Harangszó, 1920

1920-08-15 / 32-33. szám

1920. augusztus 15.

HARANQSZÓ

197.'

szűkkörti életműködését az eddiginél köny- nyebben bonyolíthatja le. Másrészről pedig a tömörülés által oly organizmusnak ad életet, amely hatásosan léphet fel érdekeinek megvédésére.

Az új Magyarországban olyan értékelésben részesülünk, amilyen erőseknek mutatkozunk ma, a nemzeti reneszánsz hajnalán. Ha közönyösek maradunk, megfeledkeznek rólunk. Ha egységeseknek, erőseknek, hivatásszeretőknek bizonyulunk, felénk fordul az ország figyelme és mindenképen méltánylásban részesülünk.

Ezeknek a céloknak szolgálatára megalakult a Protestáns Tanítók Országos Szövetsége.

Szalay József.

HETI KRÓNIKA.

Nemzetgyűlés. A kormányprogramin- ról szóló vita során a nemzetgyűlés zajos, és lelkes tüntetéssel fogadta a tótok, a ru- thének, a németek nevében történt hűség- nyilatkozatokat s az erélyes tiltakozást az erőszakos elszakítás ellen. Majd letárgyalták a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot. Elfogadták a kormányzó jogkörének kibővítéséről szóló törvényjavaslatot. Egyébként pedig a nemzetgyűlésben napok óta különböző formában erős vita folyik a kenyérkérdésröl. Ebben a kérdésben természetszerű ellentét van a termelők és a fogyasztók érdeke között s a szabályozó rendeletet, amelyet a kormány kiadott, sem az egyik, sem a másik felet nem tudja kielégíteni.

Budapest. Az egész országnak, de bátran mondhatni az egész világnak érdeklődése Budapest felé irányul újból ezekben a napokban, ahol is a különböző termekben a birók különböző bűnöket, pereket tárgyalnak. A különböző perek között első helyen áll Tisza István gyilkosainak a pere a hadbíróság előtt. Az u n. októberi forradalom első borzalmas megnyilatkozása az a példátlan gyáva orgyilkosság volt, melynek a nemzet egyik legnagyobb fia, Tisza István áldozatul esett. Több mint másfél esztendő telt el, hogy ez a világra szóló gaztett a hadbíróságnál nyilvános táárgyalás alá kerülhetett. A per előzményeiben nagy szerepe volt. mint azt a „Harangszó“ olvasóközönsége is jól tudja, Károlyi Imre grófnak, aki a pert Írásban és szóban szorgalmazta, sőt a vizsgálat sikere érdekében anyagi áldozatot is hozott. Az általa kitűzött jutalomdij vitte rá Hüttner Sándort arra, hogy a perben, persze csak tanúnak jelentkezzék. A Tisza per mellett ott van a proletárdiktatúra népbiztosainak a szenzációs pere, a Lipótköruti Klub-kávéház vérengzőinek a pere. Míg az első két perben a kifejlett emberben tanyázó fenevad vérszomját, öldöklő és pusztító ösztönét látjuk, addig az utóbbiban éretlen, kiskorú legénykék kerültek az igazságszolgáltatás kezére s vették el büntetésüket. Olt van Tombor alezredes pere is.

A lengyelek élet-halál harca. Saját- lagos magyar bajaink mellett tekintetünk, gondolatunk önkéntelenül ott pihen meg ezekben a napokban a lengyeleknél, akiknek, szintén bátran mondhatni, keserű sors jutott osztályrészül. Az orosz vörös hadseregnek teljes előnyomulása következtében az ántánt elvben elhatározta, hogy

a súlyos válságban lévő Lengyelországot megsegíti és a bolsevizmustól megvédelmezi. Szeretnék azonban már látni, hogy az elhatározást tett követé.

A nemzeti szociáldemokraták a kormányzó előtt. A nemzeti alapra helyezkedett szociáldemokrata pártnak 30 komoly, munkásokból álló küldöttsége jelent meg Teleki Pál gróf miniszterelnök előtt, aki meghallgatta a hozzá intézett beszédüket és átvette emlékiratukat. Válaszában kijelentette, hogy ismeri a munkásság helyzetét, tudja sorsuk mostohaságát és mindent meg fog tenni az eléje terjesztett kérelmek méltányos elintézésére Épen ezért a munkás-kérdésben a pártvezetőséget rövid időn belül ismét fogadja. Vele az ügyeket alaposan és a legapróbb részleteiben is le fogja tárgyalni, úgy az internáltak, valamint a vasutasszövetség és általában az egész munkásságot érdeklő kérdésekben.

A küldöttséget azután Horthy Miklós kormányzó fogadta közel egy órás kihallgatáson. A kormányzó a küldöttségnek adott válaszában többek között ezeket mondta:

— Vétek, ha egyetlen magyar, hazáját igazán szerető ember is elpusztul Olyan kevesen vagyunk, hogy hazánknak minden egyes emberre szüksége van.

Fátyolt óhajtok a múltra teríteni és ezért kívánom a kegyelmezési jog törvénybe iktatását. — Teljesen vagyontalanok vagyunk, megraboltak. Az ország irtózatos gazdasági nehézségekkel küzd, s ezért mindenkinek teljes erejéből dolgoznia kell még akkor is, ha nem kaphatja meg a munkájával kiérdemelt díjazást. Eljön, mert el kell jönnie az időnek midőn a vagyon, a töke azok szolgálatába fog állni, akik azt verejtékes munkával létrehozták, megteremtették.

Nem szabad csüggedni, a folyók nem folynak a hegyekre fel. Az országoknak meg vannak a természet által adott határai és azokat se erőszakkal, se rövidlátással megsemmisíteni nem lehet.

Kun Bélát a németek szabadonbo- csátottak. Kun Bélának Swinemündében történt feltartóztatása után a magyar királyi kormány július 22-án táviratilag utasította ismét beslini képviselőjét, hogy a német kormánytól Kun Bélának és társainak fog- vatartását kérje, mindaddig, amig nevezettek kiadatáshoz szükséges iratok Berlinbe továbbíthatók lesznek.

A magyar királyi kormány futára eddig ismeretlen okokból két napi késéssel érkezett Berlinbe s ezalatt a németek szabadon bocsátoíták Kun Bélát. A német kormánynak ez az intézkedése, annál szokatlanabb, mert a német birodalmi kormány és a magyar kormány között mostanáig fenállott és állandóan tiszteletben tartott viszonossági gyakorlat és a jogszokás alapján a kiadatási megkeresés átvétele után az alakszerű kiadatást megkeresés átadásáig legalább húsz napi határidő állandóan betartatott. A német kormánynak eljárása tehát teljesen meglepő és szokatlan s az általa használt indokolás csak ürügynek tekinthető.

Gróf Andrássy Gyula a zsidókérdésről Az Uj Magyar Szemlében a többi között a következőket mondja:

A régi liberális politikát nem lehet folytatni, mert ellenben áll a közhangulattal, mert ártana az ilyen politika — még magának a zsidóságnak is. — Nem lehet vissszatérni a régi politikához, mert nem

vált be, eredménye káros volt és vannak olyan kétségtelen bajok amelyeken, segítenünk kell. A tett tapasztalatok után nem lehet tűrni, hogy a zsidóság azt a hatalmi pozíciót megtartsa, azt a monopóliumot a gazdasági élet bizonyos ágaiban bírja, melyet eddig zavartalanul és feltétlenül élvezett. S ez bizonyos, hogy minden hazafiasán érző és a helyzetet ismerő zsidónak Is ezzel meg kell barátkozni, meg kell békülni és mindent meg kell tenni, hogy a nemzeti zsidóság ne tegye magáévá minden zsidó ügyét és hogy ne küzdjön az eddigi hatalomért, hanem a nemzet egészének érdeke által vezettesse magát.

De hát akkor mi történjék?- Teljes és gyökeres megoldást csak az idő hozhat, saját magunk belső átalakítása és reformálása. Ne csináljunk adósságot, ne költ- sünk többet, mint amennyink van, foglalkozzunk a gazdasággal, kereskedelemmel intenzívebben mint eddig, neveljük meg irányban jobban keresztény társainkat, ne szégyenen boltot nyitni, kereskedelemmel, iparral, üzletekkel foglalkozni az arisztokrata, a dzsentri, a polgár, a paraszt, ne hagyja, hogy a zsidókézben mívelődjék teljesen a közvetítés.

Nevelődjék egy jobb keresztény bérlő- osztály, a közgazdasági tevéknység ne abban álljon, hogy jó nevüket zsíros fizetésért bérbeadják, de abból, hogy komoly munkával, komoly tanulmánnyal szenteljük magunkit a közgazdasági tevékenységnek, s akkor könnyű lesz a zsidókérdést radikálisan megoldani. De azért nem várhatjuk tétlenül, míg ez az időpont bekövetkezik. Siettessük azt céltudatos agitációval, neveléssel. A bevándorlást intézményileg meg kell szüntetni, azon bevándorlókat, akik nem szerezlek magyar állampolgár- sági jogot, a humanizmus szabályainak szemmeltartása mellett, de kérlelhetetlen szigorral ki kell utasítani. Támogassuk és fejlesszük a szövetkezeteket, ápoljuk a keresztények összetartó érzetét. Jogos és érthető, ha a keresztények, amennyire lehat, üzleteikben egymást támogatják, egymás iránt különös tekintettel lesznek, erkölcsi és szellemi egyértéküség esetében egymásnak előnyt adnak a zsidók felett

Francia lap a magyarországi állapotokról. Az Eclair Budapestre kiküldött tudósítója hosszabb cikkben számol be lapjákan a magyarországi állapotokról. Az ország — irja — bizalommal néz a jövőbe. A kormányzó és segítőtársai jóformán a semmiből fegyelmezett haderőt teremtettek. Budapesten a város szivében fényűző élet folyik, de a külvárosokban nagy a nyomorúság. A fényűző életmód, ugylátszik a zsidók kiváltsága, még pedig nem a háború előtti régi, tisztes zsidó családoké, akik teljesen meggyökereztek az országban, hanem a háború alatt megvagyonosodott új zsidó rétegekké, amelyek csak nem rég kerültek be az országba. A tudósító hangsúlyozza, hogy a magyar bolsevizmusnak teljesen zsidó jellege volt és hogy a magyar bolsevista zsidóvezetök a faji gyűlölet szenvedélyével törtek a magyar nemesség, értelmiség és parasztság ellen. Már a háború előtt a zsidóság lassankint kezéhez kaparitotta a társadalmi berendezés összes fontosabb pozícióit. Vagy közvetlenül, vagy közvetve — a korrupció utján — ők dirigáltak a bankokban, a kereskedelemben, a sajtóban, sőt a parlamentben is. A zsidók felelősek nagyrészben a magyar valuta elértéktelenedéséért is. Noha Magyarország