Harangszó, 1920

1920-09-12 / 36-37. szám

214 HARANOSZÖ. 1920. szeptember 12. ján segítő áldozatkész szervezettségé­nek a dokumentálása, továbbá a Nép­gondozó Szövetség alapszabályszerü altruisztikus céljainak, a társadalmi nyomor enyhítésének anyagi elősegí­tése. Azon meggyőződésből kiindulva, hogy a Népgondozó Szövetség ember­baráti törekvései mindenhol megér­tésre és méltánylásra találnak, a Szövetség ez úton hívja fel Vasvár­megye minden községének lakósát, hogy az ünnepélyen községenként!, járásonkénti lehetőleg sajátos nép­viseletükben való csoportos megjele­nésükkel juttassák kifejezésre együtt­érzésüket és összetartozandóságukat. Az egy községből résztvenni szán­dékozók egy csoportot képezve egy csoportvezetőt válasszanak, kit a Népgondozó Szövetség ezúton felkér, hogy mielőbb a Népgondozó Szövet­ség titkárságánál (Szombathely Vár­megyeház, földszint 5) adja tudtára, hogy csoportja honnan, hány taggal, milyen viseletben, magával hozott zenével-e vagy milyen más, a meg­jelenést hatásosan emelő módon kí­ván résztvenni, és a csoportvezető címét is közölje. Ezen adatok pontos és minél gyor­sabb beküldésére azért van szükség, hogy a megfelelő vonatok indítására, melyek az egyes csoportokat be fogják szeptember hó 19-én reggel Szombat­helyre hozni és aznap este újra visz- szaszállítani, az előkészületek ideje­korán megtétethessenek. A csoportokat felkérjük, hogy e felvonulásnál elől hordozandó táblá­kat hozzanak magukkal, melyek a csoport, egyesület stb. hova valóságát szembeötlően feltüntetik. A résztvevők lehetőleg sokoldalú szórakoztatásáról gondoskodunk. A részletes programra minden község­ben megtekinthető. Az ünnepély minden időjárás mel­lett meg fog tartatni. Vasvármegye Népgondozó Szövetsége. Amidőn gróf Cziráky kormánybiz­tos, főispán elnöklete alatt működő hatalmas nemzetmentő céloknak szol­gálatában álló >Vasyármegye Nép­gondozó Szövetsége* fenntebbi fel­hívását a „Harangszó“ olvasóközön­ségének, közelebb vasi evangélikus testvéreinknek külön szíves figyelmébe ajánljuk, s e helyről is a minden szépért, jóért lelkesedni tudó evan­gélikus szívekre, apáinktól örökölt protestáns áldozatkészségre appelá- junk: szentül meg vagyunk róla győ­ződve, hogy a felhívás evang/- népünk­nél mindenütt lelkes visszhangra ta­lál. Magyarország megújhodásának eme korszakában minden evangélikus keresztyén ember készséges lélekkel siet segédkezet nyújtani azoknak, akik időt, fáradságot nem kímélve, hatal­mas nemzetmentő céloknak szolgála­tába állanak, legszentebb feladatuk­nak ismerik: halottaiból feltámasztani a magyart. Mint köztudomású dolog, az ün­nepség keretében a vasi közönség díszfelvonulást rendez a kormányzó előtt, mert Magyarország kormány­zójának az az óhajtása, hogy közvet­lenül személyesen érintkezhessék a derék vasi néppel. Azért, aki csak teheti, legyen Szombathelyen szep­tember hó 19-én. Míg szomorú élete egy- szép em­lékkel lesz gazdagabb, addig szemtől- szembe látván Magyarország kor­mányzóját, megtanulja tőle még job­ban szeretni a magyar hazát. insztriaés Magyarország viszonya. Cziráky gróf kormánybiztos nyilatkozata. Renner dr. osztrák külügyi államtitkár az osztrák parlament külügyi bizottságá­nak ülésén nagy beszédet mondott, mely­ben vázolta Ausztriának a szomszédos országokkal való viszonyát és közben ke­serűen panaszkodott, hogy amig minden szomszédos országgal és néppel békés és nyugodt a viszony, addig Magyarországra vonatkozólag ezt nem mondhatja el. Több ízben folytatott beszélgetést a magyar kö­vettel, hogy meggyőzze őt, hogy a két szomszédos állam Magyarország és Ausztria között nagyón messzemenő érdekközös­ségek állanak fenn és Ausztria nagy súlyt helyez a jó szomszédságra, de a függő kérdéseket mégsem tudta kielégítően tisztázni. Renner beszédére vonatkozólag kérdést intéztünk Cziráky István gróf ke­rületi kormánybiztoshoz, aki a következőket mondotta munkatársunknak: * — Olvastam Renner exposéját és ért­hetően felderültem rajta. Végtelenül csudál- kozom, hogy egy felelőssé^eljes állásban lévő államférfiu ilyen humoros kijelentése­ket tehet, amilyeneket Renner tett a magyar kérdésről. — Azt mondta, hogy noha a legfőbb aeropak Nyugatmagyarországot Ausztriának Ítélte, Ausztria mégsem tett semmit, ennek a határozatnak a végrehajt tására, mert loyalis módon akart eljárni. — Azt is mondta dr. Renner, hogy Nyugat- magyarország Ausztriához tartozott és csak egy abszolutisztikus ténnyel került Ma­gyarország kezébe. — Nagyon kiváncsi volnék megismerni Renner dr. forrását, ahonnan ezt a történelmi bölcsességet •meríti. Igazán szeretném tudni, mikor volt Nyugatmagyarország Ausztriá-é. Az is talán érdekes történelmi kutatásra adna alkalmat, hogy 1100 évvel ezelőtt, amikor Nyugat­magyarországot Árpád vezér hadai meg­szállották, milyen formában létezett Auszt­ria, melynek jogait most Renner dr. rek­lamálja. — Csak nem az 1100 évvel ezelőtt történt honfoglalást minősíti Renner dr. úr annak az abszolutisztikus ténynek, amelyet most a párisi bölcsek igazságérzetének kell Renner szerint helyrehozni. — A magyar mentalitást emlegeti dr. Renner, mint amelyre való tekintettel nem tett Ausztria lépéseket nyugatmagyarországi határvidék erőszakos megszállására. Nem mentalitásnak hívják ezt minálunk, hanem magyar ökölnek, amelyben — hála Horthy vezernek és a dunántúli magyarság haza­fiasságának — erős kard csillog, amely elveszi Renner elvtársai kedvét minden erőszakos kísérlettől. Biztos vagyok benne, hogy Renner mindaddig respektálja a magyar mentalitást, amíg az azalatt a magyar kart és a magyar kardot értheti, amely nem hajlandó az 1100 év óta bir­tokolt területet semmiféle történelmi hami­sítással átengedni. — Nagyon hangsúlyozza dr. Renner Ausztria loyalitását, amellyel Magyarország iránt viseltetik. Volt alkalmunk kitapasztalni ezt a loyalitást. Mikor az ' amsterdami kommunista központ elrendelte Magyar- ország ellen a bojkottot, egyedül Ausztria kommunista szervezetei teljesítették a nem­zetközi parancsot s talán már a harmadik napon felborult volna az egész bojkott, ha Renner dr. úr kormánya loyálisan nem siet hivatalos támogatására. Bizonyosan loyalitásból akadályozta meg dr. Renner úr, hogy Kun Béla és tár­sai, akik a leggyalázatosabb rablógyilkos­ságokat, sikkasztásokat és más közönséges bűncselekményeket követett el, a magyar igazságszolgáltatás kezére jussanak. Csak nem akarja a loyalitást bizonyítani azzal, hogy most, amikor Kun Béla már Moszk­vában intézi a világforradalom ügyét, társai pedig szerteszét szakadtak a világ minden tája felé, az osztrák legfőbb törvényszék a népbiztosok kiadatása mellett foglalt állást. Mi a magunk magyaros esze-járásával épen a loyalitásnak az ellenkezőjét látjuk ebben. Ausztria és Magyarország között jó szomszédi viszony addig nem állhat fenn, amig Ausztria végérvényesen le nem mond Nyugatmagyarországról. Igaz, hogy mi alá­írtuk a Saint-Germaini békeszerződést, de egyenesen abban a tudatban írtuk alá, hogy az igazságnak megfelelően korrigálni fogják. Ezt a reményünket nem adjuk fel, sőt ragaszkodunk hozzá és minden okunk és jogunk is meg van, hogy ragaszkodjunk. Egy evang. családhoz kerestetik festőtanoncnak egy fiú, ki a 13-ik életévét már betöltötte. Teljes ellá­tásban részesül. Tanulási idő 3 év. Cím megtudható e lap kiadóhivata­lában. 4 CUKROT, fehéret és világos sárga kristályt ajánlunk bármily mennyiségben míg a készlet tart. Árajánlattal készséggel szolgálunk: Lipp és Lackner Szentgotthárd. 3

Next

/
Thumbnails
Contents