Harangszó, 1920
1920-11-21 / 47. szám
1920. november 21. HARANQSZO. 269. ujonganak, a boszúvágyók, a szeretet törvényét tiporva dúlják mások boldogságát : mindezek csak tövisekre emlékeztetnek. Vagy talán korunkban, mikor a tudomány mint hatalmas szövetséges kíséri az embert ’s ő erre támaszkodva győző erővel veri szét a? útjában álló akadályokat, szolgálatába hajtja az elemeket, napfényre hozza a mély tenger ’s a hegyek keblének rejtett kincseit, mikor a nevelés az egész társadalomra kihatólag törekszik utat egyengetni az igazság uralma előtt s az iskolák hű gondoskodással oltogatják a nemesb érzelmeket minden osztály gyermekeinek keblébe: talán már le vau fegyverezve az ellenséges sors, nem sebeznek a gonosz indulatok tövisei? Ma talán már zavartalan boldogság mindenütt az élet? E kérdésekre szomorú választ ad a tapasztalás. Alig pusztított még valaha e világon ily terjedelemben, ily erővel a balsors, alig fakasztott még a veszteség fájdalma annyi kö- nyüt, sóhajt, mint napjainkban. A világháború nyomán özönnei szakadt a csapás társadalmunkra. Alig van család, melytől a hadvész áldozatot nem követelt volna Egyik a fenntartó családfőt, másik felnevelt jó fiát siratja, kik a szülőföldtől távol a harctereken hullottak el s porlanak jeltelen sírokban. Testvér testvért, rokon rokont gyászol. Hányán jöttek meg a háborúból csonkán, bonkán, vagy súlyos betegséggel terhelten, kiknek megérkezése azon szomorú igazságot jelenti az őt epedve várt hozzátartozóknak, hogy a házban az írás szavai szerint >Eltörött a kenyérnek botja.« Ki eddig a megelégedés kenyerét lankadatlan munkássággal biztosítá övéinek: most maga is az irgalom falatjára szorul. A mindenfelől ellenségtől környezett haza az ép, fegyverképes egyéneket a mezőről, a műhelyből, a boltból, gyárakból mind hadi lobogók alá szólította és itthon a már erőtlen öregekre, gyönge nőkre, gyermekekre maradt az erős férfiak feladata, vagy egészen elnéptelenült a munkatér, így mindenütt megfogyatkozott a termelés, ennek folytán egyre zordonabb erővel jelentkezett ama »paizsos férfiú«, az ínség és ostromolja a népet, főképen a városok lakosságát. A bajt még fokozta a két forradalom, a nemzeti tanács, a proletárdiktatúra zsaroló uralma, más részről az ország legnagyobb részének kapzsi ellenségek által megszállása és kifosztása. Az egykori magyar Kanahán most kipusztítva, gyászos nyomornak tanyája. Bármerre tekintsünk, mindenütt naponként vigasztalanabbá váló helyzet tárul elénk ; panasz, sót haj hangzik az ajkakon. A nélkülözést követő kínos aggodalom sok családnak lakótársa és megkeseríti nappal az életet, éjjel elűzi az álmot a szülők szeméről. Az édesanya zokogva hallgatja éhező gyermekeinek kesergését, midőn kenyeret kérnek és nincs egy falat a házban. Éhségtől sorvadozó magzatainak sírásán szívét hasadozni érzi. Az apa szorongó lélekkel keres utat, módot, hogy kedveseit a végnyomortól megmentse és kétszeresen érzi a gyötrő gondok súlyát, midőn munkát nem találva a részvét ajtaján kénytelen könyörado- mányért zörgetni. A megélhetés napról-napra nehezebben leküzdhető akadályokba ütközik. Elmondhatjuk, hogy ma közel, távol több családnak életútját verték fel tövisek, mint valaha. Az is tagad- hatlan, hogy nem pusztán a természet szüli a gondok töviseit, nem egyedül a balsors teszi az életet a viszontagságok mezejévé. A szívből fakadó gonosz érzelmek vagdalják a legmélyebb sebeket. A telhetetlen önzés, irigység idézték elő a háború rémét is és halmozták ennek átkait, midőn a tudományt is rabszolgájukká téve arra használták eszközül, hogy ezzel még gyilkolóbb fegyvereket kovácsolhassanak az emberi élet, a béke, boldogság pusztítására. Ezektől sodorva használják fel sokan felebarát- jaik szorult helyzetét arra, hogy még létező értéküktől is megfoszthassák. Hogy nyereségvágyukat kielégíthessék, készek másokat koldusbotra juttatni. Igaznak bizonyult azon régi állítás, hogy az embernek legveszedelmesebb ellensége tud lenni saját embertársa, ha ez minden erkölcsi törvényt félre vetve az állati önzésnek rabja lesz. (Folyt Röv.) Pci+a E/arnlii a,ább felsorolt dísz- Isolld ftalUíj kötéses, képes ki-----adásu könyvei ismét kaphatók.-------A ra postai küldéssel és csomagolással: Mi a haza ?........................................16 K Itthon........................................................16 K Ami a mennybe köt . . 16 K Az áruló................................................16 K Gyermekszív könyve. (1. kötet) . 16 K Gyermekszív könyve. (11. kötet) . 16 K Megrendelhetők Csite Károlynál Körmenden. — Ajánlott küldésnél 2 kor. 50 fillérrel több küldendő. Hontalanok. Óh! hangos vádnál ékesszólóbb Avult ruhájuk foszló rongya . . . Az arcuk egyre barázdásabb S szint’ megkövül a búba-gondba . .. Vérig sebzett énjük titáni hatalmát Tudják a nap . . . hold . . . csillagok ; Könnyűk eleven igazgyöngyre váltan Pergett végig Trianon csarnokában S vakító büszkén sziporkázva Villant Caesarok győzelmi borába: „Vagyunk még magyarok . . .!“ Száműzött szegények, Lázongó lélekkel tiveletek érzek . .. Bús, önsúlyú petcek hányszor elénk hozzák Marialó'ctiporta ősi örökünknek Minden szemnyi drága aranyló homokját; Mardosó önvádját a hontalanságnak, S nyughatatlanságát apáink porának . . . Dalos magyarságunk Halk csillaghullásként csöndbe merülését, ................rabbilincs csörgését.................. Engem is odahúz könnyes, féltő gondom Erdélyi hazánba, — Egy apró sírhanthoz a temetődonibon . . . Maros partján, vasutmeníi kicsi házból Hosszú idők óta hirt se tudok itten. — Nérók kegyelmének keserű falatját Megszegni, megtörni óh,-nincs erő, nincsen! Nyögvén a rabságnak durva kényszer-ingét Békesség kelyhéböl a telkünk ügy innék ! S sivár társtalanság jut is bárha részül És dóré gyűlölség kénköves tűzpokla: — Magyarok, magyarok, ne sújtson a porba! Még nem múlt el a keserű pohár; Még rójjátok vad sziklák meredekjét; Ámde hitetek legyen — minta kristály, — S elvonul bizton számum bősz viharja: „Mondottam Ember csak küzdj, s bízva bizzá! !u Mert szűz havasi gyopárink felett Hisszük : —, dereng még csoda kikelet . . . . . . És bujócskázik pirosszélü hajnal . . . Láthatlan szférák békehymnuszába Beléreszket az Istennek haragja, S föléled rája Árpád birodalma! — Ti, észak . . . déltáj . .. nyugat. .. napkelet Számüzöttjei, dúlt szívű szegények : Túl a vajúdások krisztusi keresztjén — Már virrad felétek fényesen az — Élet... Vagyunk még magyarok! Somboryné Pohánka Margit. Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. A tudós és híres csillagász : Kocher Athsnásius istenfélő, vallásos ember volt. Egyszer egy művészi földgömböt készíttetett, amelyen a hegyek, folyók és tengerek, sőt még az ég is meg volt csillagaival együtt remek utánzatban. Egy alkalommal egy hitetlen ismerőse látogatja meg; csodálkozva nézi asztalán a művészi
