Harangszó, 1920

1920-02-29 / 9. szám

1920. február 29. alaposan csökkenni fog. Ez ne to lenne baj abban az esetben, ha a házépítés nem ütközne majdnem le­győzhetetlen akadályokba. A mostani viszonyok között azonban nagy szo­ciális károkat okozhat. Mert mn. amikor tudjuk azt, hogy a városok visszafejlődése elkerülhe­tetlen, amikor a városi lakosság egy része kénytelen lesz a munkanélküli­ség elöl a falvakba költözni, keserűen megboszulhatja magát, ha lakásínség miatt még a falusi szegény elemet is a városokba kényszerítjük, hogy ott a munkanélküliségnek tegyük ki, s ezáltal az elégedetleneknek, a lázon- góknak, a nélkülözőknek számát szaporítsuk. Be kell vallanunk, hogy a legtöbb esetben az önzés, az önérdek irá­nyítja az emberek cselekedeteit és eljárását. És pedig nagyon szűk látó­körű önzés, igen rövidlátó önérdek. Azért szükséges, hogy az állam erélyes kézzel nyúljon bele ezekbe a dolgokba, s legyen érzéke az ilyen látszólag aprólékos kérdések iránt is. Háborúban a bakancstalp van olyan jelentős, mint az ágyú. Abban az építő munkában, melyet a sok rom­lás után országunk és népünk érde­kében folytatni akarunk, alapvető jelentőségű az, hogy a népnek legyen lakása. S hogy az új lakások első­sorban ne a városokban, hanem a falukban épüljenek. Nem szabad megengedni azt, hogy egyeseknek haszonlesése, vagy önzése miatt egy elkerülhetetlen folyamat: együtt, türelmesen (!) viselkedett. Gr. Wesselényi Ferenc nádor és neje Szcchy Mária, a »Murányi Venus« voltak ők. Nagy kiterjedésű birtokaik valóságos mentsvárai abban a korban a protestánsságnak. Felsőbb, illetékes helyen azonban az volt az elv, hogy »inkább farka­sok, mint eretnekek hazája legyen Magyarország«... Zrínyi egyedül maradt fenkölt gondolkodásával, ne­mes, jó tanácsaival, szava kősziklára [ hullott szó maradt. Hja! Bocskay, Bethlen kardja nem villog többé, az erdélyi fejedelmektől sem kellett tartani, könnyűnek látszott a helyzet. Persze csak látszott, meri értek útban voltak már a szabadság- harcok, közeledett Thököly... Rá­kóczi .. ... Valahányszor hazánk és hit­vallásunk Nagyjai által megszentelt helyeken járunk, emlékezzünk reájuk fedetlen fővel. Megérdemlik. HARANGSZÓ. a városokból a falvakba való ván­dorlás helyett annak ellenkezője tör­ténjen, hogy tudniillik ezeniul is a falusi szegénység legyen kénytelen a városokba özönleni, ahol az erkölcsi és testi elzüllés, elsatnyulás vára­kozik reá. A falura a jövő Magyarországban nagy feladatok megoldása várakozik. Ennek elemi feltétele, hogy a falusi lakásviszonyok egészséges szociális intézkedések által javuljanak, s első­sorban, hogy minél több lakás álljon rendelkezésre a falukon azon nép­rétegek számára, amelyek saját ház­zal nem rendelkeznek. A cél, amelyre törekednünk kell az, hogy minden családnak legyen saját háza, kerttel. E célnak elérése nem lehetetlen. De addig is, mig ez megvalósul, a bérlakások ügyét ren­dezni kell, még mielőtt helyrehoz­hatatlan károk nem történnek. N. K. A nemzetgyűlés megnyitása­Február 16-án nyitották meg ünne­pélyesen a nemzetgyűlést. A nemzet­gyűlés első- ülése iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. A háznagyi hivatal közlése szerint kép­viselőházi ülés iránt soha ekkora ér­deklődés nem nyilvánult. A rendet rendőrség es a parlamenti őrség tartotta fenn. Tíz órakor vonult fel a papság, a kormány tagjai és a képviselők mind­nyájan a középen helyezkednek el, a közönség a folyosókon. A csendes misét Csernoch hercegprímás mon­dotta, mise közben a budai dalárda adott elő egyházi énekeket. Mise után a himnuszt énekelték, majd »Erős várunk nekünk az Isten« kezdetű régi egyházi dalt. Petri Elek református. Raffay Sándor evangélikus é3 Józsa Zoltán unitárius püspökök mondottak imát, majd a nagyközönség a Szó­zatot énekelte el. Már jóval az ülés megkezdése előtt megtelt minden karzat. A dip­lomaták páholyában ott voltak Gra­ziam tábornok egész vezérkarával, Gorton angol tábornok tisztjeivel, az olasz misszió majd minden tagja a misszióhoz tartozó hölgyekkel együtt. Halotti csendben áll fel a minisz­terelnök és a következőket mondotta: — Tisztelt nemzttgyülés I K^rem a megválasztott nemzetgyüiési kép­viselők legidősebbjét, hogy a korel­nöki széket elfoglalni inéltóztassék. Bernáth Béla felállt és elfoglalta az elnöki széket. Miután a körjegyzők is elfoglalták helyüket, általános figyelem és érdek­lődés közepette állott fel a miniszter­elnök és többek között a következő­ket mondotta: Tisztelt nemzetgyűlés ! A magyar nemzet kálváriajárásának ezen az ál­lomásán üdvözlöm az újonnan meg* választott nemzetgyűlést és Isten ne­vében kezdjük meg a munkát. Bor­zalmas eseményeken ment keresztül nemzetünk a legutóbbi időben. Ebben a pillanatban az első lépést tesszük meg, hogy a sir széléről visszaránt­suk a már-már pusztuló nemzetet. Az évtizedeken át előkészített belső bomlás, a kívülről érvényesülő pro­paganda, a téveszmék bontó ereje, a békének csalfa reménye, a nemzeti jelszavaknak bűve^ejébe burkolt de­magógia teljesen felborította az állam beiső rendjét. Könnyelmű gazdálko­dással teljesen tönkretették az ország gazdasági helyzetét. A polgári elemek gyengesége folytán óráról-órára foly­ton balfelé tolódott a nemzet és a végső pillanatban egy tudatos árulás következtében... (zajos felkiáltások a Ház minden oldalán: ügy van, úgy van, gyalázat) . . a nemzet pusz­tulás elé került. Dicsőség volt hajdan magyarnak lenni, de azokban a na­pokban és hónapokban pirulnunk kel­lett a népek Ítélete előtt. A forradalmak őszirózsája nem az uj Magyarország bölcsőjét díszí­tette, hanem a történelmi Magyaror­szágnak majdnem a sirvirágjává vált. .. Tudjuk, hogy a szabadkőműves páholyokból már hónapokkal azelőtt elhangzottak azok a beszédek, ame­lyek később végre is lettek hajtva. Ez a nemzet önérzetes életösztönnel a saját jogát ki fogja vinni minden ilyen társasággal szemben. Ugyan­ebben a teremben proklamálták a proletárdiktatúrát. Ezt tartjuk a leg­nagyobb véteknek és bűnnek, amelyet a magyar nép ellen valaha is elkö­vettek. Ez a ház maga szégyenteljes kínzókamrává változott, ahol halálra kínoztak hazánk legjobbjait, mert önérzetes honpolgárok voltak. Áldoz­zon egy pillanatot a parlament ezek­nek (az egész Ház feláll), akik a nemzetnek és a kereszténységnek lettek a vértanúivá. Pihenjenek nyu­godtan, az ő vérük erőssége a kö­vetkező napoknak. ___________ 69.

Next

/
Thumbnails
Contents