Harangszó, 1920

1920-12-28 / 48. szám

1920. november 28 ­HÁRANQSZO. 277 Miklós püspöki titkár kíséretében az első állomásra Pápára, hol Takács Elek esperes, dr. Kluge Endre egyházmegyei felügyelő, a járás, város és gyülekezet nagy örömmel és ünnepélyességgel fogadták. (A pápai ünnepségről lapunk már külön megemlé­kezett.) Október 4-én Takácsi, Nagyacsád és Mezőlak került sorra, majd 5-én Homok- bödöge, hol a gyülekezet, élén az esperes­sel fogadta, akinek társaságában délután Tapolcafőt, 6-án Naggyimótot, Csótot láto­gatta meg. Okt. 7-én V^nyola és Gecse anyagyíilekezetek, 8-án Bakonytamási és Bakonyszentlászló, 9-én Veszprémvarsány, Sikátor és Bakonybánk, 10-én Magyar­szombathely és Ászár, ll-éiyHánta és Sur, 12-én Bakonycsernye és Tés, 13-án Vár­palota és öskü, 14-én Veszprém, 15-én Fehércsurgó következett sorra. Okt. 16-tól 20- ig szünetet tartott püspök urunk, de 21- én már ismét folytatta munkáját Marcal- gergelyi és Szergényben, 22-én Külsővaton és Mihályházán, 23-án Dabronyban és Nemesszalókon, 24-én Nagyalásonyban, Vidon és Somlóvecsén, 25-én Somlószől- lősön és Karakószörcsökön, 26-án Kertán és Kiskamondon, 27-én Zalagalsán és Ne- meshanyon, 28-án Rigácson, 29-én Puszta- miskén és Ajkán, 30-án Csékuton és no­r ' yember 2-án Lajoskomáromban. Igazi apostolként járta végig püspök úr a 23 anya- és 22 leánygyülekezeteí. Fárad­ságot nem ismerve, lelkesen hirdette min­denütt Isten igéjét s szólott a gyülekeze­tekhez szeretettel, dicsérettel, intéssel, dor­gálással. A vizitációs gyűléseken sorra vette a gyülekezet vallási, erkölcsi, iskolai, anyagi, belmissiói életét és tevékenységét, mindenütt kiterjeszkedve a legkisebb rész­I letekre is, figyelmeztetve a gyülekezetét az esetleges hibákra, pótlandó mulasztásokra, 4 elismeréssel jutalmazva a buzgó munkát, áldozatkészséget. Sorra látogatta az isko­lákat, hogy megismerje a tanítók munkáját s az iskola szellemét. Hangoztatta minde­nütt, hogy egyházi, felekezeti iskolának csak addig van jelentősége, míg -az egy- házias, vallásos irányban neveli a reá bí­zott növendékeket. Sok felemelő képet tárt fel a gyülekezetek jelentése, mind egyenként felsorolni szinte lehetetlen volna, csak né­hányra mutatunk rá ez alkalommal. A ki­csi, bakonybánki leánygyülekezet ünnepét magáévá tette az egész község. Nemcsak a fogadtatásnál volt jelen mindenki feleke­zeti különbség nélkül, hanem az istentisz­teleten is, úgy, hogy az iskola nem tudta befogadni az isteni ige után vágyó közön­séget, mire püspök úr nem törődve hűté­sével, a szabad ég alatt mondotta el a sö­tétedő esti órákban egyházi beszédét. Innen Bakonyszombathelyre már sötét este érke­zett meg. Hatalmas tömeg fogadta a temp­lom előtt, zsúfolásig megtöltötte azt, hogy II épüljön a vallásos estélyen, melynek kere­tében Takács Elek esperes a Luther-Szö­► vétség célját s eddigi’munkáját ismertette. A kis veszprémi gyülekezettel is együtt ünnepelt az egész város. A polgármester vezetésével a város határánál küldöttség várta a püspök urat, majd az evang. temp­lom élőtt a gyülekezet fogadta. Közgyűlés után a vármegyeházán tisztelgett előtte a róm. kath. egyház, a ref egyház, vármegye, város, katonaság, jótékony intézmények, államrendőrség, pénzügyigazgatóság., tan- felügyelőség, piarista főgimnázium, állami polgári iskola küldöttsége. Este a városi színházban estélyt rendezett a gyülekezet, melyen püspök úr „A nemzet jövője“ címén tartott igen nagy hatást keltő előadást. N. Oly óriási közönség vett részt az előadáson, hogy a hatalmas színházban szinte moz­dulni sem lehetett és a karzat majdieros- kadással fenyegetett. Somlószőllősre este érkezett a püspök úr. Az ottani isteniíisz- telet másnapra volt kitűzve, de mikor az egész nagyközség lakossága bevonult fo­gadtatás után a templomba, püspök úr nem tudta őket elbocsátani lelki eledelek nélkül, prédikált a gyülekezetnek, — az­nap már negyedszer, és buzgó együttimád- kozás után bocsátotta el a sokaságot. Okt. 28-án a rigácsi gyülekezet meglátogatására indult. Átutaztában üdvözölte őt a kisber- zsenyi községi elöljáróság, majd a kis fiók­gyülekezet hívei. És ő, mikor megértette szivük óhajtását, közéjük ment s egyik buzgó hívő házánál az udvaron tartott is­teni tiszteletet, melynek végeztével ugyanez a gyülekezet szinte futva sietett át a szom­széd Rigácsra, hogy mégegyszer hallhassa apostoli főpásztorának szavait. A lajos- komáromi gyülekezet meglátogatása került sorra november 2-án. Nagy küldöttség ment püspök úr elé Enyingre és kérte őt, hogy menjen velük abba a gyülekezetbe, mely őt nemcsak mint püspököt-várja a legna­gyobb szeretettel és tisztelettel, hanem mint egykori, temetőjükben nyugvó tanítójuknak unokáját is. És a gyülekezet, — ha ugyan ez egyáltalában lehetséges, — még mele­gebb szeretettel fogadta" püspökét, mint a többi. A fogadás melegségében alig lehet kü­lönbséget tenni a gyülekezetek közt. Mind­egyik arra törekedett, hogy tehetsége sze­rint külsőleg is mindenképen kimutassa .nagy örömét és szeretetét. A gyermekek és hajadonok elárasztották föpásztorukat virággal, az ifjak lovas kisérette! vették körül, a férfiak, nők a község határánál s a templom előtt halmozták el szeretetük jeleivel. A fogadáson mindenütt részt vett mindenütt a református és róm. kath, hívek serege lelkész, tanítójuk vezetése mellett, kik siettek kifejezésre juttatni örömüket, hogy együtt ünnepelhetnek evang. testvére­ikkel és fészt is vettek majdnem mindenütt az isteni tiszteleten és közgyűlésen. Pápán, Várpalotán, Ászáron, Veszprémben meg­jelent a katonaság képviselete, hogy szin­tén kifejezésre juttassa tiszteletét és együtt­érzését. A járási főszolgabirák hivatalos minőségükben kisérték a püspök urat, a községek előtt a politikai község képvise­lete nevében üdvözölte a jegyző, vagy köz­ségi biró. Tisztelegtek a községben és gyülekezetben fennálló testületek és a püs­pök urnák mindegyikhez volt elismerő, buzdítóJelkesító szava, melyet a jelenlevők soha feledni nem fognak. És a gyülekeze­tek nötagjai közös vendégül tekintették főpásztorukat, szeretetvendégségeket ren­deztek nőegyletek és családok, hogy minél többen, minél tovább lehessenek társa­ságában. Sok és maradandó hatása van ennek az egyházlátogatásnak A híveket erősítette hitükben, egyházhoz, iskolához, templom­hoz ragaszkodásban, hazaszeretetben, fo­kozta bennük az áldozatkészséget az egy­ház iránt tartozó kötelességek tudatát, erősítette a felekezeti türelmességét és munkálta a felekezetek közötti békességet, melyre mindenütt szeretettel buzdította híveit a püspök úr. Az ünnepély után min­den gyüle'kezet offertóriumot tartott, mely­nek eredménye jelentékeny összeggel gya­rapította az egyházkerület' sé^élyre szoruló gyámoltjainak alapját. • Olvassuk a bibliát. * Zsolt. 119, 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De isten nem lel hajlékot. Nov. 28. Lukács 3 . is—is. Másoknál is készíteni kell az Úrnak útját, de csak nagy s nyíltan is bevallott alázatossággal. Nov. 29. János 1 .19—37. Kér. János ezt a nagy alázatosságát anyjától örökölte. Hagyok-e ilyen örök értékű örökséget gyermekemre ? Nov. 30. Lukács 7. is—23. Kér. János ezt a kétkedését apjától örökölte. Vigyázni kell, legkisebb bűnöm is gyümölcsöt terem a gyermekem életében!- Dec. 1. Máté 14.3—12. Kér. János nem hízeleg a hatalmasoknak. Meg merem mon­dani én is a? igazságot? Dec. 2. Márk 6.14—20. Heródest fur­dalja a lelkiismeret. A bűn rettegéssel tölti meg az életünket. Dec. 3. Máté 11. is. Az emberek Ítélete Kér. Jánosról. Ördögnek, szent embernek, prófétának tartják. Ne ütközz meg rajta, ha téged is sokféleképen ítélnek meg az emberek. Dec. 4. Lukács, 7.24—27. Jézus Ítélete Kqt. Jánosról. Az Úr védi az övéi hírnevét. Apróságok az életből és a történetből. Közli í Kiss Samu. Egy haldokló édesapa fiának egy lepecsételt skatulyát adott át azzal, hogyha olyan viszonyok közé kerülne, amikor nem tudja, mit csináljon, mi­hez fogjon, nyissa azt fel s benne megtalálja a szükséges jó tanácsot. A fiú a skatulyát eltette s hamaro­san meg is feledkezett róla. Később, midőn minden kívánsága és akarata ellenére történt, nagyon elkeseredett; egyszerre csak eszébe jut a skatulya. Előveszi és felnyitja. S mit talált benne? Semmi mást, mint két kis fa-pálcikát; az egyikre az volt írva: »Isten akarata«, a másikra: »Saját akarat*. S egy kis cédula volt mel­lettük ezekkel a szavakkal: »Egymás­sal ellentétesen kereszt, egymás mellé helyezve, egyenes ut«. Ez volt a jó tanács. Elgondolkodván felette, be­látta, hogy a kereszt és mindenféle baj azért nehezült rá, mert Isten aka­ratával szembe helyezte a saját aka­ratát. Maid magába szállva a, saját akaratát Isten akarata mellé és alá rendelte; s íme elmúlt róla a kereszt is.

Next

/
Thumbnails
Contents