Harangszó, 1920
1920-02-01 / 5. szám
1920. február 1. 35. h/kiv'^iréZÓ. rontást, bűnt, polcolt hozhat a vígra. A hit ád szárnyat a léleknek, nemzetek lelkének is. Szárny nél- íl a lélek is lebukik, mint a madár a tiszta levegő helyett porban, rban vergődik. Mi volt más a mi etünk már több évtized óta ilyen írhez tapadt, sárba ragadt anyagias- gba sűlyedt vergődésnél. Egyetlen irátunk volt: az Isten, azt is el- gtuk magunktól, csoda-e, ha mainkra hagyatva össze törtünk az et csapásai alatt. A hittel együtt jár az erkölcs, hűtlenséget követtünk, tehát erkölcsi- g mélyre sülyedtnnk. Kiveszett a íztaság, a tisztesség, a becsületes- g, a megbízhatóság, a jeüemesség; foglalta helyét a léhaság, ledérség, icstelenség, csalás, pénzért mindenkész jellemtelenség. A magán érik fölébe került a közérdeknek. A íborun mindenki csak nyerni akart, » a haza elvész is, egyik pénzt, ásik hatalmat, harmadik jogokat, ikor pedig mindenkinek áldozni és :szteni kellett volna, hogy a haza merhessen. A nagyok nagyban, a csínyek kicsinyben károsították az ethalálharcát vivő nemzetet. Mind cai vagyunk a nagy összeomlásnak: : a kis ember, aki a kenyérnek való ibonát barmával etette és eteti csak tért, mert így több a nyeresége ép- iy rombolta es rombolja hazáját, int azok a sokat emlegetett hadse- igcsalók. Nem egy-két ember bűne, anem az egész nemzet erkölcsi rom- sa juttatott bennünket a halál kü- töbére. Mátyás halása után Zápolya István :avai szerint olyan királyt kívántak ílasztani, akinek »az üstökét a keAmíg a magyar határok közt legen csapat tanyáz, amíg a magyar Ércekről idegen szem tekint végig lföldünkön, amig kincses Erdély lagyarja, székelye száműzve van azájából, amíg a cseh a Kárpátokon men is urnák tartja magát, amíg lagyar zászló nem leng újra Kárátoktól az Adriáig és- mi magunké- ak nem mondhatunk mindent, amit ,rpád karja szerzett és Szent István iánk hagyott, addig hallgasson el jókedv, csituljon a kacaj, halkuljon I a muzsika! Hiszen halljátok-e, a larinét szavába elűzött véreink kínos, íjó panasza sir belé, a bőgő züm- lögése a magyar bérc fájdalmát ózza el fülünkig s a kacagás, mintha lvesztett tagjait sirató szegény, szen- edő magyar hazánk, — édesanyánk - nyögése volna. zükben tarthassák«, mert az igazságos, kemény kezű Mátyás alatt nem lehetett az ország rovására harácsolni. Meglett a kedvük, mert az Isten minden népnek olyan vezetőt ád, amilyent megérdemel, harácsolhattak egy időre, de csakhamar elharácsolt tőlük a hazával együtt mindent a török. Gondoljunk a mi időnkre. Ma is ilyen sorson megyünk keresztül. A hazán szerzett nyereségekért oda kell fizetnünk hazánkat és ha meg nem fordulunk, a nyomorúság még nagyobb lesz rajtunk. Nagyobb legyen bennünk a nemzeti érzés is. Nagy balgaságot követtünk el, mikor gonosz próféták szavára megfeledkeztünk magyarságunkról és nemzetközi jelszavakat hangoztattunk. Pedig nekünk irta a költő s mi szoktuk énekelni: »Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!« Másnak lehet több hazája, mint a költöző madárnak ; más találhat rokonokat másutt is; nekünk azonban nincs másutt se hazánk se rokonunk. Mi ehhez a földhöz vagyunk kötve s ha áldás kisér, ha csapás legázol: itt kell élnünk, itt kell a sírba hullanunk. Több munkát is kell végeznünk, mint eddig. Többet kell termelnünk ügy szellemi, mint testi erőnkkel. Nem lehet senki csak fogyasztó, hanem mindenkinek hozzá kelt járulnia a nemzet vagyonának munkával való gyarapításához. Legyen gyalázat a dologtalanság. Legyen megvetett, aki életét, vagy csak napjait is munka nélkül tölti. A vagyon senkit sem mentesíthet a munkától. Kerüljön valakinek még olyan bőven, mégsem érdemel száraz kenyeret sem, ha Nem illik most, nem szabad most mulatni! Ha fájdalma van egy tagnak, fájjon az kicsinynek, nagynak. Hisz örülhet-e valaki, mikor a testvér rideg-hideg télben, reménytelen éjszakában, otthonából kiűzve, hajléktalan, kenyér nélkül bolyong? Pedig a bűne nem nagyobb, csak az, hogy magyar. — Én megértem a bérei sasok szavát. Megértem és méltánylom, hogy addig nincs itt mulatni való joga senkinek, amíg fehérbeöltözött báliruhás lányok feketeruhás gyászolók sorfala közt jutnak a mulatás helyére. Addig nincs joga a mulatáshoz itt senkinek, amig a báltermek ablakain átszürődő fénysugár, vesztett otthonuk felett kesergők könnyein törik meg, kiknek az a legfőbb siratnivalójuk, hogy magyarnak születtek és nem akartak »idegen« lenni. maga meg nem szolgálja. Az ilyen érdemetlenül az érdemesebbek elől eszi el az áldott kenyeret s hasznosabbak és értékesebbek elől szívja el a levegőt, foglalja el a helyet. A becsületes munkás bármilyen kevéssel előbbre segiti, a dologtalan here bármilyen kevéssel hátrább mozdítja nemzetünk haladását. Mert a haladás útja csak a becsületes munka. Bizony itt is a szoros kapu és kenykeny rögös, fáradságos ut visz az életre, ellenben a dologtalanság, könnyelműség könnyű széles útja veszedelembe vezet. Igen nagy szükség van a több kultúrára is. Műveltebb, emelkedet- tebb, szabadabb gondolkodású, több tudásu emberek erősebbé magasabb színvonalúvá, szabadabbá és gazdagabbá teszik az egész államot. Műveltebb nép kezében többet terem ugyanaz a föld is, Művelt embert nem lehet olyan könnyen félrevezetni, mint akinek szűk a látóköre, alacsony a gondolkodás módja. Nagyobb igazságra és egyenlőségre is törekednie kell mindenkinek. Ne a születés, hanem az érdem döntse el, ki mennyit ér. Ne legyenek egyiknek százezrei, mig S2ázezreknek betevő falatjuk is alig van és a nyomorúság miatt emberi életet sem élhetnek Emberséges érzéssel, lemondó megértéssel emberi méltóságra kell emelni minden embert. Ehhez pedig keresztyén szeretetre van szükség. Ne gyűlölje, ne tiporja el egyik osztály, egyik felekezet a másikat, hanem tekintse örömben bánatban osztályos testvérének. Ami még feladatunk, nem sorolhatjuk mind el. Megsúgja azt mindenkinek keresztyén és magyar érzése, csak ne a gonosz, hanem a nemes sugalmakra hallgassunk és azok útmutatása után induljunk. Ha mindezt meg tudjuk tenni, pedig meg kell tennünk, akkor magasabb színvonalú életet élünk hitben, erkölcsben, hazaszeretetben, kultúrában, gazdasági tekintetben s ez olyan ellenállhatatlan vonzóerővel ragadja hozzánk az elszakadt részeket, hogy újra összeforrnak velünk. Fel tehát legyőzőitek a győzelmes magyar jövőért! Szalay Mihály. Alázatosság. Morrison, a keresztyénség úttörője Khinában, segédet kért hazulról. Egy fiatal ember jelentkezett a bizottság előtt, de az volt az egyhangú véle-
