Harangszó, 1920

1920-02-08 / 6. szám

44. HARANGSZÓ. 1920. február 8. megjutalmazni, hogy boldog legyen hazájában a magyar és tudjon ragasz­kodni ahhoz a földhöz, mely kenyeret ad és egykor hantjával eltakar. így lesz gyászünneplésünk az igazi hazaszeretet fogadalmi ünnepe, így magasztosul fájdalmunk könnyhar­mata a hazáért dolgozó munka meg­szentelt verejtékcseppjévé, így acélo- sodik meg karunk izomereje, szívünk reménysége, akaratunk tettrekész bá­torsága, amely tiltakozni mer és tilta­kozni fog minden időben és minden­hol az egységes magyar haza jogta­lap és erőszakos feldarabolása ellen, így fog orkánszerü viharban kitörni fájdalmunk jajkiáltása, amely elemi erővel fogja nyugat felé harsogni a gyászbaöltözött Magyarország dacos elhatározását: Nem, nem, soha sem lesz Magyar- ország másé csak a magyaré! Nem, nem, soha sem nyugszunk bele a közös haza feldarabolásába, véreink elszakitásába, mert a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely, áld­jon, vagy verjen sors keze, itt élnünk, halnunk kell! „Tábori püspök,“ Egyik fővárosi újságban »A nem­zeti hadsereg tábori püspöke« cím alatt olvasom ezt a hirt: »A Magyar Kurir jelenti: A »fővezérség a tábori püspöki méltóságot P. Zadravecz Ist­ván szegedi ferencrendi házfőnöknek ajánlotta fel. .. el is fogadta. A fő­vezérség most Rómához fordult. . .« Bármily kevéssé érezzük is magun­kat illetékesnek arra, hogy a fővezér­ség katona intézkedéseit bírálatnak vessük alá, mégsem hagyhatjuk szó nélkül ezt a hirt, mely a nemzeti hadsereg katonáinak lelki gondozását életbevágóan érinti. A protestáns egyházaknak régi sérelme volt az, hogy a tábori lelkészség az »uralkodó egyház« eszméjének megfelelően a római katholikus egyház törvényel­lenes kedvezésével volt szervezve a régi hadseregben. Ez a hir arról ta­núskodik, hogy ez a felfogás még ma is uralkodik. Mi a római katholikus egyházzal vállvetve óhajtunk dolgozni a keresztyén Magyarország felépíté­sén. De ennek a testvéri együttmű­ködésnek vége van, ha a római katho­likus polgártársak »keresztyén Ma­gyarország « alatt »római katholikus Magyarországot« értenek. Ha a római katholikus keresztyé­neknek a felekezeti béke a haza ér­dekében olyan fontos, mint nekünk, s mint ahogyan hangoztatják, akkor mérsékeljék hatalom- és uralom-vá­gyukat. Zadravecz István ferencrendi főnök lehet igen jó főnök, igen jó hazafi, válhatik belőle igen jó püspök is, de római katholikus püspök. Az evan­gélikus, református, unitárius kato­náknak külön püspököket kérünk. Egyházunk vezetőségének figyelmét felhívjuk arra, hogy »tábori püspök« néven egy római katholikus szerzetest állítanak katonai lelki gondozás élére s ezzel a protestáns katonákat is hit tekintetében róm. katholikus vezetés alá helyezik. n. K. Ujjáébredés. Itt állunk megtörve, zokogva ezer­éves hazánk romjain, de lelkűnkben panasz helyett él az újjászületés vá­gva és reménye. Az ős szittya vér megmozdul ereinkben, érezzük, tudjuk, hogy nemzeti és vallási életünk épí­tésének elérkezett a döntő órája. El­érkezett a Keresztyén Magyarország felépítésének ideje. Oda állunk a ro­mok mellé, keblünkben lángol a haza- szeretet, fellélegzünk az évtizedek óta oly gyáván viselt lelki és erkölcsi bilincsek nyomása után, okulva a nemzet hibáin, okulva helytelen po­litikánkat követő kommunizmus bor­zalmain. Vájjon tudott volna-e idejutni a keresztyénség kiirtására irányuló kommunizmus, ha gyűlölködés helyett megértettük volna legszentebb hon­fiúi feladatainkat ? Vájjon tudott volna-e idejutni annak a keblünkön nevelt hitetlen és erkö'cstelenek uralma, hogy a sajtót, a vezető sze­repet teljesen magáévá tegye, ha már évtizedek óta krisztusi szeretettel együtt egyengettük volna a köveket az uj államélet felépítéséhez s ha egyek lettünk volna az évtizedek óta reánk nehezült rabság lerázásábán. Nem hihetjük. De legyünk szigorú bírái önmagunknak. Vajjen a keresztyén AAagyarország minden tagja elég erős-e az építéshez ? S vájjon mi, akik át­nézzük hivatásunk nagyságát, vájjon mi, kik készek vagyunk a végsőkig anyagi és erkölcsi áldozatok árán a küzdelemre, megtudunk-e küzdeni egy benső bajunkkal: a hitbeli közöm­bösséggel, fel tudjuk-e rázni a még mindig alvókat? Nagy feladatunk ez nekünk protestánsoknak: kétszeresen nagy, mert nekünk először is hitbuzgó egyházszeretettöl lelkes tagokat kell nevelnünk önmagunkból. Ha ezt minél előbb nem tesszük, vájjon azok, akik­nek életében a hitélet nem mint fontos erkölcsi alap szerepelt, hogyan tud­nak kötelességük tudatára ébredni? Tudunk-e hozzáfogni a építéshez, míg a belső építés, a belső erőd tett­rekész nem lesz?! Vájjon oda tudunk-e hatni azokhoz, kiknek most oly nehéz szeretni ezt a szerencsétlen hazát, mely oly áldásosán táplálta gyerme­keit a magyar rónák termésével, fehér kenyerével ? Igen ! érezzük, az erőt, de hiányzik a szervezkedés, a falusi gyülekezeteknek és híveknek tömörü­lése. Hiányzik még mindig a falvak­ban és szórványokban a várt protes­táns szervezkedés, mely nélkül a vá­rosi és egyik másik falusi gyülekezet szervezkedése meddő marad. Igen fontos és örvendetes dolognak tartanánk falun is oly széles körben terjedő munkát egy Prot. népszövet­ség*) létrehozásában, mint amilyen kívánatos volna a kath. egyház erő­teljes munkájának példájára egyetlen lapunknak, a közkedvelt > Harangszó <- nak napilappá fejlesztése. Másodsor­ban egy műveltebb közönség számára megjelenő képes hetilapnak megindí­tása, pl. a Megyercsy Béla szerkesz­tésében megjelent és elnémult ma­gyarság érdekéért küzdő »Magyar­ság« c. közkedvelt lapnak ev. és ref. tőkén kölcsönösen hetilappá alakítása. Hisz alig van közöttünk, ki ne várná naponként a protestáns szellemű la­pokat. Ne féljünk a munkától! Mert ha jövőnket biztosítani akarjuk, tevé­keny munkával magunknak kell fel­ébrednünk ! Kovácsilé Gaál Karolin. *) E célból alakult meg a Lutherszö- vetség. (Szerk.) Földmívelés és növénytermesztés. Irta: Németh Dénes áll. kertészeti feltígy. Jó termés csak tökéletes növényi fejlődés után várható. Azonban mi­nél kifogástalanabb fejlődésüek a nö­vényeink, annál több tápanyagot emelnek ki a talajból, melynek vissza­pótlásáról trágyázás utján, mindenkor idejében és elegendőképen gondos­kodnunk kell. Megkülönböztetünk ürüléktrágyát, istállótrágyát, komposzttrágyát és mű­trágyát. Az ürüléktrágya, az istálló­trágya és a komposzt általános, a műtrágyák pedig részleges hatásúak. Ugyanis míg az általános hatású trágyákban a legszükségesebb növényi tápanyagok, nevezetesen: a foszfor, a nitrogén, kálium és a mész mind jelen vannak, addig a műtrágyákban

Next

/
Thumbnails
Contents