Harangszó, 1920

1920-02-22 / 8. szám

1920. február 22. HARANGSZÓ. 61. községre kiterjedő 2400 hitelszövet­kezet alakult, amelybe 700.000 ter­melő magyar ember kapcsolódott be, s ahová e szövetkezetek betették lá­bukat, ott vége volt az uzsorának, a kizsákmányolásnak, a földmives tönkrejuttatásának, ott fokozódott a jólét, a gazdagság és a boldogság. A szétszórt fillérekből százmilliók gyűltek össze, amelyek lehetővé te­szik, hogy a tőkére, pénzre, termelő eszközökre, szerszámokra, felszere­lésre szoruló gazda, vagy kisiparos ne forduljon nyerészkedő bankokhoz takarékpénztárakhoz, vagy a > jószivü< árendáshoz, akiknek csak a nyereség, a kamatláb a fontos, de álljanak össze, tegyék össze erejüket és meg­takarított filléreikből egymást segítsék, Lehetővé tették a szövetkezetek azonkívül tagjaiknak a gazdasági eszközök, állatállományok, gépek be­szerzését, műhelyeik berendezését, szaporítását, feljavítását támogatták terményeik értékesítésében, ipari fel­dolgozásában, gabonamaktárakat állí­tottak fel, hogy a gazdák terményeit a közvetítő vigéckereskedelemtől meg­szabadítva, közvetlenül a fogyasztó­hoz tudják juttatni — szóval meg­adták a szövetkezetek a kisemberek­nek mindazokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyeket a nagybirtok élvez, anélkül azonban, hogy a hasz­not, a gyümölcsöt, a termést idegen sóvár kéz szedje be, de az a maga teljességeben ismét a dolgozó gazda és kisiparos javára fordíttassék. Mindezeket elérték a szövetkeze­tek két évtizedes fennállásuk alatt, mert a dolgozó magyarság felismerte munkájuk jelentőségét, amelynek nyo­mában anyagi, szellemi jólét, gazdag­ság fakadt. A haza szétrombolt gazdasági és társadalmi életét újraépíteni s a ma­gyar népnek múltjához, értekéhez, munkájához nagyobb jövőt biztosítani a szövetkezetek nélkül nem lehet, mert csak ezek tudják az egyenként gyenge termelésre alkalmatlan erőket, nagy egységekké tömöríteni, s azokba a magyar nép anyagi erejét, munka- képességét bekapcsolni. Ha minden falu megalapítja tehát szövetkezetét, nem lesz szükség a drága idegen tőkére, fölösleges lesz idegen pénz után futkosni, de a ma­gyar nép saját maga erejéből is elő fogja állítani azokat a gránitkockákat, amelyekből a jövő Magyarország fog felépülni. Ne habozzunk tehát, de fogjunk hozzá azonnal szövetkezeteink meg­alapításhoz, melyek megszabadítják népünket a nélkülözéstől, a szükség­től, az uzsorától, kizsákmányolástól és lehetővé teszik, hogy saját erőnk­ből rendbe hozzuk és növeljük gaz­daságunkat. Szövetkezeti alapításra vonatkozó útmutatásokkal készséggel szolgál az Országos Központi Hitelszövetkezet (Budapest V., Nádor-utca 22. sz.), vagy a kaposvári képviselőség (Fe­renc József-utca 19). A figurás atyafi. Irta: Cslte Károly. — Öreg ember, öreg bot, adjon Isten jó napot!. . . Vegyenek valamit, szivecském! — hallatszott be az ud­varról hangos, köhécseló köszöntés. — Mit árul, bácsi? — kérdezte a csinos cselédleányzó mosolyogva. — Eladó a görcsös bot is, öreg gazdája is... Tudja mit, galambocs- kátn, súgok magának valamit. Elva­rázsolt tündérkirályfi vagyok, ha meg­csókol, rögvest megszűnik a varázs­lat: világszép tündérkirályfi leszek Magácska pedig szépséges violám, tündérkirálykiasszony párom lesz. Csókoljon meg hát izibe! . . Hangos, vidám kacaj követte a tréfát. — Ejnye, no, ki ez a figurás atyafi ? Csak nem a Gergő bácsi ? Hadd lám, menjünk csak elébe!... Nini csak, kit látok!... Isten hozta, Gergő bácsi. Rég várom már. Jöjjön csak be, meséljen valami szépet. Meg­írom aztán a Harangszó kedves olvasói számára. Tudom, hogy vár­ják már Gergő bácsi uj, figurás történetét. Ugy-e, tud valami szépet? — Tudok, kedves öcsém uram, — mondta az öreg szokatlan szomo­rúsággal — Igen örülök előre is neki! — Még pedig az a legszebb tör­ténet, ami csak velem gyermekkorom óta történt... Hanem megbocsásson, hogy egy kis árát szabom ! — Igen helyes, csak szabja meg, Gergő bácsi, az árát... — Hát. . . hogy is kezdjem, mint mondjam kérésemet? Nehéz biza’, de tán végül majd csak oda tudok ka­nyarodni... Haj, édes öcsém uram, bús most az én vén szívem! Tudom, hogy öcsém uramé és minden ma­gyaré bús most. Szörnyű nehéz... tán soha sem volt ily nehéz a szív­béli sorsunk, hogy elmetélték, elda­rabolták hazánk szent földjét, akár­csak egykoron Krisztus urunk köntö­sét. Mi lesz velünk e nagy búbánat­ban? Elsorvad szívünk, lelkünk. Kellene tehát egy kis vidámító szív­balzsam... Tudja mit, édes öcsém uram? Nyomassa ki az én figurás, nevettető történeteimet egy könyvben hadd nevessen rajta a bús magyar .. Ezt kérem én a legszebb történelemért. — Hej, Gergő bácsi, nehéz dolog az! Irtózatos pénzbe kerül most a könyvnyomtatás, aztán nincs elég vevő hozzá. Még a másik könyvem költsége sem térült meg eddig — No, erre a könyvre lesz elég vevő. Én mondom ezt, Csiza Gergely. Rongyos tarisznyámat teszem egy ezeres bankó ellen, hogy a Harang­szó minden olvasója megszerzi. Addig unszolják a gyermekek édesanyjukat mígnem rászánnak egy-két tojás árát. S a mikor elkészül a könyv, elmesé­lem az Ígért legszebb történetemet. — Tartok tőle, Gergő bácsi, hogy kudarc lesz a dolog vége. Dehát kigyelmed kedvéért tegyünk próbát. Közhírré tesszük hogy: „Figurás atyafi“ címmel uj könyv jelenik meg, ha lesz elég előfizető. Húsz érdekes, vidám, kacagtató történet sorakozik benne, melyektől fölvidul, élénkké lesz nemcsak a fásult lélek, hanem még a beteg test is. Egy hires, bölcs orvos azt mondta, hogy egy jó nevetés többet ér, jobb hatása van, mint tiz üveg orvosság­nak. — Tiz üveg orvosság!... Uram Isten... mily nagy summa az ára ellenben a »Figurás atyafinak« a Harangszó olvasói számára, a drága postaköltséggel együtt, előzetes ren­deléssel csak 8 korona. Díszpéldány ára, képpel 20 korona. Pedig nem­csak egy, akár száz nevetéssel is szolgál; nem is egy embernek, aki megszerzi, hanem az egész család­jának. Sőt megmarad az unokáknak és a dédunokáknak is. Az előfizetést a szerző címére (Csite Károly, Kör­mend) lehet küldeni. — Jó lesz így, Gergő bácsi ? — Akurátosan van, öcsém uram. Csak még azt tessék hozzáírni, hogy az első jelentkező előfizetésre, én jó magam vagyok s vezéreljen a jó Isten hozzá még vagy két-háromezer vidámságot kereső, bús magyart... Kedves halottunk emlékét méltó­képen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után meg­rendelhetjük művészi olajíestósü élet­hű arcképét. A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli.

Next

/
Thumbnails
Contents