Harangszó, 1920
1920-11-07 / 45. szám
F ■ '• t ' V k> V " i > • ’ 1920. november 7. A naptár ára 25 korona. Soknak látszik, de igazán csak látszik, mert ennek az összegnek mai értéke csak 36 fillér. Ilyen olcsó pedig soha sem volt a Luther-naptár. A szerkesztők így is nagy kockázattal vállalkoztak a naptár kiadására, tehát mindenkinek kötelessége ezt a naptárt megszerezni, amely nemcsak naptár, hanem evangéliomi szellem-, ben szerkesztett hiterósító munka. Megrendelhető minden lelkésznél és tanítónál. A rendeléseket a Luther- naptár kiadóhivatalhoz Sopronba (Paprét 2.) kell küldeni. Egyháztörténeti adatok. Ismerteti: Porkoláb István. Régi könyvecske van előttem: »Egyházi-Névtár 1838-dik esztendőre, kiadatott a Dunántúli Evangélikusok Rendeléséből«. — »Jelen egyházi névtár most először jelenik meg< — mondják a bevezető sorok. Hozzátehetjük, hogy csak hivatalosan adatott ki akkor elsőizben, mert mint éppen e címtárból tűnik ki, jelent mag már hasonló 1834-ben, csakhogy ekkor Holéczy Mihály nagyszokolyi prédikátor által összeállítva és saját költségén kiadva. — Lapozgatom. Érdekes dolgok vannak benne. Egyházmegyénként összeállítva tünteti föl a Dunántúli Egyházkerület összes gyülekezeteinek szokásos adatait és néhol fölöttébb értékes történeti följegyzéseket tartalmaz. — Mivel e könyvecske nem közismert és ma már nem egy könnyen hozzá férhető, talán nem végzek teljesen fölösleges munkát, ha kivonatosan ismertetem az egyháztörténeti szempontból fontosabbnak vélt adatait, Nemesmaga- sira vonatkozólag kiegészítve más forrásból vett adatokkal is. Kizárólagos célom lévén megkönnyíteni az esetleg tovább kutatók munkáját. * Locsmánd (Sopronm.). — »Ezen gyülekezetnek már 1530. esztendőben temploma volt, mely 1674-ben elenyészvén, 1784-ben ismét anyává lett. A hodosi (Vasm.) gyülekezet fiiiájában »Domonkosfán hajdan deák. oskolák virágoztak, hol szinte a rhe- torikáig tanító volt«. A dabronyi (Veszprémm.) gyülekezet »eredete bizonytalan, de 1633-ban ; temploma megujíttatott, attól fogva (1838-ig) 23 prédikátorokat számlál«. Alsó- és Pelsö-Dörgicse (Zalam.). — »Eredete régi, 1754—1772. tempHARANGSZÖ lom nélkül, de prédikátora szakadatlan volt; 1794-ben előbbi Jromlott temploma helyett, mely 1772-ben fából és sövényből épült, kőből épített és 1831-ben toronnyal ékesítette«. »Kapolcs (Zalam.), régi időkben Attila-Kapolcs, nevezetes ily nevű regényes váráról, melynek romjai az u. n. Királykövön láttatnak«. »Kővágó-Eőrs (Zalam.), előbb Boldogasszony-Eőrs. Eredete a legrégibb időkből; Kassai Huszár András prédikátorának oklevele szerint 1613. esztendőben már fennállott«. Pelpécz, győrmegyei helység. Már 1600. esztendőben anyagytilekezet volt«. Kölesd, mezőváros Tolnavármegyében. Már 1719-ben magyar anyagyülekezet volt, de tagjai 1725-ben kiköltözvén s helyükbe német gyarmat telepedvén 1774-ig a kistormási anyával egyesült; 1789-ben mestert hivott, prédikátort állított és 1832-ben újra az anyagyülekezetek sorába íratott«. »Révkomárom. A várban már 1550-ben volt evang. istenitisztelet az akkor őrségen lévő szászok számára, kikhez a városbéli evangélikusok is járultak. Későbben, 1649-ben, maguk a városiak állították fel a gyülekezetüket; 1681-ben újra alakult, de 1683-ban megszűnt 1783-ig, amikor ismét felállíttatott«. Nemesmagasi (ma kemenesmagasi, Vasm.). — »Pelállíttatott 1783. júl. 10-én, de előbb 1678-tól fogva 1783. esztendeig anya volt. 1834. május 19-én temploma félszázados ünnepét tartá; 1835-ben azt megnagyobbítván, jeles tornyot alakított«. A magasi gyülekezetre vonatkozó fenti adatok kiegészítéseképpen még a következőket sorolom fel. A gyülekezet lehet, hogy előbb is, de már 1646-ban kétségtelen létezett, mert ekkor Michovinus Jakab a papja, aki jelen volt a büki zsinaton. — 1654-ben Wégh György magasi pap a szakonyi zsinaton volt jelen. — 1695-ból Dolgos András magasi tanítóról tudunk. — 1706-ban Rajky János, utánna Szilágyi György, — 1725-ben Csep György, — majd Záborszky János a magasiak prédikátora. Zábori Záborszky János családja ősi fészkéből, a turócvármegyei Zá- borról, melyre elődei 1263-ban nyertek királyi adományt, szakadt vasi földre. Mint kenyéri iskolamester kezdte a pályáját, majd Simonyiban, Magasiban, végre Alásonyban lel253. készkedett. Vele Vasmegyébe származott családja ma is virágzik. A mai Kemenesmagasi ősrégi község, két részből állt: Pór-Magasiból, melyet a bakonybéli apát jobbágyai laktak, és Nemes-Magasiból, mely köznemesi birtok volt s a Marczal mellékén birtokos, hihetőleg Szalók nemzetségből származó Magassy család alapította. A Szalók nemből való származásra utal a Szalóky és Ughy családokkal való vérséges kapcsolatuk, mely a mersei, ughi, kegyeri birtokok fölötti osztozkodásnál tűnik ki. Ugh ma már eltűnt helység, a magasi határban létezett, a szőllő- hegy táján. A szőllók ültetésének története a XIV. század utolsó éveire nyúlik vissza, amikor a bakonybéli apátság Magas, Mogos, vagy még másként Apát-Magasi (a mai Pór- Magasi) birtokát a többek közt azzal a feltétellel is adja bérbe a Garaiak- nak, hogy az arra alkalmas kavicsos dombokat szöllővel beültessék. Ezt a feltételt a Garaiak teljesítették, első ültetői lévén a ma is létező szőllók- nek. — A bakonybéli apátság pór- magasi birtoka ebből a bérletből folyólag maradt végleg a Garaiak kezén, bár időnként elfoglalva tartják a szomszédos nemes-raagasi nemesek, névszerint a Magassy családbeliek, akik ezidóben sűrűn szerepelnek. Nevezetesebb tagjai a családnak: Magassy András deák, akivel foglalásai miatt sokat perlekedik a bakonybéli apát, és az ő fia: Péter, aki Zsigmond királytól a cseh- és morvaországi táborozásokban szerzett érdemeiért új adományt kap Magasi részeire, mely ugyan már előbb is az őseié volt, de rokona: Magassy Miklós, elfoglalva tartotta. Ez a Miklós utóbb garázdaságai miatt megnótáztatott, kegyeri és mersei birtokait a család többi tagjai kapták. — A XV. század közepén Bébi Domonkos pápai várnagy szerez sok bajt foglalásaival a maga- siaknak, majd egy század múlva« 1538 táján, a sági és devecseri Csórón család hatalmaskodásaitól és Pápa urának: enyingi Török Bálintnak Perdinánd kapitányával: Bakics Pállal való viszályától szenved a környék népe, igy Szergény és Magasi. — Ezidóben hozott sok áldozatot vérben és vagyonban a Magassy család. Hosszu-hosszu századok vérviharait azonban szerencsésen túl élte s a magasi gyülekezet felügyelője napjainkban is e családból került ki.
