Harangszó, 1920
1920-11-07 / 45. szám
254. HARANGSZÖ. 1920. november 7. Egyházi életünkben régtől fogva szerepet vivő egyházasberzsenyi Berzsenyi családot szintén régi kötelékek fűzik Nemesmagasihoz: a család Vasmegyébe származott elei itt vertek gyökeret. Berzsenyi Benedek 1695 ben már magasi lakős, esküdt, s ettől kezdve egész a legújabb időkig éltek itt a családból. Mesterházy (mesterházi), Gouth, Györffy (bobai), Szúh, Szényi azok a családok még, melyek a magasi gyülekezet és község éMében szerepet játszottak. Végül ide jegyzem azt kis statisztikát, #mit a hivatkozott névtár föltüntet : A kerületi prédikátorok száma . . 150 A káplánoké ..............................................25 A városi iskolaintézetek tanítói (tanárai) 22 Falusi iskola tanítók száma . . . 245 A hivatalt viselő világiaké .... 66 Az anyagyülekezetek száma . .141 A leánygyülekezetek száma, ahol tanítók vannak........................................................105 Az egész kerületbeli lélekszám a tanulókéval együtt........................................ 194978 V olt pedig mindez igv Anno 1838... * * * Az alábbiakban néhány régi gyülekezeti címer-pecsét leírását adjuk, melyek közül a szorosan vett heraldikai (címertani) szempontból ugyancsak a magasi gyülekezeté jön számításba, mivel ez feltünteti mindazon ismertető jeleket, melyekkel a címereknek birni kell; — egyháztörténeti tekintetben azonban a többi is figyelmet érdemel, mert hiszen a múltra, annak keserveire, dicsőségére emlékeztetnek. Ezen címereket eredetükre nézve ősi címereknek tekinthetjük. A heraldika e névvel azon címereket jelöli, melyek nem királyi adomány (donatio), hanem az ősi és folytonos használat utján illetik meg jogosan a tulajdonost: ez esetben a gyülekezetei. Minden gyülekezetnek meg van, vagy legalább is meg volt az ilyen régi, szép, beszédes : mély gondolatokat jelképesen kifejező címere, (pecsétje), melyeknek a jelenben és a jövőben való használata a múlt nemes tradícióba való tekintetből is fölötte üdvös volna, és kicserélésük a csupán kör- iratos bélyegzőkkel, mint ez újabban itt is, ott is történik, semmivel sem indokolható Magasi. Hosszában kettéhasított paizs, jobb mezőjén kehely, a balban biblia; a paizs fölött zárt sisak s azon nemesi korona, melyből sisakdíszül szárnyaló turul madár emelkedik ki. Foszladék: . . . van. Címertartók: jobbról-balról egy-egy álló, egyfarku oroszlán. Körirat: »N(emes) és P(ór) Magasi Evang. Gyülekezet Pecsétje 1832«. Simonyi. Oltár, ebből sűgarait terjesztő, felkelő nap emelkedik ki; az oltáron a hit, remény, szeretet jelképe: a horog, szív és kereszt. Körirat: »Simonyi ev. Eklésia Pecsétje 1832». Boba. Természetes szinü bárány, alatta: »1832« évszám. Körirat: »Bobai Evang Gyűl. Pecsétje«. Zalaistvánd. Nyitott biblia; egyik lapján: »St. János«, másikon: VIII. 12.« szentirásbeli idézet olvasható. Körirat: »Z. Istvándi Gyülekezet pe- tsétje 1832«. Nemesdömölk. Oltár, melyben lángoló tűz ég, reája mintegy foszladék gyanánt jobbról-balról pálmaág borul. Az oltár talapzatán : »1832« évszám. Körirat: »N. Dömölki ev. eklésia Petséíje». Sántha Károlyhoz. Te műveid által buzdult föl a lelkem, Hogy a gyönyört én is dalolásban leljem; Példád adott nekem szerény-röptü szárnyat, Hogy e kis üdvözlet most Tehozzád szállhat. Mint a liliomnak kinyílik a kelylie, Ha első sugarát a nap rálehelte: Úgy nyílt meg szívem is a Te dalaidra, És gyűlt lángra benne a szunnyadó szikra ! Költői lelkednek örök-szép virágit Áthatja a buzgó, rendíthetetlen hit; Általuk a szívben szent áhitat éled, S a mindenek Urát együtt áldjuk Véled. Boldogan tekinthetsz vissza a szép múltra, Amelyet megszentel az áldásos munka, Amiben fáradtál a lelkek javára: Egyházunknak dísze, Isten hű szolgája! Amidőn most ezrek ünnepelnek Téged, Magasztalva hosszú, hasznos működésed; Én is köszöntiek a szív igaz hangján: Áldjon meg az Isten, érdemes Aggastyán! Vásárosmiske. Csajbók Lidiké. Olvassuk a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Nov. 7. János 10.16. Gondolj sokszor arra a szép jövőre, mikor a sok civakodás meg fog szűnni a különböző felekezetű és nemzetségü népek között s békésen fognak élni egymás mellett, mint a juhok Krisztus aklában az ő pásztorsága alatt. Segíts az Úrnak békét csinálni a különböző felekezetek között. Nov. 8. János 5. n. Az ember munkára született, mint a madár a repülésre. Jézus szívesen dolgozott. Én is? Mindent? Nov. 9. Márk 4.26—29. Miénk csak a munka, az áldás, az eredmény Istentől függ. Nov. 10. Jób 1 .13—21. Ha Isten adja az eredményt, már pedig mindent Ő ad, akkor természetes, hogy Ő rendelkezik is mindenünkkel. Az enyémmel is? Nov. 11. Ezsaiás 55.2. Isten ellenőrzi a magunk számára tett kiadásainkat s csak a nélkülözhetetleneket hagyja jóvá, a fényűzést nem. Nov. 12. Lukács 9.12-17. Jézus ad a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. A mi jövedelmünkben is van ilyen Istentől csak ránkbizott, de másnak szánt vagyon. Odaadjuk ? Nov. 13. Példabeszédek 23.4. Szeretnél meggazdagodni? Nagy fáradság! Az Úr int: ne tedd! HETI KRÓNIKA. A nemzetgyűlés. Ereki Károly panamával vádolta meg a pénzügyminisztert, bizonyító anyagoknak rögtönös előterjesztése nélkül, ami az erkölcsi felháborodásnak viharát támasztotta föl a nemzetgyűlésben. — A ratifikációval november hó 18-ig kel! végezni. A Baltazár-ügy hullámai. A tiszántúli református egyházkerület közgyűlésén nagyjelentőségű deklaráció hangzott el, melyben Szabó József bárándi ref. lelkész, nemzet- gyűlési képviselő indítványára kimondották, hogy a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke személyében az egész református egyház megbántását látja és tiltakozik a Baltazár Dezső ellen indított hajsza ellen. Ma már csak Baltazár régi politikai és személyes ellenfelei állnak református részről a püspökkel szemben. A debreceni közgyűlésen Baltazár éles beszédén kívül, melyben azt hangsúlyozta, hogy a kálvinisták soha nem voltak és nem lehetnek reakciósok, tiltakoztak az ellen is, hogy Baltazár emlékiratainak nyomtatásban való megjelenését nem engedélyezik és így elzárnak egy súlyosan bántalmazott embert a védekezéstől. Apponyi Székesfehérvárott. Székes- fehérvár Apponyit díszpolgárává választotta. Székesfehérváriak megtiszteltetését Apponyi hatalmas beszédben köszönte meg. Lélektani lehetetlenséget várnak azok — mondá többek között, — akik azt hiszik, hogy ez a békekonstrukció, amely most keletkezett, békés eszközökkel, külső legfőbb körvonalaiban hirtelen, gyökeresen megváltoztatható lesz. Más, mint békés eszközökre pedig ez a kifáradt, ezer sebből vérző nemzet miként godolhatna?. . . Ma még olyan hangulatok uralkodnak a szomszéd államokban, amelyek a mi rovásunkra növekedtek.. Nem lehetetlen, ezen hangulatok rövid idő alatt más meggondolásoknak engednek tért. .. A bomlás oka a kis antántnal meg van. S ugyanaz ami náluk bomlást okoz, termézetes vonzó erőt alkot régi Magyarország megmaradt centrumához ... Minden attól függ tehát, hogy várni tudjunk. A béke ratifikációjával kapcsolatban azt mondotta Apponyi, hogy ez csak formas- ság. A higgadt megfontolást nem lát a ratifikációban sem újabb katasztrófát, sem újabb megaláztatást... Emlékeztetés igenis a ratifikáció arra, hová sülyedtünk, mit kell tennünk, hogy újból emelkedjünk:
