Harangszó, 1920

1920-08-15 / 32-33. szám

196. HARANOSZÖ. 1920. augusztus 15. Jézus és a bűnösök. Az embernek fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala (Máté 18 n), a bűnösök pedig elveszett em­berek, mert a bűnnek zsoldja a halál (Róm. 6 23). Az űr Jézus ép a bűnö­sök miatt jött e földre, mert azt tar­totta, hogy az igazságos emberek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek (Máté 912) Mert betegek, mert nekik leginkább van szükségük segedelemre, felkereste őket, beszélt velük, sőt asztalukhoz is ült (Máté 9 10). Zúgolódtak is azért némelyek (Luk. 19 7) és megrótták őt (Márk 2 16). Ha pedig ilyen barátságos összeköttetésbe lépett velük, határozott célja volt: meg akarta őket nyerni. Nem átkozta, nem szidalmazta őket, hanem lassan- kint kívánt szívükhöz férkőzni s azt másoktól is megkövetelte. A bűnös­sel szemben először a négyszem közti jóakaró figyelmeztetést ajánlotta, ha ez nem használna, a tanuk előtti dor­gálást, majd a gyülekezet előtti meg­rovást s csak ennek utána a teljes mellőzést (Máté 18 15—17). Úgy bánt a bűnössel, mint a jó pásztor, aki eltévedt juhát nem hagyja a pusztá­ban elveszni, hanem keresésére indul s mindent megtesz, hogy azt megta­— Igaz biz a, a sok rossz közül ez még a legjobb eset volna! — sóhajtja Ágota néni. — Én is gon­doltam ám már erre. Megvallom, imádkoztam is: kértem a jó Istent, segítse haza. Ha máskép nem lehet, egy icipici sebesüléssel. Azonban tán csak vége lesz a borzasztó háború­nak. — Úgy-úgy! Imádkozzunk érte, édes jó anyám !. .. Hallod Veronka? Aztán te is imádkozz ám ! — Olyanért én nem imádkozom -1 — jelentette ki Veronka határozottan­— Miért nem, te szerencsétlen lélek ?! — Nem akarom rosszra kérni a jó Istent. — Szörnyűséges egy gyermek ez I apja konok vére szállt bele. — Kivertem volna én már belőle. Ne adj a megátalkodott léleknek va­csorát 1 — szólt Ágota néni haraggal. — Nem is adok ma neki! Emle­gesse meg ezt a napot... Az lett a dologból, hogy végül mind a ketten hívták a vacsorához, de Veronka egy falatot sem fogadott el. Különben is álig evett többet a kis hervadó virág, mint egy madárka. (Folyt, köv.) lálja (Luk. 15, 4). Oly annyira türel­mes volt a bűnösökkel szemben, hogy még az áruló Júdást is közvetlen társaságában tűrte, pedig az ő láng- tekintete előtt ennek gonosz szándékai nem maradhattak s nem is maradtak ismeretlenül. Hogy pedig oly kedves, oly leereszkedő volt a bűnösökhöz, ennek oka egyrészt az ő nagy ke- gyelmessége, másrészt az ó nagy emberismerete. Kegyelmessége nem engedte, hogy az elveszett és elkár- hozott bűnösök közül egy is elpusz­tuljon, hogy olyan lélek, amelyen az Istenhez való hasonlatosság nemesítő bélyege, ha eiburkoltan is, de mégis ragyog, végkép elveszítené hivatott- ságának még látszatát is. Emberis­merete, a szívek mélyéig ható pillan­tása pedig arról győzte meg, hogy nincs is e földön olyan ember, aki bűnt, vétket el nem követett volna s nincs is ebben különbség, mert min­denek vétkeztek és az Istennek dicső­ségétől elmaradtak. (Rom. 3, 23). Mély emberismeretre vet világot az úr Jézus szava, melyet az írástudók­nak és farizeusoknak mondott, mikor azok a nyilvános bűnben levő asz- szonyt állították eleibe és azt kérdez­ték tőle, hogy milyen büntetéssel súj­taná őt ? Felegyenesedett akkor és mondá nekik: Aki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ reál (Ján. 8 7). Tudta, hogy egynek sem tiszta a lelkiismerete. Ő maga pedig nem kárhoztatta az asszonyt. Igaz emberismerete még mélyebbre engedett neki bepillantást! Nemcsak azt látta, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, nemcsak a rosszat, a saj- nálatraméltót látta rajtunk, hanem a jót is. Mert hála az Istennek, ilyet is plántált a mi szívünkbe a mi ke­gyelmes mennyei atyánk. Azért von­zódott az úr Jézus a bűnösökhöz, mert legtöbbjükben ott látta a szívek alján az igazság, a tisztaság és a megtisztulás utáni vágyakozást, amely ott dolgozik és ott tusakodik a még teljesen el nem romlott keblekben. Ez a vágyakozás hozta a bűnös asz- szonyt Jézushoz (Luk. 7 36), ez a vágyakozás viszi még ma is a lelke­ket ő hozzá. S magunk is, ha komo­lyan vizsgáljuk saját benső indulata­inkat, ráakadunk a megtisztulás utáni vágyakozásra. Soha szebben, soha szívhezszólóbban nem szólnak a né­pek legjobbjai, a nemzetek költői, mint mikor ennek a megtisztulás utáni vágyakozásnak adnak méltó kifejezést. Ébben áll a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak óriási felülmúlhatatlan nagysága, hogy istenfiusága mellett is lehajolt az emberek legszerencsét­lenebbjeihez, hogy még a legmegve- tettebbjein is Isten gyermekeinek kép­mását látta s arra akarta rávezetni őket, hogy azt ők maguk is lássák, hogy ez a képmás soha el nem tűnik róluk, hanem örökké hirdeti emberi méltóságukat és értéküket. Nikodé- mussal folytatott beszélgetésében mondja az úr Jézus: Nem azért bo- csátá az Isten az ő fiát e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassák e világ általa (Ján. 3 17). Azért nem is kárhoztatja a bűnösöket, hanem jó útra akarja őket terelni. „Samaritánusként Borral s olajoddal Gyógyítsd sebeimet Irgalmasságoddal. Tébolygó juh vagyok, Tégy jót velem, kérlek S nagy hálaadással Örökké dicsérlek“. Dr. Tirtsch Gergely. A Protestáns Tanítók Országos Szövetsége. Segítő kézzel és támogató jószándékkal kell fogadni minden olyan mozgalmat, amely az országban szerte-széjjel működő apró erők összegyűjtésére vállalkozik. Az isko­lák és a tanítóegyesületek apró sejtekként önálló szerepkört töltenek be. Szűkös ke­reteiken belül végzett munkájuk kétféle irányban mutat fel eredményt. Befelé gon­doskodik a falu szellemi, erkölcsi és kis mértékben a gazdasági életnek fejlődésé­ről, kifelé fejlesztőleg hat a nemzet egye­temes fejlődésére. Az államhatalom birto­kosai ismerik az iskola nemzetnevelő ere­jét Mindenkor hozzáfordultak, ha gyökeres, nemzedékekre szóló reformokat akartak meghonosítani. Magyarország átalakulóban van. A mi­nisztériumokban és a parlamentben hatal­mas koncepciójú tervek készülnek, amelyek nemzeti életünk minden megnyilatkozásá­ban éreztetik hatásukat Gazdasági kultú­ránkat a birtokreform, közoktatásügyünket az iskolai reformok, belügyeinket. igazság­ügyünket, hadügyiinket a szakadatlan so­rozatban megjelenő rendeletek és törvé­nyek lázasan formálják. Az életnek lükte­tését érezzük az alkotások sorozatában. Mindenkinek látnia kell, hogy van bennünk erő, csak még nem egészen egyirányban működik. A protestáns tanítóságra vár az a magasztos hivatás, hogy az. igazi célokat meglássa és azok elérésére Koncentrálja a különböző, gyakran ellentétes irányú erő­ket. Sikerének alapfeltétele, hogy először a protestáns tanítóság tömörüljön és nem­zetmentő munkájának a céljait egységesen állapítsa meg. Ha azok az apró sejtecskék, amelyek eddig külön-külön fejtették ki erői­ket, hatalmas organizmussá tömörülnek, fent jelzett kettős munkájukat sokkal na­gyobb hatással végezhetik. Javára válik az egyesnek, mert az organizmus révén olvan tápláló szervhez jut, amelynek segítségével

Next

/
Thumbnails
Contents