Harangszó, 1920
1920-02-15 / 7. szám
52. HARANGSZÓ. 1920. február 15. kel tényezők s tőlük annyit kérünk: ne felejtsenek... Akik pedig a protestantizmust elhanyagolható mennyiségnek, ezentúl már csak »holt tényezőnek« szeretnék tartani, vagy akik nem átalják a protestantizmust bolseviki hajlandóságokkal gyanúsítani, megvádolni, — amint ezt a minap újságban sem átallotta megcselekedni az egyik történettudósunk* — azoknak annyit mondunk: emlékezzenek... Dr. Kneffel József. *Az Új nemzedék január 6-iki számában Csáky Dezső főlevéltáros, aki mellesleg — tudtunkkal — még hozzá református egyháztag is. Földmlíelés és növénytermesztés. Irta: Németh Dénes áll. kertészeti felügy. A trágyázás legmegfelelőbb ideje az ősz és a tél első fele, azonban hevestermészetü homoktalajok tavasz- szal is trágyázhatók. Még manapság is igen el van terjedve az a rossz szokás, hogy a trágyát kihordva kupacokba rakják és a kupacokat csak jóval későbben teregetik el. A hosz- szabb ideig kupacokban hagyott trágya tápértékének nagyrésze kilugo- zódik és eredményezi a kupacok helyén a bujafoltokat, míg azokra a helyekre ahova a trágyakupacokat később szétszórják, alig jut valami tápanyag. Leghelyesebb a földre kihordott trágyát azonnal szétteregetni és lehető mielőbb alászántani, vagy aláásni. Akkor trágyázunk elegendőkép, ha az istállótrágyából a talaj minden négyzetméterére legalább 5 —10 kgramot hordunk ki. A műtrágyákból a foszfortartal- muakat a gabonafélék, a répafélék és a tengeri, a nrtrogéntartalmuakat ugyancsak a répafélék, valamint a burgonya, a hüvelyesek és az ipari növények, nevezetesen: a kender, len és a cirók kedvelik. A kálium- tartalmu műtrágyák laza homoktalajra valók, különösen akkor, ha nem rendelkezünk elegendő istállótrágyával. A műtrágyák közül a foszforsavas és káliumos trágyákat ősszel, vagy kora tavasszal, a nitrogéntartalmua- kat pedig tavasztól a nyár derekáig terjedő időben szórjuk el olyképen, hogy a talaj minden négyzetméterére 20—40 gramm jusson A Chile-i salétrom csak gyengén, a többi műtrágyák azonban jó alaposan keverendők bele a talajba. A műtrágyák egyikét- másikát csak olyan évben alkalmazzuk leginkább, midőn a trágyázni szándékolt területrész istállótrágyát nem kapott. Mint úgynevezett talajserkentőket megemlítem végül a mészport, a már- gát és a trágya-gipszet. Ezeknek a hatása — különösen igen kötött talajon — a nehezen oldódó tápanyagok könnyen oldhatóvá tételében nyilvánul meg és főkép a herefélék kedvelik. Ezen mésztrágyákkal azonban igen vigyázatosan kell bánni, ha talajunkat nagyon kizsarolni nem akarjuk. Alkalmazásuk után okvetlenül trágyáznunk kell istállótrágyával, vagy ennek hiányában foszfor- és nitrogéntartalmú műtrágyával. A kisgazdának — a növény igényeihez mért helyes trágyázás tekintetében — a következő négyesforgó követése ajánlható: 1. Takarmány- növények trágyázva. 2. Őszi kalászos. 3. Kapásnövények. 4. Tavaszi kalászos. Ezen négyes trágyázási forgó szerint az egyes területrészek négy- évenként kerülnek trágyázás alá, mert a tavaszi kalászos után megint takarmánynövények jönnek trágyázással és utána a többi, fenti sorrendben. Itt a talajjal szorosan összefüggő munkálatoknál emlékezem meg az öntözésről is. A mezőgazda az öntözést rendszerint a természetre bízza, azonban a kertileg mívelt területek sok nedvességet igénylő növényei okvetlenül megkívánják, hogy talajuk időközönként mesterséges úton is ön- töztessék. Öntözésre legmegfelelőbb az esőviz, azután a tóviz, folyóvíz és a patakviz. Hidegségénél fogva legkevésbé megfelelő, de azért szükségkép jó a kutviz is, különösen akkor, ha kádakban, vagy egyéb alkalmas módon fellangyosíthatjuk. Nagyobb területek öntözése a bolgár kertészek jól bevált rendszere szerint árasztással történhet, azonban ez a mód feltétlenül megkívánja, hogy területünk bő vizű tó, folyó vagy patak mellett legyen és teljesen sik fekvéssel bírjon. A lejtős területet árasz- tási rendszerrel kellőkép öntözni nem párizsit készített! És egy hatosért annyit adott, hogy torkig lakhatott a legéhesebb is. A Szedres, örökké változatlan piszkosságában, a poncikter gyerekekkel vívott csatákról tudna sokat beszélni; itt és a Neuhof bokrai között tanultunk — cigarettázni. A Kecske-patak, a Tómalom, a Deák- kút s különösen gesztenyeérés évadján a Lőwerek voltak előszeretettel felkeresett sétahelyeink. Mi, Kemenesaljái fiúk, a Károly-magaslatról de sokszor néztük el sóvárogva a látóhatár ködében inkább csak képzeletben látszott Sághegyet! Szükebb hazánkból mintha árvalányhaj lengett volna felénk a hegy tetejéről. . . Az iskola, a séták után a diákszoba adott otthont. A diákszoba!... A Városháztér egyik ódon házában húzódott meg, tekervényes csigalépcsőkön lehetett hozzáférni s felmenet — úgy esténként — akárhányszor láttam foszforeszkáló tüzpontocská- kat a lépcsőkön imbolyogni, patkányok szemgolyói voltak. Naphosszat alkonyat borongott szobánkban; nagy diákok dohányfüstje szürkés-feketére festette falait, egyetlen ablaka elől meg a szomszéd házak nyelték el a bő világosságot. A megvénhedt bútorokban állandóan percegett a szú s az egyetlen szobadísz: a Lackner Kristóf korabeli, Szent-Vendelről mintázott óra, folytonosan az idő múlására figyelmesztetett, jelezve minden tovatűnt negyedórát. Háziasszonyunk — Sopron számos vén kisasszonyainak egyike — egy obsitos katona szigorúságával vigyázott ránk s még a leckét is felkérdezte volna, ámde annyit tudott csak magyarul, mint amennyit mi németül. Magyarul felégettünk német kérdéseire s ki-ki kölcsönösen annyit értett meg, amennyit éppen akart. Szívesen látott vendég veit a diákszobában a póstás. Rendszerit kedves levél otthonról, pénz, vagy »hazais« csomag maradt ott utána. Különösen a „hazai“ derítette mosolyra a „szatyitól“ (tápintézeti kenyér) savanykás ábrázatunkat. Az édesanya küldte jó falatok: sonka, kolbász, szalonna, — fehér, puha kenyér, egy kis kalács-féle, bizony — legyünk csak őszinték — elkelt a tápintézet mellett. Ilyenkor megjöttek a barátaink — messze szállt a »hazai« illata! — és közakarattal elfogyasztottuk. Közben év után év járt el s mi, a kisdiákok, az alumneum kosztján és a hazain nagy diákká nőttünk és az iskolán, meg a diákszobán kívül már más is érdekelt bennünket. Különösen, mikor a tánciskoláig kama- szodtunk fel, vonzott a Várkerület s a korzón nemcsak a kirakatokat láttuk meg, ifjú leánykák lenge alakját Js kereste a tekintet...
