Harangszó, 1920

1920-01-11 / 2. szám

XI. évfolyam. 1920. január II. 2. szám. Felelős szerkesztő *s kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfi­zetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. f EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Szerkeszti s a kiadóhiva­tal vezetője: CZ IP OTT GÉZA SZENTOOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kar., csopor­tos küldéssel (legkevesebb IS példány) IS kerena. A „Harangszó“ terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek Ingyenpéldányo­kat küldünk. Alapította: Kapí Béla 1910 ben. Megjelenik minden vasár­nap. Csak te Veled. (’sak \c PíltíJ, éh Uézusem, fittel- itten nyugodt sersem. $sak te benned lelhet lelkem Beldegsáqet már e földén! Nálad nélkül nincs mi itten Küzdelembe lelkesítsen, Mi lépésem rezérelje é> hulló könnyem letörölje. ilézusem, §át maradj nálam, Míg küzdelmes után járem. Jezesd lábam, őrizd szírem, K)egy köoct^esselek híren. Krésíts a kísértésben, Vigasztalj a szenvedésben. Ua itt élre reled gyűjtök: Veled meg is diesőülek . . . A gazdag nehezen megy be a mennyországba. A »gazdag* szó alatt ne értsük csupán a nagyvagyonuakat; hanem egyszersmiad a hatalmasakat, a hír­neveseket, a pompátokat is, az ér­zéki élvezetekben tobzddókat is; szóval mindazokat, akik világi, anyagi jókra támaszkodnak, ezekben keresik örömüket, az ezek utáni törekvést tartják élethivatásuknak. Krisztus urunk korában nagy volt a száma a világi javak imádóinak, azért volt az a korszak oly sivár, az ember szive oly üres. A gazdagok, előkelők lelkét az unottság dermesztette meg; a szegényeket a nélkülözés sújtotta le; az általános elégedetlenség az ember leikétől messze száműzte az igazi örömöt, az égi vidámságot. A pihenést, üdülést nem ismerő lázas hajszának és a reményt vesztett bol­dogtalanságnak kora volt az. A nagy Mester bizonyára nem egy esetken tapasztalta, hogy akik a vi­lági javak szolgálatába szegődtek, azokat milyen nehéz arra a meg­győződésre vezérelni, hogy boldog­talanságuk oka épen rabszolgasá­gukban rejlik. Szavainak örök igazsága villan ma is szemünkbe, amikor azt látjuk, hogy annyi véráldozat, annyi becs­érték pusztulása, annyi szenvedés és gyász sem tudta megpuhítani a világi javak imádásában megkérgesedelt szíveket. A bűnbánatnak, kiengeszte- lődésnek, áldozatkész emberszeretet­nek forrásait hasztalan keressük. Nem buzognak azok üdítő cseppeket a nyomornak, fájdalomnak enyhíté­sére ; a féltékenység, gyűlölködés, hatalomvágy és kapzsiság pusztító tüzének lecsillapítására. Sem a békekonferencia tárgyalásai alkalmával, sem az egyes államok uj berendezési törekvéseikben, sem a kibontakozási módozatok terve­zésében, sem a közéletben nem látjuk megnyilatkozni a keresztyéni emberszeretetet, az Istenfiuság érzü­letét, mely a lélek nyugalmát hason- líthatlanu! magasabbra értékeli, mint a nemtelen indulatoknak, vagy a vi­lági javak utáni kívánságoknak ki­elégítését. Váltjuk meg őszintén, hogy mikor előttünk a mérleg egyik ser­penyőjében a hatalom- vagy a ha­szonvágy. a másikban a közjó, vagy felebaj^unk szorult anyagi helyzete érik, Ki tudunk lemoncfani a kínál­kozó «italomról, hogy hatalmunkat, befolváMfnkat fenntartsuk, sőt meg­erősít®!, aranygarmadánkat öreg­bítsük#! nem tudjuk elnémítani a mamtmiivágy édesborizü szózatát, hanernjföláldozzuk a közjót, a fele­baráti fizeretetet, oda dobjuk a Mo­loch ömkéhes torkába lelkiismeretűnk nyugalmát. ,'Äem ébredt még fel a lelkekben remíázoknak a bűnöknek utálata, a melyek a romlásnak példátlan örvé­nyébe sülyesztettok bennünket, sem pedig a tisztességes, becsületes munka édes gyümölcse utáni vágyakozás. A gyülölködőket, konkolyhintöket, irigykedőket, a gyengébbek vérén élősködőket nem éri utói méltó bün­tetés sem az álamhatalom, sem a társadalom közszelleme részéről. A munkásság mezeje hasztalan vár élet- vidor tetterőt, mely örömmel, élve­zettel forgatja a kapát vagy a kala­pácsot. Valljuk meg őszintén, hogy még mindig benne vagyunk a bál­ványimádásban. rabszolgái vagyunk azoknak a sátáni hatalmaknak, ame­lyek távol tartják a mi lelkünket az egy igaz Istennek, a szerető mennyei Atyának oltárától, az Isten országá­nak küszöbétől. Ha ennek a tagadhatatlan ténynek hamisíthatlan beismerése fellobbaa a társadalom lelkűidében, akkor ez a fényvillanás megmutatja majd egy­szersmind azt a biztos ösvényt, mely a mennyországba vezet. Fel kell te­hát szabadítani magunkat és minde­neket, kik vezetésre szorultak, a vi­lági javak imádásának rabságából, uralomra kell juttatni a lelki javak utáni buzgó vágyakozást. Szóval le­gyünk igaz keresztyének, Krisztus Urunknak igaz lélek szerinti követői s akkor megnyílnak előttünk kapui a mennyországnak: eljö hozzánk az isten országa. Sass János. A háborúban eltűntek holttányiivánítása. Irta: Dr. Berta Benő. Rendkívül nagy a száma azoknak, kik a világháború során eltűntek, hirt hosszú időn át egyáltalán nem kapunk életbenlétükről, viszont azon­ban elhalálozásuk a különböző hírek,

Next

/
Thumbnails
Contents