Harangszó, 1920

1920-11-07 / 45. szám

252 HARANGSZÖ. 1920. november 7. kezet vezetője a gyülekezet nevében, mint raegbizott, mutatja be, utóbb azonban a papi tekintély emelése vé­gett a felfogás .úgy módosult, hogy az áldozatot a pap a nép-ért mutatja be Istennek. Amikor a reformáció a Szent- iráshoz visszatérve Krisztus szemé­lyének helyes megismeréséhez eljutott, akkor természetszerűleg visszaélésnek ismerte meg a miseáldozatot s ezzel kapcsolatban a papi rendet is. Ugyan azért mind a kettőt, mint evangélium elleneset elvetette, a miseáldozat helyére odaállította a gyülekezet épí­tését az ige által, a papi rendről szóló tannal szemben pedig hirdette és vallotta az egyetemes papság elvét, vagyis azt az igazságot, hogy minden hívő keresztyén pap, hogy minden keresztyén közvetlenül fordulhat Is­tenhez és közvetlenül mutathat be neki áldozatot. Ez az áldozat azon­ban nem külső szertartás, nem egyes cselekedet, hanem a szívnek, léleknek, az egész életnek felajánlása Isten szolgálatára. A keresztyénségben csak ez az áldozat lehetséges, de ez az áldozat viszont mindenkire nézve kö­telező is. Mivel azonban az áldozat Krisztusban elérte a célját, azért ennek a keresztyén áldozatnak a jelentősége is megváltozott. A régi korban és a tökéletlen vallásoknál az áldozatnak célja volt, az t. i. hogy az istenséget kiengesztelje és annak jóakaratát az áldozó számára bizto­Negyedik jelenet. Bordohány, Kati néni és Gergő. Kati: (Mézes-mázos szavakkal fordul Gergőhöz, Bordohány pedig ezalatt kovával, taplóval hosszadal- masan pipára gyújt.) Jöjj már, nó, édes aranyos Gergő szívem I Már régen várunk ám rád az ebéddel. No, telepedj le galambocskám a kosár mellé, alád teszem a kendőmet. Gergő: (Meglepetten tekintget erre- arra, hogy vájjon kinek szól a szo­katlan kedveskedés ?) Nini! Hol van az a boldog lélek, akit ilyen csecse szépen babuskálnak ? Kati: Ne figurázd ki a szegény öreget, galambom gyerekem, hiszen hozzád beszélek. Gergő: Ejnye, akkor tán álmot látok 1 Vagy ha ébren vagyok, akkor valami csoda történt velem, hogy ilyen cukros édes-kedves lettem. Tán valami tündérkisasszony megcsókolt láthatatlanul. Kati: Igaza, gyöngyöm szép legé­nyem, valami tündérkisasszony csó­sítja. A keresztyének életáldozásának egészen más a jelentősége. Ennek nem célja van, hanem oka. A keresz­tyén nem azért áldozza szívét-lelkét- életét Istennek, hogy Istent maga iránt kiengesztelje, hanem ellenkezőleg azért, mivel Izten rajta megkönyörült s őt a Krisztus által gyermekévé fo­gadta. A keresztyén áldozat e szerint hálaáldozat. Ilyen áldozatra minden keresztyén fel van jogosítva, sőt nemcsak jogosítva van erre, hanem kötelezve is. Éppen ennélfogva mond- hatjtík és mondjuk: minden keresz­tyén ember pap, vagy más szóval: épen ennélfogva hirdetjük mi az egyetemes papság elvét. (Folyt, köv.) Az új Luther-Naptár. Ismét megjelent a közkedveltség­nek örvendő Luther-naptár, amelyet ebben az évben nehezen nélkülöztünk. Hetvényi Lajos és Schotz Ödön szerkesztők most is elkövettek min­dent, hogy a naptár minél jobban megfeleljen feladatának. Sikerült is a sok akadályt leküzdeniök s nagy anyagi kockázat árán is gazdag, vál­tozatos tartalmú, képekkel bőven díszített naptárt adnak evang. népünk kezébe. Az érdemes szerkesztőkön kívül tanulságos szép cikkek, elbeszélések, költemények alatt bőven találkozunk az eddigi munkatársak nevével, akiket költ meg téged, azért vagy ilyen szép. De már ülj lelköm a kendőmre, puhább lesz alattad a főd. Ha kisebb vónál, szívem, az ölembe fognálok, hogy még puhább helyed legyen. Gergő: No már azt még sem kívánom kedves néném asszony. Akkor hát inkább, Isten neki, a ken­dőre heveredem s lakmározok ked­vemre. Kati: Úgy, úgy, gyémántom, csak egyél. A te kedvedért sütöttem fáintos rétest. Gergő: Köszönöm, Kati néni a szíves gondoskodását. Áldja meg érte az Isten s én is visszaszógálom kendnek. Bordohány: (Végre ég a pipája.) Hát nekem, Gergő? Gergő: Kendnek is megszógálom a jóságát. Bordohány: Hát hogyha, tegyük fel, olyas Szerencsé plánétába szü­lettél vóna, hogy valami nagy úr lenne belőled, mit adnál, mivel jutal­maznál meg engem ? ' a Luther-naptár olvasói már régeb­ben szívükbe fogadtak. A naptár többek közt megemlék- szik a wormsi birodalmi gyűlés 400 éves, Bethlen szabadságharcainak 300 éves, Napoleon halálának 100 éves évfordulójáról. Mindegyikről tartalmas, szép cikket és több képet közöl. A cikkek közül, amelyeket Hetvényi Lajos írt — különösen Na­póleonnak Jézusról tett vallomásai fognak majd nagy érdeklődést kelteni. Beszámol a naptár írásban é* képben a világháború befejezéséről, a forra­dalmakról, egyházunknak az ország feldarabolása folytán szenvedett vesz­teségeiről, az Országos Evang. Szö­vetségről. Találunk még benne élet­rajzot Horthy Miklós kormányzóról, néhai D. Baltik Frigyes püspökről és néhai Farkas Mihály esperesről. Ha még megemlítjük ismeretterjesztő cikkeit, hasznos tudnivalóit, az egyház köréből vett s a kommunizmus alatt keletkezett és egyéb jó izü adomáit: előttünk áll a naptár változatos gaz­dagsága. A képek közül megemlítjük Zichy » Mihály világhírű festményét a »Mes­siást«, Dietrich szintén világhírű festményét: »Jöjjetek én hozzám mindnyájan. . . < a Napóleonról szóló két festményt és egy rajzot, elhunyt egyházi jeleseink, s Bethlen Gábor, Tisza, Horthy, Károlyi, Kun Béla és társai, Apponyi, Pridrich, Huszár, Teleki arcképét. Gergő: Hehehe! Mit adnék?... Hát tegyük fel, ha olyas goromba úr lennék, akkor huszonötöt veretnék kendre, de mivel nem vagyok olyas, eltartanám kendet úri módon, hogy hagyjon fel végleg a tolvajlással. Bordohány: Nagy kutya vagy, te Gergő, de azért jobban szeretlek, mitha fiam vóná. Az asszony jó rétessel, én meg finom borocskával gondoskodtam rólad. Ide a bokor alá ástam el a hordót a fődbe, gyere csak, a kiálló nádszálon annyit szo­pogathatsz belőle, a mennyi csak beléd fér. Addig én meg terelgetem a gulyát. Csak vígan, öcsém 1 (El.) Kati: (Kosarát felveszi.) Én is megyek már. Isten veled, galambom gyermekem. Gergő: Isten áldja meg lelkem, Kati néném. Ha találkozna a szívem Borcsával, mondja meg neki, jöjjön ki hozzám. Szeretném látni, egypár szót hozzá szólni. Kati: Felkeresem, megmondom neki, szépséges tulipánom. (El.)

Next

/
Thumbnails
Contents