Harangszó, 1920

1920-12-26 / 52. szám

1920. december 26. HARANQSZO. 309. Éjjeli látogatóé. Hűvös őszi szél barangolt a ködös éjszakában. Kísértetiesen zörgette meg a bokrokat, megtáncoltatta, megfor­gatta az ut porát és sötét felhőket kergetett az égbolton sziporkázó fény­nyel ragyogó csillagok elé. Az utszé- len kopott, öreg ház gubbasztott, egyetlen világos ablakszemével bele­meredve a nagy puszta koromsötét éjszakájába. A sötétből óvatosan kö­zeledő alakok bontakoztak ki és el­tűntek a féiszemmel világító ház aj­tajában. Azután újabbak jöttek, me­gint újabbak és hirtelen sötétbe borult az egyetlen ablak is, az egyetlen fény­pont a puszta hideg, fekete éjszaká­jában. Az utón nem járt senki. Csak a szél barangolt, kísértetiesen meg­zörgetve a bokrokat, őrült táncra ker­getve az ut porát. A csárda belső szobájában széles- vállu, nyúlánk termetű legények gyü­lekeztek. Halk hangon folyt a tanács­kozás. Haragos m ^rgás, sűrű pipa­füst kavargóit a levegőben, de álta­lában nyugodtan tanácskoztak. Nyu­godt, higgadt temperamentumuk is elárulta, hogy svábok, akik megszok­ták a gesztusok nélkül való cselek­vést. Bánsági sváb legények voltak mindnyájan, akik ide menekültek a rozzant pusztaszéli csárda szobájába, hogy rejtve legyenek az örökké kö­rülöttük settenkedő kémektől, besú­góktól. Keserű panaszok hangzanak el és minden panasz az idegen be­tolakodókat, a szerbeket vádolja, akik jöttek alázatosan, hajlongva, kétrét meggörnyedt derékkal s gőgösek, ke- vélyek lettek, mikor a kocka fordult. — Tegnap hajtották el a legszebb teheneinket. 5 darabot. Panaszolja az egyik legény. — A gabonánknak vitték el több mint a háromnegyedét. — Puskatussal véresre vertek. — Az anyámat megbotozták. — Az apámnak lábát eltörték. Mint a Duna árjs, ömlenek, zu­hognak a panaszok, a józan, nyugodt svábok kezei ökölbe szorulnak és fenyegetve emelkednek a levegőbe. És újra megindul a panaszok árja, mígnem a korcsmáros jelenti, hogy künn gyanús alakokat lát. — Elég volt a hallgatásból, ha itt vannak, jöjjenek be ! — Áll föl hir­telen egy legény. Mint végszóra vágódik ki az ajtó és öt pí vkacső mered a legényekre, mintegy halálos fenyegetés, öt puska­cső, mely e pillanatban a szabadság­tipró szerb uralmat jelenti. A puska­csövek mögött szerb csendőrök áll­nak, kevélyen, gőgösen, mozdulat­lanul. — Hát lőjjetek, ha van bátorsá­gotok ! — kiabál egy szőke legény, mire a csendőrök mögül előlép egy őrmester és beszélni kezd: — Följelentés érkezett a hatóság­hoz, hogy ti itt éjszakánkint találkoz­tok és államellenes összeesküvést készítetek elő. A szőke legény válaszol: — Nem készítünk elő összeeskü­vést, de annyit mondhatok, hogy a gyönyörűséges uralmatokkal nem va­gyunk megelégedve és itt szoktuk egymásnak elpanaszol/ii bajainkat, sérelmeinket, melyek bennünket ré­szetekről érnek. A csendőrőrmester nyersen szólt! — Elég! Ti már nem szabadultok! — Előre! — Nem megyünk! Az őrmester dühtől tajtékozva ug­rott előre és fegyvere agyával az előtte álló legény arcába sújtott. Megmozdult az öt puskacső is, előre­nyomult és ütések zuhogtak a kis korcsmaszobában. A legények vére­sek lettek. Majd csörögni kezdtek a láncok és a csuklókon véresen megfeszültek. A korcsma ajtója kitárult és a vérző szomorú csapat lassú, ingadozó lép­tekkel indult el az éjszakában. Az­tán elhalt a lábuk zöreje, csattant a szerb börtönajtó és az ijesztő, vigasz­talan feketeségben egyedül lett úrrá a hűvös, őszi szél, mely megzörgette a bokrokat, a korcsma ablakát és táncra kergette az ut porát... Bán­ságban a szerbek uralma ismét meg­erősödött. Olvassuk a bibliát. Zsolt. 119, 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Jézus Krisztus születése. Dec. 27. Lukács 2. is. Micsoda fenséges tapasztalást mulasztottak volna el a pász­torok, ha az angyali hír nyomán nem indultak volna el még a nyájszétszóródá­sának kockázatával is megkeresni az Urat. De sok lelki meggazdagodást mulasztok el azáltal, hogy nem merem teljes következe­tességgel alkalmazni Isten útmutatását az életemre. Dec. 28. Lukács 2. u—is. Amit életünk­ben megtapasztaltat velünk Isten, azt nem szabad magunknál elrejteni. Egy egyszerű bizonyságtétel többet ér sokszor, Mint a legékesebb prédikáció. Dec. 29. Lukács 2. *>, Jézus nem akar minket kivenni a világból. A pásztorok is visszatérnek nyájuk mellé. De azért mégis meglátszik rajtuk, hogy látták Jézust. Munkájuk örömteli szolgálat lesz. Meg­látszik-e földi kötelességeim végzésénél is a keresztyénségem, az, hogy máskép dolgozik a hívó s máskép a hitetlen ? Dec. 30. Lukács 2. u. Isten előtt a legapróbb dolog sem apró, még a névadás sem jelentéktelen. Bátran vihetem elébe életem legapróbb-cseprőbb dolgát, sohse utasít el azzal: ne háborgass ezzel a sem­miséggel ! Dec. 31. 103. Zsoltár í—4. Esztendő végén nemcsak a veszteségeinkről kell megemlékezni, hanem össze kell olvasni Isten áldásait s a mi bűneinket is. Csak így lesz teljes a lelki zárszámadásom. Jan. 1. Lukács 13.6—8. Az emberek oly természetesnek tartják, hogy egyik esztendő után a másikba lépnek. Pedig ha a bűneimre gondolok s arra, hogy mily kevés haszna volt életemből eddig Istennek, be kell látnom, hogy csak kegyelemből kaptam ezt az esztendőt. Uram, úgy sze­retném meghálálni kegyelmedet, hasznot hozni, sok gyümölcsöt teremni neked ez esztendőben! Jan. 2. János 15.4—6. Hogy mennyi gyümölcsöt termek, mennyi hasznot hajtok Istennek, az nem attól függ, hogy mennyit beszélek róla, mennyit adok cél­jaira, mennyire veszek részt országa ter­jesztésében, hanem attól, hogy milyen szoros kapcsolatba lépek Jézussal. Úgy össze kell forrnom vele, mint a szőlövesz- szőnek a szőlőtőkével. HETI KRÓNIKA. Megalakult az uj Teleki-kormány. Az uj Teleki-kormány hosszas vajudozás után megszületett s a kabinetből kimarad­tak mindazok a miniszterek, akiknek sze­mélye körül a leghevesebben tombolt a pártosok harca az uj alakulás ellen. Ki­maradtak a kormányból Rubinek, Haller, Sréter István, véglegesen kivált továbbá Csáky Imre gróf, Korányi, Bleyer és soko- rópátkai Szabó. A miniszterelnök elérte azt, hogy uj erősségeket állíthatott be a kormányzat gépezetébe, Hegedűs Lóránt, Belitska Sándor és Hegyeshalmy személyé­ben, akik szakembeiek azokban a tárcák­ban, amelyeknek ellátására hivatva lesznek. És elérte a miniszterelnök azt, hogy — mindenekfölött az uj pénzügyminiszter leg­első követelését honorálván — csökkenteni lehetett a minisztériumok számát, amennyi­ben az úgynevezett kisebb minisztériumo­kat nem töltik be többé. Ez az első lépés a takarékosság sokat hangoztatott jelsza­vának végre elkövetkezett komoly beváltása terén. önként érthető, hogy az uj kormánynak ilyetén megalakulása a kormányzópártban vegyes érzelmekkel találkozott. A minisz­terelnök megkapta a fölhatalmazást a nem­zetgyűlés föloszlatására, ha a kormányzó­többség kebeléből — pusztán személyi okokból — komoly akadályokat gördítené­nek a kormány működése elé. Apponyi a honpolgári kötelességek­ről. A kaposvári Terül etvédő Liga meghivá-

Next

/
Thumbnails
Contents