagy lélekszakadva a kedves koma- asszonyahoz rontott be:

— Édes jó lelköm, komám asszony, micsoda nagy meg- tisztőtetés ér! Mindjárt gyün hozzánk a jó tisztelendő urunk látogatóba . . . Most mondta a templom előtt... Hanem tudja, galambom komám asszony, nem szereti az embergyereke, hogy nem fogadhatja olyan tisztességgel, mint kellene. Az ágy- terítőim olyan szörnyűséges kopottak! Legyen szíves, aranyos komám asszony, kölcsönözze pár minutára a maga ágy- és

asztalterítőit, hogy ne kelljen szégyent vallania az embernek.

— Tessék csak, szívem ko- mámasszony, tessék, vigye, azonnal leszedem őket, — szíveskedett Kukiné komaasszony.

Azonban a dolog úgy esett, hogy a tisztelendő úr előbb beköszöntött Kuki Bindinéhez, mint a kedves komaasszonyához. Kétségbeesetten állt Kukiné a fedetlen ágyak elé, mintha testével akarta volna azokat eltakarni a tisztelendő úr szeme elől. Azt sem tudta, hogy mit hebeg össze-vissza.

— Jaj, tisztelendő úr lelkem, ha én ezt tudtam volna! . . . De nem gondótam, nem vártam ezt a nagy megtisztőtetést. . .