Harangszó, 1920

1920-11-07 / 45. szám

1920. november 7.

HARANGSZO.

251.

résztvevői. Vajha a csapat élén Kapi Béla püspököt és főszerkesztőnket láthatnánk, kiket Isten annyira oda helyeztetett mindannyiunk szeretetébe.

Azokat a >konzervativ«-okat pedig akik egyelőre nem képesek olyan alázatos nyilatkozatra, aminőt N. K. kedves barátomtól kaptunk, s akik ezidő szerint nem tudnak bennünket egyébneknek tekinteni, mint szúró töviseknek, arra kérem gondoljanak Pál apostolra, aki hálákat adott, a szúró tövisekért, a hegyes tőrökért is, amelyeket Istennek bölcsessége jónak látott otthagyni az ő életében. A szúró tövisekre, a hegyes tövisekre meg is haragudhatnak néha, csak azzal békéljenek meg, aki a töviseket, a tőröket küldte. Az ösztöke haszontalan kis szerszámnak látszik, de ha a szántóvető enélkül akar szántani, ekéjére csakhamar annyi sár, annyi gaz rakodik, hogy megakad munkája. S amaz a kis hitvány szerszámnak minden egyes szúrása nyomán köny- nyebb lesz a teher, tisztább lesz az eke és szebb barázdák hasadnak. Adjon a kegyelmes Isten nekünk szegény magyaroknak sok tiszta ekét, sok hű szántóvető kezet, hogy lehessen gazdag aratásunk.

Nevelőnönek ajánlkozik evangélikus I—II. oszt. gyermekek mellé, oki. óvónő, németül tisztán beszél. Cím a kiadóhivatalbaji. 3—3

Az egyetemes papság elve és annak gyakorlati jelentősége.

Irta: Balikó Lajos.

Az egyetemes papság elve, az evangéliumon alapszik s az evangélium hirdetésével egy idős. Nem a reformáció találta ki, hanem inkább úgy áll a dolog, hogy a ref. ezt az igazságot megtalálta. Hogy valóban nem a ref. találmánya az, kitűnik az egyháztörténetből. Az apostoli korban, a keresztyénség első idejében papok nem voltak. Az evangélium Krisztust vallja csak papnak és közbenjárónak, akinek személye minden egyéb közbenjárást fölöslegessé és lehetetlenné tesz. Mint pap Krisztus is áldozott s az ő áldozata teljes és tökéletes volt. Amit az egyéb vallások áldozatai csak óhajtották és kerestek t. i. az Istennel való kien- gesztelődést, a megváltást, a bűnnek eltörlését,- azt Krisztus megvalósította, mivel ő a végtelen nagy bűnért végtelen, tehát egyenértékű áldozatot is adott: a maga szeplőtelen életét. Épen mivel ő benne az áldozat célja megvalósult, azért az áldozat végleg meg is szűnt. Krisztus óta áldozni se nem lehet, se nem kell, t. i. áldozni avégből, hogy általa az Isten jóindulatát mintegy megvásároljuk. Isten Krisztus áldozatát elfogadta - bizonysága ennek Krisztus feltámadása — s azért az egész emberi nem

nagyúri, talán grófi gyerek vót a kis fiú. Bözse együtt szoptatta a saját gyerekével s egyformán őtöztette mind a két gyereket a sok fájntos gyócs- ruhába. Hanem osztég mi történt? Hótig se találná ki kend, galambom apjuk! Elment egyszer Bözse valamiért a mezőre. A gyermekeket otthonhagyta a kertben, a szilvafákra felkötött lepedőkbe fektette s később hogy hazaért, az egyik lepedőt üresen találta. Ellopta valaki az egyik gyereket. Cigányok jártak akkor a faluban, bizonyosan azok vitték el. Szegény, szerencsétlen Bözse majdnem megzavarodott elméjében. Egy hónapig lázbetegen nyomta az ágyat. A Tutor Manya gyógyította meg. S mikor meggyógyult, nem tudta volna megmondani, hogy a két egyformán duplaképü gyerek közül melyik maradt meg fiának ? Vagyis azt tartotta mindig, hogy az idegen gyereket lopták el. Pedig hát ki tudja, nem-e ez a Gergő bojtár a grófi gyerek?

Bordohány: A mán lehet, hogy

nem hazuccság, mert fene sok uras bogara van az öcskösnek.

Kati: Ugy-e? Én is amondó vagyok, lelköm apjuk, de hát most gytin még a java Egész idáig nem keresték az eltűnt gorófi gyereket. Hanem osztég ma, húsz év után, megint egy aranyos parádés kocsi állott meg Bözséék előtt. Egy igen uras, feketeruhás asszonyság szállott le róla, akinek még az ábrázatját is olyan pókhálós vékonyságú fekete ruha takarta. Ügy ám, lelkem apjuk, osztég Bözsét, a Csizánét kereste. A húsz év előtt nevelésbe adott gyereket kérte tőle. Jaj. mennyire sírt, zokogott, mikor megmondta neki Bözse, hogy elveszett, ellopták. Én is ott leselkedtem a Bözse ablaka alatt és nem tudtam megállani, hogy vele ne ríjjak.

Bordohány: Azt hát elhiszem. Ahhoz az egyhez, a riváshoz jobban értesz, mint a szopós gyerekek. De hát csak folytasd, ha már elkezdted.

Kati: Folytatni valóm már van is,

Krisztusban és Krisztus által ő előtte kedves. Aki Krisztusban hisz és hit áltaf Krisztussal eggyé lesz, az Istennek kedves gyermeke. Mivel pedig Krisztus az áldozásnak véget vetett, azért természetszerűleg megszüntette azt a hivatást is, amely épen az áldozás szükségében gyökerezett, t. i. a papi tisztet, illetve lehetővé tette azt, hogy minden hivő közvetlenül, bármily emberi közbenjárás nélkül, forduljon Istenhez. Az egyetemes papság elve tehát Krisztus személtével és müvével függ össze. Mivel Krisztus Megváltó, főpap és közbenjáró, azért más pap és közbenjáró nem kell. S amíg a keresztyén egyházban Krisztus személye és műve előtérben állott és annak igazi jelentősége ismeretes volt, addig papok nem is voltak. Az apostolok maguk hirdették : ti mind választott nemzetiség és .királyi papság vagytok s a keresztyének tényleg papoknak is tudták magukat. Külön papi rend csak akkor alakult ki az egyházban, amikor Krisztus személye háttérbe szorult. Ez tehát már romlást és elfajulást jelent. S amikor papok voltak, akkor persze meghonosodott megint az áldozat is, minthogy pap áldozás nélkül lehetetlen. Ez az áldozás volt a mise, amelyet Krisztus személyével összeköttetésbe hoztak és úgy tekintették, hogy az a golgothai áldozatnak megismétlése. Eredetileg az volt a felfogás, hogy ezt az áldozatot a gyülenincs is. Csak annyit hallottam még, hogy az a gorófné asszonyság kételkedett, hogy tán nem is az ő gyermekét, hanem a Bözséét, lopták el. Látni akarta, kérte Bözsét, hogy mutassa meg neki. Osztég, látja kend apjuk, milyen hamiskodó a Bözse. Azt hazudta neki, hogy nincs itthon a Gergő, elvitték katonának.

Bordohány: (Felugrik) Tyű, a ragyogó kukorítóját! Akkor biztos, mint a halál, hogy Gergő legény a gerófi ivadék. Tyű, micsoda nagy úrnak parancsolgattam én eddig... Hej, asszony, gondótam valamit, Ha a Gergő gyerek nagy úr lesz, én is úr lehetnék mellette. Pecsenyét ehetnénk mindennap, meg jó hájas piritós kenyeret, osztég ihatnám a finom bort .. Annyit mondok asszony, eszed legyen ezután. Kedvezni kell a gyereknek. Süss hónap finom fánkot számára, de azért én is eszem belőle. No, itt is a fickó. Gyere, Gergő fiam, gyere! Vár ám rád a finom rétes s itóka is lesz.