Harangszó, 1920
1920-08-15 / 32-33. szám
196. HARANOSZÖ. 1920. augusztus 15. Jézus és a bűnösök. Az embernek fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala (Máté 18 n), a bűnösök pedig elveszett emberek, mert a bűnnek zsoldja a halál (Róm. 6 23). Az űr Jézus ép a bűnösök miatt jött e földre, mert azt tartotta, hogy az igazságos emberek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek (Máté 912) Mert betegek, mert nekik leginkább van szükségük segedelemre, felkereste őket, beszélt velük, sőt asztalukhoz is ült (Máté 9 10). Zúgolódtak is azért némelyek (Luk. 19 7) és megrótták őt (Márk 2 16). Ha pedig ilyen barátságos összeköttetésbe lépett velük, határozott célja volt: meg akarta őket nyerni. Nem átkozta, nem szidalmazta őket, hanem lassan- kint kívánt szívükhöz férkőzni s azt másoktól is megkövetelte. A bűnössel szemben először a négyszem közti jóakaró figyelmeztetést ajánlotta, ha ez nem használna, a tanuk előtti dorgálást, majd a gyülekezet előtti megrovást s csak ennek utána a teljes mellőzést (Máté 18 15—17). Úgy bánt a bűnössel, mint a jó pásztor, aki eltévedt juhát nem hagyja a pusztában elveszni, hanem keresésére indul s mindent megtesz, hogy azt megta— Igaz biz a, a sok rossz közül ez még a legjobb eset volna! — sóhajtja Ágota néni. — Én is gondoltam ám már erre. Megvallom, imádkoztam is: kértem a jó Istent, segítse haza. Ha máskép nem lehet, egy icipici sebesüléssel. Azonban tán csak vége lesz a borzasztó háborúnak. — Úgy-úgy! Imádkozzunk érte, édes jó anyám !. .. Hallod Veronka? Aztán te is imádkozz ám ! — Olyanért én nem imádkozom -1 — jelentette ki Veronka határozottan— Miért nem, te szerencsétlen lélek ?! — Nem akarom rosszra kérni a jó Istent. — Szörnyűséges egy gyermek ez I apja konok vére szállt bele. — Kivertem volna én már belőle. Ne adj a megátalkodott léleknek vacsorát 1 — szólt Ágota néni haraggal. — Nem is adok ma neki! Emlegesse meg ezt a napot... Az lett a dologból, hogy végül mind a ketten hívták a vacsorához, de Veronka egy falatot sem fogadott el. Különben is álig evett többet a kis hervadó virág, mint egy madárka. (Folyt, köv.) lálja (Luk. 15, 4). Oly annyira türelmes volt a bűnösökkel szemben, hogy még az áruló Júdást is közvetlen társaságában tűrte, pedig az ő láng- tekintete előtt ennek gonosz szándékai nem maradhattak s nem is maradtak ismeretlenül. Hogy pedig oly kedves, oly leereszkedő volt a bűnösökhöz, ennek oka egyrészt az ő nagy ke- gyelmessége, másrészt az ó nagy emberismerete. Kegyelmessége nem engedte, hogy az elveszett és elkár- hozott bűnösök közül egy is elpusztuljon, hogy olyan lélek, amelyen az Istenhez való hasonlatosság nemesítő bélyege, ha eiburkoltan is, de mégis ragyog, végkép elveszítené hivatott- ságának még látszatát is. Emberismerete, a szívek mélyéig ható pillantása pedig arról győzte meg, hogy nincs is e földön olyan ember, aki bűnt, vétket el nem követett volna s nincs is ebben különbség, mert mindenek vétkeztek és az Istennek dicsőségétől elmaradtak. (Rom. 3, 23). Mély emberismeretre vet világot az úr Jézus szava, melyet az írástudóknak és farizeusoknak mondott, mikor azok a nyilvános bűnben levő asz- szonyt állították eleibe és azt kérdezték tőle, hogy milyen büntetéssel sújtaná őt ? Felegyenesedett akkor és mondá nekik: Aki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ reál (Ján. 8 7). Tudta, hogy egynek sem tiszta a lelkiismerete. Ő maga pedig nem kárhoztatta az asszonyt. Igaz emberismerete még mélyebbre engedett neki bepillantást! Nemcsak azt látta, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, nemcsak a rosszat, a saj- nálatraméltót látta rajtunk, hanem a jót is. Mert hála az Istennek, ilyet is plántált a mi szívünkbe a mi kegyelmes mennyei atyánk. Azért vonzódott az úr Jézus a bűnösökhöz, mert legtöbbjükben ott látta a szívek alján az igazság, a tisztaság és a megtisztulás utáni vágyakozást, amely ott dolgozik és ott tusakodik a még teljesen el nem romlott keblekben. Ez a vágyakozás hozta a bűnös asz- szonyt Jézushoz (Luk. 7 36), ez a vágyakozás viszi még ma is a lelkeket ő hozzá. S magunk is, ha komolyan vizsgáljuk saját benső indulatainkat, ráakadunk a megtisztulás utáni vágyakozásra. Soha szebben, soha szívhezszólóbban nem szólnak a népek legjobbjai, a nemzetek költői, mint mikor ennek a megtisztulás utáni vágyakozásnak adnak méltó kifejezést. Ébben áll a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak óriási felülmúlhatatlan nagysága, hogy istenfiusága mellett is lehajolt az emberek legszerencsétlenebbjeihez, hogy még a legmegve- tettebbjein is Isten gyermekeinek képmását látta s arra akarta rávezetni őket, hogy azt ők maguk is lássák, hogy ez a képmás soha el nem tűnik róluk, hanem örökké hirdeti emberi méltóságukat és értéküket. Nikodé- mussal folytatott beszélgetésében mondja az úr Jézus: Nem azért bo- csátá az Isten az ő fiát e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassák e világ általa (Ján. 3 17). Azért nem is kárhoztatja a bűnösöket, hanem jó útra akarja őket terelni. „Samaritánusként Borral s olajoddal Gyógyítsd sebeimet Irgalmasságoddal. Tébolygó juh vagyok, Tégy jót velem, kérlek S nagy hálaadással Örökké dicsérlek“. Dr. Tirtsch Gergely. A Protestáns Tanítók Országos Szövetsége. Segítő kézzel és támogató jószándékkal kell fogadni minden olyan mozgalmat, amely az országban szerte-széjjel működő apró erők összegyűjtésére vállalkozik. Az iskolák és a tanítóegyesületek apró sejtekként önálló szerepkört töltenek be. Szűkös kereteiken belül végzett munkájuk kétféle irányban mutat fel eredményt. Befelé gondoskodik a falu szellemi, erkölcsi és kis mértékben a gazdasági életnek fejlődéséről, kifelé fejlesztőleg hat a nemzet egyetemes fejlődésére. Az államhatalom birtokosai ismerik az iskola nemzetnevelő erejét Mindenkor hozzáfordultak, ha gyökeres, nemzedékekre szóló reformokat akartak meghonosítani. Magyarország átalakulóban van. A minisztériumokban és a parlamentben hatalmas koncepciójú tervek készülnek, amelyek nemzeti életünk minden megnyilatkozásában éreztetik hatásukat Gazdasági kultúránkat a birtokreform, közoktatásügyünket az iskolai reformok, belügyeinket. igazságügyünket, hadügyiinket a szakadatlan sorozatban megjelenő rendeletek és törvények lázasan formálják. Az életnek lüktetését érezzük az alkotások sorozatában. Mindenkinek látnia kell, hogy van bennünk erő, csak még nem egészen egyirányban működik. A protestáns tanítóságra vár az a magasztos hivatás, hogy az. igazi célokat meglássa és azok elérésére Koncentrálja a különböző, gyakran ellentétes irányú erőket. Sikerének alapfeltétele, hogy először a protestáns tanítóság tömörüljön és nemzetmentő munkájának a céljait egységesen állapítsa meg. Ha azok az apró sejtecskék, amelyek eddig külön-külön fejtették ki erőiket, hatalmas organizmussá tömörülnek, fent jelzett kettős munkájukat sokkal nagyobb hatással végezhetik. Javára válik az egyesnek, mert az organizmus révén olvan tápláló szervhez jut, amelynek segítségével
