Harangszó, 1920
1920-02-22 / 8. szám
62. HETI KRÓNIKA.* A magyar asszonyok kiáltványa Magyarország megcsonkítása ellen. A Magyar Asszonyok Szövetsége kiáltvánnyal fordul a világ minden táján lakozó asszonyi szívekhez, fölébresztve figyelmüket amaz égbekiáltó igazságtalanság ellen, a melyet Magyarországon el akarnak követni. »Halljátok meg milliók vészkiáltását ! — így szól a kiáltvány. — Európa az egykori Lengyelországnál csonkább és Elszásznál véresebb kisértet kap. Az ezeréves Magyarországnak ravatalt állítottak föl Neuilly- ben. A világ legszörnyübb ravatalát, melyen élőn, egy fiatal, erős és büszke nemzetet terítenek ki.« A csehek alatt sínylődő magyarok vészkiáltása. A cseh megszállás alatt sínylődő másfél milliónyi magyarság csak nem tud és nem akar belenyugodni abba a gondolatba, hogy cseh uraság alatt éljen. Lelket marcangold fájdalmában kiáltvánnyal fordult a világ összes népeihez. Lelkiismeretükre hivatkozva, kérve a gyászos cseh szolgaságból való megváltást: életet vagy halált. Egy másik iratban az antant békebizottságához fordult és a népek önrendelkezési joga alapján legalább is népszavazást kért. Ezt a két memorandumot az Egyesült Államoknak budapesti képviselője utján már el is juttatta az antant legfelsőbb tanácsához. Most pedig a magyar békedelegáció elnökét, Ap- ponyi grófot kérték meg, hogy eszközölje ki, hogy a cseh zsarnokságot nyögő magyarság helyzetét külön erre a célra kiküldendő pártatlan antant-bizottsággal vizsgáltassák meg. A kiszolgáltatandó németek. Németországban újból hangos az utca és lázasak az emberek. De ezúttal a spartakuszok keze nincs benne a játékban, az antant hatalmi szava kavarja a háborgó német tó medrét. Az antant hivatkozva a németek által elfogadott békeszerződés ponto- zataira, kilencszáz német állampolgár kiadatását követeli, hogy Párisban törvényt ülhessen felettük. Ha az antant nem tágít, akkor kettőre lehet elkészülve. Vagy arra, hogy nem talál majd német kormányt, amellyel szóbaállhasson, hanem ha csak be nem éri a spartakuszokkal, a kik szíves örömest gyújtanak majd máglyát saját véreikből; vagy arra, hogy fegyverrel szerezzen érvényt cézári vágyának, de ekkor nem a HARANGSZÓ. fegyverétől megfosztott német had- sereggel, hanem a nemzeti öntudatát visszanyert német néppel fog szembekerülni. Igaz, hogy e nép fegyvertelen lesz s kíváncsian várjuk, hogy mit csinál vele a fegyveres antant. Kettévághatná az antant a kiszolgáltatás gordiusi csomóját avval, ha elfogadná Vilmos német trónörökös ajánlatát. A trónörökös az összes ellenséges államfőkhöz intézett táviratában a követelt kilencszáz német »bűnös« helyett felajánlotta magát áldozatnak. Ha a gyűlölet és a féltékenység nem vakította el egészen az antant-ot, kapva-kap az ajánlaton. Ez a megoldás óriási komplikációknak venné elejét. Megnyugtathatná a német kedélyeket és az ellenfél boszu- vágyát is jóllakathatná. A német trónörökös olyan személy, akin kedvére kitombolhatná magát Németország ellenfeleinek az a vágya, hogy a német népet porig alázzák. Ha elvetik ezt az ajánlatot, akkor ez azt jelenti, hogy nem az erkölcsi igazságnak akarnak elégtételt szerezni, hanem Németország rendjét akarják felborítani, nyugalmát akarják feldúlni. Az antant rájöhetett, hogy Németországot sem a háború fegyvereivel, sem a béke olajágával nem tudta tönkretenni Abban a nagy népben hatalmasabb az életösztön, mint ellenfeleiben a gyűlölet. Az angol király trónbeszéde. A parlament megnyitó ülésén György király trónbeszédet olvasott fel, amelyben azt mondja, hogy boldog, hogy a Versailles szerződés ratifikálást nyert. Az Ausztriával és Bulgáriával kötött szerződést a szükséges időközökben ratifikálni fogják. A király annak a reményének adott kifejezést, hogy Magyarországgal a békét hamarosan megkötik. A szövetségesek között Törökországra vonatkozóan folyt tárgyalások szilárdították a köztük fennálló viszonyokat. EGYHÁZI KÖZÉLET. Hirek, hirdetések és mindennemű befizetések egyenesen a kiadóhivatalhoz küldendők. Püspöki körlevél. Kapi Béla dunántúli püspök most tette közzé 19-dik sz. körlevelét, melynek elején kitartásra buzdít a békefeltételek által okozott nehéz időkben. A megpróbáltatás elhordozása — írja — a nemzet erkölcsi értékének próbája. A szenvedni tudás, a megrendítő események méltó elfogadása, a nemzet életerejét 1920. február 22. s a jövendőhöz való jogát bizonyítja. Nemzetünknek méltóan kell hordoznia a gyászt. Ezen rettenetes időszakban is meg kell keresnie kötelességeit. Nem felejthetjük, hogy magatartásunktól, az eseményekkel szemben való állásfoglalásunktól függ jövendőnk ... Bünbánat, alázat, okulás és Istenhez- jutás az igazi keresztyén gyászolás tartalma. Tanuljunk önvizsgálatot s keressük jövendőnk biztosabb útjait, erősebb alapjait. Ha kevesebben leszünk, a nagy emberveszteség tanítson összetartásra, egymás megbecsülésére, egységre. A körülvevő rettenetes nyomorúság, a tömegekben szétszórt hajléktalanok, a kenyérnélkül maradtak nyomorúsága intsen könyörületre és testvéri szeretetre. Azután tekintsünk ég felé és tanuljunk meg bízni az Istenben, legyünk kitartóak az imádkozásban, fáradhatatlanok a munkában és erősek a reménységben. Megrendülve áll meg a békefeltételek által teremtett rettenetes és lehetetlen történelmi alakulás előtt evangélikus egyházunk és ebben a dunántúli egyházkerületünk. Nyugatmagvarországgal majdnem 2 teljes egyházmegyénk, a vend vidékkel ritka buzgóságu evangélikus népünk egy nagy tömege vész el. Veszteség sújtja egyházkerületünk déli vidékét is. — Elveszítenénk egyházkerületünk szellemi középpontját, a mi féltett soproni gyülekezetünket, azt a történelmi hagyományokkal megszentelt kulturvárost, melyben 363 év óta elhelyezést nyertek egyházkerületünk tanintézetei és hivatalai. A veszteségek gondolatára is felsír a lelkünk. Még él lelkűnkben a reménység egy halvány lángja. Úgy érezzük, hogy amit elénk szabtak, amit kegyetlen erővel reánk kényszerítettek, az lehetetlenség, mert ellene kiált evangélikus népünk szíve és akarata. Nem is búcsúzom, mert nem akarunk egymástól elválni. A helyzet azonban bizonytalan. A veszélyeztetett vidékek ki vannak téve az ellenséges megszállásnak. Kinyújtom hát felétek szeretett lelkésztestvéreim jobbomat s áldást kérek a gyülekezetekre, evangélikus népünkre, a lelkészekre, tanítókra, az egyház vezetőire. Most csak ennyi a szavam : Isten adjon mindnyájatoknak erőt, hogy kitartóak legyetek a hűségben, erősek a szeretetben s hogy mindenkor lelkiismeretetek parancsolása szerint cselekedjetek. Az Ur kegyelme őrizzen e nehéz időben. Azután a Dunántúli Luther-Szövetség munkájának támogatására hívja fel a gyülekezeteket. Szól a proletárdiktatúra alatti vallásváltoztatások, gyermekek vallására vonatkozó megegyezések tárgyában; (Vkokt. min. 6837/eln./919. sz. rend.) a lelkészek családjában beállott változás csal. pótlék szempontjából azonnali bejelentésről; iskolák belső életének felügyelete és irányításáról ; a Magyar Gazdaszöv. támogatásáról ; az erdélyi menekültek támogatásáról; Seltenhofer F. fiai cég acélharangok ajánlásáról; az áilampénztáraknál letétben levő egyházi értékek felvételéről; a Magyar Képzőművészek Nemzeti Szövetségének támogatásáról; tanitóváltozások bejelentéséről s végül a Harangszó támogatásáról. A lelkész- és tanítótestvérek, valamint a gyülekezetek figyelmét felhívom „Harang- szó“ című vallásos néplapunkra. Mindnyájan ismerjük és értékesnek tartjuk eddigi munkáját, melyet evangélikus népünk egy- házias érzületének emelése és vallásossá
