Harangszó, 1920
1920-02-01 / 5. szám
HARANGSZÓ. 1U20. február 1. szándékolt forgatási mélységnek megfelelő árkot ásunk, belőle pedig a földet a külső partra kihánvjuk. Közvetlenül a már meglévő árok után kiássuk a másik, a harmadik, majd pedig a többi árkot és az egyes árkok földjét mindig az előző árokba hányjuk át. Végül pedig a legutolsó árkot, az első árokból kikerült és odahordott földdel fogjuk kitölteni. Ha a forgatandó terület sik fekvésű, akkor leghelyesebb két részre osztani azt és először csak az egyik felét majd pedig később a másik felét forgatni meg. Ha azután az egyik területrészen *a felső, a másikon pedig elienkezóleg az alsó részen kezdjük a forgatást, akkor sokkal könnyebb lesz a végeken maradó nyílt árkokat kitölteni, mert az erre szükséges földet, közvetlen szomszédságban találjuk. A forgatás — bár tökéletlenebbül — erre alkalmas gőzekével, vagy állati erővel vont mélyítő-ekével is végezhető. A boronálás történhet vasboronával (fogassal), vagy pedig tövisboronával. A vasboronát ekével miveit területeken használjuk akkor, midőn vetés, stb. előtt a szántott talaj érdes felületét koronával elegyengetve és apróra törve a magvak befogadására stb. alkalmassá tesszük és ha egyes szórva vetett magféléket kell a talajba belekevernünk. A tövisboronára legtöbbször akkor van szükség, ha a már elvetett és csak igen sekély vetés mélységet igényelő magvakat takartatunk vele le. Ásóval mívelt kisebb területeken a boronát a kézi vasgereblye helyettesíti. Leghelyesebb a gereblyézést az ásással kapcsolatban végezni, oly- képen, hogyha már valamennyit felástunk, azt a még fel nem ásott területrészen állva, mindjárt gereblyézzük is meg, mert igy a már felásott területen, nem kell a gereb- lyézés végett újra taposnunk. A hengerelés egyrészt a rögök összetörése, másrészt és főkép pedig a talajnak a már belevetett magvakhoz való adonyomása végett történik. Ugyanis a gyors és tökéletes csirába indulás, • kikelés csak úgy következhet be a magvaknál, ha azokat a hengerrel odanyomott s így a nedvességet is jobban tartó föld minden oldalon közvetlenül érinti. Kis területen, kerti ágyasokban eszközölt veteményezésnél a talaj lenyomkodására kézi hengert, vagy valami deszka lapot használunk. Tavaszonként a réteket is ajánlatos meghengerelni, hogy a télen át felfagyott talajt a gyökerekhez visszanyomjuk. A kapálás két igen fontos célt szolgál, nevezetesen: a gyomirtást és a talaj hajcsövességének meg- akasztását. Minden gyom igen sok tápanyagot emel ki a talajból és elsokasodva növényeink földfeletti fejlődését is akadályozza. A talaj haj- csövessége pedig abban nyilvánul meg, hogy a talajban a nedvességtől származó gőzök feszitő ereje a felszínre hatoló hajszál-vékony csövecskéket fúr és azokon a talajnedvesség gőz alakjában gyorsan elillan. Ha most már gyomirtás végett szükség szerint lehető gyakran kapálunk, ezzel egyidejűleg a hajcsövességet, a gőzök útját is elrontva, betömitve talajunk gyors kiszáradását akadályozzuk meg. A töltögetést szintén kapával végezzük és mint a kapálás is kettős célt szolgál. Eme kettős célja a töl- tögetésnak az, hogy a nagyobb lom- bozatu, de nem eléggé merev és erős szárú, a talajba gyökereikkel gyengén kapaszkodó növényeket kapával melléjük húzott földdel az el- dülés ellen megtámasszuk és ezáltal száraik alsórészét is a talajba juttatva dúsabb gyökerezésre késztessük. A mezőgazda leginkább csak a tengerit és a burgonyát szokta töltögetni. A zöldségtermesztőnek azonban majdnem minden növénye — kivéve az évelők nagy részét — töltögetésre szorul. Hogy ezzel a munkával a talaj kiszáradását elő ne mozdítsuk, csak akkor töltögessünk, midőn növényeink fejlődésüknek két harmadát, vagy háromnegyedét elérték és így talajukat jól beárnyékolják. Rendszerint kétszer kapálunk, a harmadszori kapálással összefügően pedig töltögetünk is. (Folyt, köv.) HETI KRÓNIKA. A rokkantak a békeföltételek aláírása ellen. A rokkant magyar hősök nyilt levelet intéztek Apponyi Albert- hez, megrázó szavakkal tiltakozva Magyarország megcsonkítása és a megalázó békeszerződés aláírása ellen. Ha kell, a mankójukkal is oda- állanak Magyarország védelmére. A nyilt levél így szól: Nagyméltóságu Apponyi Albert gróf, a magyar béked-Megáció elnökének, nagyméltóságu Friedrich István, hadügyminiszter urnák, Horthy Mik37. lós fővezérünknek, továbbá Magyar- ország Területi Épségének Védelmi Ligája elnökségéhez. Ma, 1920. január 18-án hozzánk jutott békeitélet bennünket, a világháború vérzivatarát átszenvedett rokkant katonákat, könnyekre fakasztott. Nem bocsájtkozunk részletekbe. Mi, a háború áldozatai, az összetörtek, a nyomorultak, a nemzetek érdekharcainak igazi vesztesei, nem kérjük, hanem egyenesen követeljük nagyméltéságodtól, hogy bár jöjjön pokoli szenvedés s ha kell boruljon lángba az egész világ újra, mi ismét ott leszünk. Jöjjön bár, hogy utolsó bajtársunkat a mankójával tegyék hősi sírba, de a békeitélet nevünkbe (rokkantak nevében) alá ne irassék. Mi szeparálni óhajtjuk magunkat azoktól, kik egy ilyen békét elfogadhatónak találnak. Nem azonosítjuk magunkat azokkal, kiknek nevében ezt az örök szégyent hozó, megalázó békét alá fogják írni Nyomorúságunkat. összetört testünket el tudnók vonszolni, de ezt a gyalázatot — nem, soha! És most megcsuklik a térdünk, imára kulcsoljuk kezünket, mint annyiszor a rohamok előtt, s bár béna testtel, de várjuk a riadót, ha kell, hogy... előre. Budapest nyomora. Huszár Károly miniszternők meghívta az antantmisszió tisztjeit razziára, melynek során fölkeresték a vagonlakásokat a nyugati pályaudvaron, továbbá a külső váci-uti, különösen a hírhedt Lepsik és Tripolisz területén levő nyomortanyákat. Az antantmissziók tisztjeit rendkívül megdöbbentette az a leírhatatlan nyomorúság, melyet a külvárosi lakásokban találtak. Az egyik Dagály-utcai ház előtt, melynek egyik ablaktalan, félig bedőlt szobájában az egyik bérlő gyermeke most halt meg, az amerikaiak egyike a következő nyilatkozatot tette: — Láttam a leghirhedtebb külföldi nyomortanyákat, de ilyen kétségbeejtő Ínségnek soha sem voltam tanúja. Bécsben meglehetős alapossággal tekintettem meg a nyomortanyákat, de nyugodt lélekkel mondhatom, hogy — legalább a külső városrészekben — Budapest még sokkal nagyobb mértékben rászorult a támogatásra, mint az osztrák főváros. Kötelességünknek tartjuk, hogy az eddiginél nagyobb mértékben igyekezzünk Budapest segítségére sietni. Részletes értesítést fogunk hazakül- deni, hogy egész Amerika rokonérzését erre a példátlanul nagyarányú
