Harangszó, 1920
1920-12-28 / 48. szám
XI. évfolyam. 1920. november 28. 48. szám. Felelő. »íerkcwtö 6* kiadó: SZALAY MIHÁLY. T&rs.zerkeaztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Vcizprémmegya), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQSZÓ kiadóhivatalának 8zentgotthárdra (Vnsvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r EVANGÉLIKUS NÉPLAP. ✓ Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti e a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA . 8ZENTQOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetési ára: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., .csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) lő korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A »DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ hivatalos lapja. Itt az idők teljessége. Irta: Szalay Mihály. Megint itt az idők teljessége, mint Jézus születésekor, vagy a reformáció megindulásakor. Megint megérett mjpden arra, hogy az Úr a szokottnál nagyobb erővel lépjen a világba és sokkal érezhetőbben jöjjön vele közelebb a mennyek országa. Hogy a nagy többésg nem érzi, az semmit sem bizonyít ellene. Jézusban is, Lutherban is kevesen ismerték fel az Isten küldöttét s még kevesebben sejtették azt a csodás tiatast és átalakulást, amelyet ietíé- pésük idézett elő a lelkekben s a történelemben. Kevés emberben van Keresztelő Jánoséhoz hasonló lelki érzékenység és jnélyrelátás. Ehhez külön lelki berendezettség kell; mint ahogy csak külön berendezésű eszköz tudja felfogni és megjelenteni a föld legkisebb* és legtávolabb történő rengéseit, amelyeket közönségesen észre nem vesz senki, vagy csak külön berendezésű eszköz tudja megmondani azt az egyébként ismeretlen titkot, hogy az égő csillagok milyeu anyagokból állanak. Mélyre és magasba látni csak a mély hitü és emelkedett lelkű emberek tudnak. Az ilyenek pedig kevesen vannak. Ezeknek érzékeny lelke megérzi a megérezhetetlent, látja a láthatatlant: ezért- lesznek világító Táklyákká, utegyengetókké a sötétben tapogató nép előtt. Az ilywek ösz- tönszerüen megérzik, mit rejt az idők méhe, mint a madár megérzi az időváltozást előre és ahhoz alkalmazkodik. Ma különben nem nehéz az idők teljességét felismerni. Korunk szinte szolgai másolata a keresztyénség előtti s a reformáció előtti koroknak. Ma is, mint a görög-római világban s az úgynevezett reneszánsz korban, a pogány műveltség és erkölcs lett uralkodóvá. Sokan hivalkodva nevezik magukat modern pogányok- nak s ehhez illően folyik életük. A hit helyét a mindenben való kételkedés foglalta el s ezzel oda lett a lélek szilárd biztossága, elszakadt a fék, amely az erkölcsi életet szabályozná. A féktelen testi indulatok fűtik, füllesztik, rothasztják ma is a világot, s a hajdani római császárság megdöbbentő romlottságát látjuk újra végigömleni a lelkeken, mint minden életet megölő s még a környék levegőjét i5 megmérgező mocsártengert. E mellett azonban, mint a mocsárból kinyúló virág, föl-fölemelkedik és magasba szökik a jobbaknak valami jobb, tisztább világ után való forró vágyakozása. Szívük az. isteni erő elé tárul ki, mint a virág kelyhe a magasból eredő napfény elé. Sőt a mocsárban fetrengő lelkek nagy részében is ott van egyrészt valami undornak, másrészt a kielégítetlenségqek és boldogtalanságnak érzete, öntudatlanul is fölfelé vágyakoznak, mint az iszapos ártól legázolt és be- sennyezett we^& Hiába! Magának teremtette fnet az Isten, azért nyugtalan i^SM^rítetlen is, boldogtalan is min^rW, míg csak meg nem nyughg£k S^lstenben. Kipróbált <a jk\ korunk az Isten nélkül mind»»' utat, minden módot, de valamennyiben csalódott s végül is vissza kell térnie az Atyához, ha nem akar a lelki nyomorúságban étien, szomjan, otthontalan koldusként elpusztulni. Lejebb már nem sülyedhet,. ha csak azt nem várja, hogy* a pokol nyelje el mindenestül. S az. Atya eléje megy'a megtévedt, de visszavágyódó tékozló fiúnak. Az érzékenyebb, élesebb látású lelkek látják már amint egyfelől a világ indul el az Isten keresésére, másfelől az Isten lép nagyobb erővel a világba, hogy a találkozás megtörténhessék. De azt is látják, hogy a fejsze a jó gyümölcsöt nem termő fák gyökerére vettetett. Ezért hallunk ma egyre több kiáltó szót a nagy lelki pusztaságban: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa ! Egyengessétek az Úrnak utát 1 Köztetek van, akit fel nem ismertetek !« Köztünk van a világ előtt ismeretlen, de ismeretlenül is, önkéntele-, nül is óhajtott Isten 1 Térjünk vissza uuua s Itgyunk k egyengetőkké mi is utó UtVisszhang’ a „Sikoltás az éjszakában" cikkre. Az a hang, mely egyházépítő hivatását különben oly derekasan betöltő lapunk reformáció-ünnepi számában mint éles »sikoltás az éjszakában« hangzott fel és rázta meg a szíveket, nekem is mélyen, igen mélyen a szívemre hatott. De mivel ez a hang nemcsak a testvéries együttérzés fájdalmát váltotta "ki, hanem az ellenmondást is felébresztette bennem, a mindennapi munka árjával való küzködésem közepette sem mulaszthatom el, hogy reá legalább néhány rövid szóval visszhangot ne adjak. Amikor erre Isten nevében vállalkozom, nem kritikai fölényt akarok gyakorolni, hanem kötelességszerüen testvéries szolgálatot teljesíteni. Bizonyára nincs közöttünk senki, aki egyházunk helyzetét, állapotát valami rózsás színben látná. Sőt minél élénkebben gondoljuk el, milyennek kellene lenpi egyházunknak,
