Harangszó, 1920
1920-11-14 / 46. szám
XI. évfolyam. 1920. november 14. 46. szám. Felelői «zerkesztő ét kiadó: SZALAY MIHÄLY. Tóriszerketztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovátzpatonára (Vetzprémmeoa), »lófi- zetéti dijak, reklamációk a HARAN08ZÓ kladóhlva talállak Szentgotthárdra (Vutvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang lelkész ét tanító. Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA SZENT QOTTHÁRD (Vasvármegye.) EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. A „Harangszó“ előfizetési ára: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb (0 példány) 18 korona. A „Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hl- veinknek ingyenpéldányo kát küldünk. Megjelenik minden vasárnap. Margit unokám. Mitől oly balzsamos, üde a levegő? Dalamb száll, ezüstös szárnyakon lebegő; Köszöntik hajlongva liliomlevelek — ^z én kis aranyos, szépséges unokáin jyors lépte közeleg. íürülem micsoda tündéri fény ragyog? Dózsát dobálnak a mosolygó angyalok Mind-mind idejöttek, otthagyva az eget — Lz én kis aranyos, szépséges unokám 'iros ajka nevet. Jajnali álomban édes zene zendül, ^seng pici csengettyű a csillagos mennybül, Mintha bölcsőm rengne, újra gyermek lettem — Lz én kis aranyos, szépséges unokám üőgicsél mellettem. ,elkemet elfogja egy titkos igézet, Izívja, szívja ajkam a csurgatott mézet; 1 méznél is édesb édesség mi lehet ? iz én kis aranyos, szépséges unokám Isókolt meg engemet. Sántha Károly. Diadalmas hit.*) — Bodelschwingh példája — Irta: Pass László. I Hihetetlen valóság, hogy a kommunizmus esetleges diadalának a ré- le még most is kísért nemcsak a épek söpredéke közt, hanem érteles, derék emberek fejében is, holott ég a születése napján meg voltak [ámlálva a napjai. Tudjuk a törtékemből, hogy az emberiség életében lak olyan eszmék valósíthatók meg, Melyek annak természetes szükségeiül támadnak és nem ellenkeznek a jrmészet megmásíthatatlan törvényeiI *) Cikkíró mint százados-lelkész kommunista ellenes propagandát végzett a had- hminiszter megbízásából hazatérő foglyok ízt 1918-ban. vei. Ezek a korszerű »igazságok«, amelyek minden akadály, üldözés ellenére is diadalmaskodnak. Szent valóság az, hogy »semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért!« (II. Korinth. 13, 8.) A kommunizmus azonban épen az igazsággal, a természeti törvényekkel akar dacolni, mint ahogy a bölénybika fejét szügyébe vágva ront a robogó gyorsvonat elé, hogy azt ki- röpitse a sínéiből. Dehát a vasszörnyeteg erősebb a dühös bikánál és cafatokra tépi, gázolja, amiért útjába állt. így jár a kommunizmus is, amely a természet tartalmas rendje ellen akar fellázadni, mikor halálos ítéletet mond arra a társadalmi és gazdásági rendre, amelyet nem hóbortos emberek rögeszméi teremtettek, hanem magának az emberiség életének, a természetes fejlődéstörvényei fejlesztettek évmilliókon át a tényleges szükségletek, erőviszonyok és természeti törvények alapján. A közösségi élet érdekében a munkamegosztás természetes törvénye alapján célszerűen tagozódott, szerveződött társadalmi és gazdasági életrendet eltörölve, máról-holnapra egy merően új elméleti rendszert akar szabni a gyakorlati élet végtelen változatú viszonyaira. A legfőbb őrültsége pedig az a kommunizmusnak, hogy szemet húnyva az előtt az általános tény előtt, hogy az egész természeti élet mozgató erejének az egyéni érdek, az önzés a forrása, eltörli a magántulajdont és a megélhetésnek a munka és szorgalom arányában való javulási lehetőséget s >körnmunizmus«-sá, közössé tesz mindent, az anyagi és szellemi értékeket, munkát, élvezet^ arról álmodván rajongó módjára,^^y az így egyenlővé tett emberekelJlsztán a belátás, a közös érdekértvvap önzetlen lelkesedés, az Önfelá,ldpz« emberség fogja serkenteni nagy tettekre, áldozatokra, mikor a jóléte így is, úgy is biztosítva van minden más emberével »egyenlően«, ha az nem is érdemli azt úgy meg gyengesége, vagy hanyagsága miatt. Hihetetlen az sok emberre nézve, hogy mily lelketlenül felelőtlen, tudatlan, őrült eszmék vannak a kommunizmus tanításában, melynek oly sokan tapsolnak! Ránk nézve a legkirívóbban egy- ügyüek az egyházakról és vallásokról szóló tanításai, amint azokat az egyik »világapostol«, Bucharin Niko- láj a »Kommunizmus programmja« című könyvében megírta. A kommunizmus nyíltan bevallott tervét, az egyházak és vallások »megsemmisítését« nevezett apostol azzal okolja meg, hogy az emberiséget lelkileg is fel kell szabadítani-, mert az Istenben való hit a szabadság hite, amely szolgaivá, lelki rabbá, csendes hülyévé, barbárrá teszi az emberiséget, fejlődésének útját állja s nemcsak barbárságban hagyja a népet, hanem arra is alkalmassá feszi, hogy rabságban éljen továbbra is. — Ezek a kommunizmus »érvei«. Potya dicsőség volna ezeket az állításokat az érvek sokaságával nevetség tárgyává tenni, de mivel ezek határozottan, kimondottan »minden« vallásra vonatkoznak, a Jézus Krisztuséra is, azért egy pár szóval csak be kell világítanunk a kommunizmus népbu- tiló sötétségébe. »Vak vezet világtalant!«, ez az első szavunk. Bucharin Nikoláj, kis újjában képzelvén a világbölcseséget, perbeszáil a »világ rabtartó Urával« s ostobának tartja azokat, akik Neki engedelmeskednek. Ó nem akar »ostoba« lenni s ezért dacosan szembeszáll azzal az Akarattal, amely áthatja az egész világmindenséget s kényszeríti végtelen hatalommal nemcsak a »mi világunk«-at, a földgömböt, a világűr
