Harangszó, 1920
1920-09-26 / 38-39. szám
XI. évfolyam. 1920. szeptember 26. 38—39. szám. Feleld* szerkesztő ét kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztd: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAszpatonAra (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklámidők a HARANQ3ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vntvá(megye) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész ét tanító. HARANGSZQ EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti e a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA 8ZENTQOTTHÁRD (VasvArmegye.) A „Harangszó“ előfizetési Ara: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példAny) 10 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adomAnyok- ból szórványban lakó híveinknek IngyenpéldAnyo- kát küldünk. Megjelenik minden vasárnap. £ --------- A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Éde sanyám. ’ Fölszentelésemkor. Sopron, 1866. szept. 13. Boldog napokat kívánsz leveledben, Drága, szeretett édes jő ayám! Oh én ez egy napért mind elfeledtem, ha lett volna Is rossz napom talán. Ez egy napért egész jővőm kinyitva, 5 oly ragyogón lebben^föl égi titka, S ha volna Is tán árnya felTfi ^Tlfílett, Bearanyozza azt, anyám, szerelmed. Áldást szívedből kérsz az Úrtól arra, Ki ma az Úrnak szentelé magát 5 mert ezt te kérted, hidd, az ég meg- Az Isten érted engem is megáld, [adja, Oh csodatévő, jó anyák, imátok, Gyermeketekre ha áldást kivántok, Szent szeretet röpíti azt az égnek, [meg. 5 még föl sem ért, százannyi jóval tér Immár megtért: megadta Isten érnem E szép napot. lm. térdre roskadok. ' Az Úrnak Lelke van rajtam s tűzében Megszentelődve, az Övé vagyok. Csak az övé s a Krisztusé örökre, Népet tanítva, népért könyörögve, [ben Hogy legyen boldog földön és a menny- Érted. anyám, megáld az Isten engem I SAntha Károly. Hit tehetek a HARANGSZÓ-ért? Előfizetek rá I Mások előtt is ismertetem és ajánlom! Tehetségem szerint támogatom, hogy szegény, elszórt hitrokonaimhoz is eljuthasson s bennük is erősíthesse a hitet és evangélikus öntudatot! Mindennapi kenyér! Az életnehézsé(ek parancsoló kényszerítéséből az egyházkerület munkásainak a mindennapi kenyérrel való ellátása végett bensőséges kérelemmel fordulunk a Luther-Szőretség tagjaihoz s általuk az egyházkerület egész áldozni tudó közönségéhez. Az egyháztársadalemtől áldozatot, a Luther-Szöretség tagjaitól áldozatot és munkát kérünk. Tudatában annak a nagy szükségnek, sót nyomorúságnak, mellyel az egyházkerület munkásat és volt munkásai, illetve ezek hátramaradottjai küzdenek, lelkiisme- retbeli kötelességnek érezzük, hogy nékik támogatást nyüjtani igyekezzünk. Magunk azonban nőm boldogulhatunk. Do, ha egyháztársadalmunk összefog, ha ki-ki tehetsége és szívének irgalmassága szerint hozzájárul a feladat megvalósításához, akkor bizonyára kielégítő eredményt érünk el. A cél, melyet kitűzünk, röviden ez: Az egyházkerület alkalmazottainak jutányos áron kenyérrel való ellátása az új aratásig. Evégből kérjük azokat, akiknek az Isten munkájuk és verejtékük után áldást adott, hogy osszák meg falatjaikat a szűkölködő testvérekkel. Emlékeztetünk az apostoli kérdésre: Akinek van miből élnie a világban és látja az ő atyjafiát szűkölködni, és bezárandja szívét előtt«, mimódon marad meg abban €z atyának szerelme? A kormány köztudornás szerint az egész gabonatermést zár alá vette. A termelőknek azonban a gazdasági szükségleten felül saját ellátásukra olyan fejadagot állapít meg, amelyből irgalmas szívű hitfeleink célunk javára önmaguk megtagadásával és a saját szükségletüknek szőkébbre szorításával áldozni tudnak és hisszük, hogy fognak is áldozni. Ha kitűzött célunkat egészen megvalósíthatnánk, szükségünk volna 700 mázsa kenyérmagra. Közöljük a számot, hogy kiki adakozását ehhez a mértékhez tarthassa. Ha minden evang. termelő a kenyérmaggal bevetett és elemi csapástól megkímélt területje után holdankint 1 — 2 kilogramm gabonát, búzát, vagy rozsot ajánl meg önként és ingyen, ez a csekélynek látszó adomány végeredményben tetemes összeget jelent. Vájjon sokat várunk, ha feltételezzük, hogy híveink ezt az áldozatot meghozzák? Vájjon tévedünk, ha az ősi kipróbált hitbuzgó- sághoz és a hiből folyó áldozatkészséghez folyamodunk ? Az egyház ereje a hívek buzgóságában és áldozat- készségében rejlik. Erre az erőre alapítjuk reménységünket. Hisszük, hogy nem szégyenülünk meg. Hisz- •ztik, hogy az Úr, aki minden igazi szeretetet és szolgálatot számontart és megáld, meg fogja áldani egyháztagjaink szeretetsugallta adakozását. Kérjük a gyülekezet hivatalos vezetőit, nőegyleteit, egyháztagjait, hogy ezen lélekkel karolják fel ügyünket. Emlékeztetünk egyszersmind a régi tapasztalatból leszűrt igazságra: kétszer ad, aki gyorsan ad 1 Amennyiben volnának olyan hitfelek, akik a cél érdekében áldozatra hajlandók ugyan, de természetben segítséget nyújtani oem tudnak, úgy ajánljanak fel pénzadományt, azt is köszönettel elfogadjuk. Elsősorban azonban természetbeni adományokat kérünk és várunk. Amennyiben egyik-másik hitrokon az állam részére beszolgáltatni köteles terményen felül is rendelkeznék terménnyel és abból kisebb-na- gyobb mennyiséget a hivatalos ár megtérítése ellenében mozgalmunknak átengedni hajlandó volna, ezzel J szolgálatot tenne ügyünknek. Valami módon tehát mind' módjában áll bennünket ♦ Bízunk abban, hogy sen1
