Harangszó, 1920
1920-08-15 / 32-33. szám
1920. augusztus 15. HARANQSZO. 195. Testvérek, mentsetek meg bennünket! Messze keletről, Szibériából ezer és ezer magyar szívből szakadt jajkiáltása száll hozzánk: Testvérek mentsetek meg bennünket! Ezer és ezer hadifogságban sínylődő vérünk esdő és kőnyörgő tekintete int felénk. Segítenünk kell rajtuk, még pedig sürgősen. Mindnyájunknak szent kötelessége ez. Az államnak, az egyháznak és a társadalomnak, hatóságoknak és magánosoknak kezet kell fogni, hogy önfeláldozó önkéntes munkával és odaadó áldozatkészséggel járuljanak hozzá a messze idegenben oly régóta szenvedők mielőbbi hazahozatalához. A mostani nehéz viszonyok mellett ez olyan áldozatot követel, hogy a külföld hathatos anyagi támogatása nélkül el sem képzelhető, már pedig a külföldnek erre a segítségére csak akkor számíthatunk, ha idegenben sínylődő hadifoglyaink hazaszállításának lehetővé tétele érdekében magunk is meghoztunk minden tőlünk telhető áldozatot. Az eddigi gyűjtések sok helyen számottevő eredménnyel jártak ugyan, de még mindig nem olyanokkal, amelyek kielégíthetők lehetnének. Ennélfogvá szükségessé vált, hogy a magyar társadalom az egész országra kiterjedő rendszeresen megszervezett, egységesen vezetett, nagyszabású ívgyűjtes keretében újabb áldozatra szólíttassék fel. Ezt a nagyszabású mozgalmat a MOVE kebeis a daganat 1 — aggályoskodott Borcsa asszony. — Sohse fájjon, lelkem, attól a maga szíve! Ahogy rá tudom én varázsolni, úgy le is tudom róla venni I Csak legyenek kendtek afelől megnyugodva. .. Hanem figyelmeztetnem \ kell kigyelmeteket, hogy semmiféle sajnálás ne legyen az áldozat irányában, mert akkor a hatásának teljesen vége van.. . A következő percben láng gyűlt I a nagy takaréktűzhelyben, sisteregve I égett a katonaszabadító áldozat. A I kuruzslónő Valami pogány dalt du- ' dőlt hozzá. Veronka loppal betekintett az üvegÍ ajtón s igen küiönös dolgot pillantott I meg. Az égő varázsáldozat megtörtén- I tével visszatértek az asszonyok ismét a szobába az egyéb következő teendők és a jutalomdíj megállapítása végett. A kuruzslónő mintha hízott lében alakult »Magyar Hadifogoly Mentő Mozgalom« irányítja. A gyűjtés f. hó 20., 21. és 22-ik napján lesz, amikor is a megalakulandó gyűjtőbizottságok egyes lelkes tagjai házról-házra járva fogják a gyűjtést eszközölni. Ezek az önzetlen lelkes férfiak és nők nem alamizsnát fognak majd kérni. Mindenki tehetségéhez mérten járuljon majd hozzá a hosszú évek óta fogságban küz- ködö fogoly véreink hazajutásának eredményesebbé tételéhez. Akinek kevesebb van, kevesebbet adjon, akinek pedig több van, az ne felejtse el, hogy a nemzet becsületbeli adósságának lerovásáról van szó, annyival is inkább, mert hadifogoly honfitársaink hazasegítése mindnyájunk erkölcsi kötelessége. Nem szabad szem elől téveszteni az adakozásnál azt sem, hogy a hazatérő hadifoglyaink joggal kérhetik majd számon az itthonlevőktől, a hazatérésük érdekében hozott áldozatokat és a kifejtett buzgólkodást. Reméljük, sőt biztosan tudjuk, hogy ev. népünk ezúttal is tudni fogja kötelességét és az ő áldozatkészségével ismét az elsők között foglal helyet. Miként eddig, úgy ezúttal is megmutatja, mint lesznek az utolsókból az elsők. Kedves halottunk emlékét méltóképen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után megrendelhetjük művészi olajfestésü élethű arcképét. A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli. volna valamelyest a varázsáldozat alatt. — Édes lelkeimék, most még hátra van — — Jaj, vigyázzanak I egy egér fut a padlón 1 — kiáltotta Veronka ijedten. — Hol, merre, szívem ?! — rémült meg a kuruzslónő. — Éppen a maga lába felé futott. — Jaj, végem van 1... Segítsenek ! — sikoltozta kétségbeesetten, szoknyáját térdig felhúzva, kapaszkodott fel egy székre. — Nézzék, csak nézzék 1 Ihol van ni a Marci elvarázsolt zsinóros nadrágja ! — mutatott Veronka a kuruzs- lónó lábaszárára, mire az meglepetve eresztette le a szoknyáját. — Izé... kérem! — akart valamit szólni, de már hiába, az öreg Ágota néni észbe kapott. — Tyű, a gyalázatos csalóját! — nyúlt a sarokba a vastag mángorló botért. — Dejszen nem teszed innét Hősi legenda. Legendás vitéz, harcok hős fia! Mellén csillogó, szép metália! Ezüstös, aranyos!... Két karja acél volt. Két karjáért kapta! Mikor lázban, tűzben harci mezőn hagyta. Összetépett élet! . .. Hitvese siratja.... * Esti harang csendül csendes imaszóra: Nem hallik a lárma, elhallgat a nóta. Kialszik a mécses, nyugovóra tér be Kicsi kis falunak imádkozó népe. [zel .. . Csendben imádkoznak: összekulcsolt kéz- * Legendák fiának dolgos keze — karja Többé soha! soha ! Össze nem csukódik esti harangszóra. Soha ki nem tárja hitves-ölelésre 1 Soha nem simítja jó gyermek fejére 1 Temetőket járó zarándoklásban Még a keresztfát sem ölelheti által! Azt a keresztfát!.. . mely édesanyát Takar!... Csonka, rokkant vitéz! Legendáknak hőse! Imaszót ha zokog ajkad könyörgése: Nincsen hozzá karod reszketőn kitárni, Gyermeket és hitvest simogatva áld’ni, Bús, keresztes fejfát ölelve — ölelni, Hervadó virágot koszorúba kötni 1... Bánatos éjszakák virrasztó, hős fia, Nincsen erős karod! — de van metália!... Mutasd meg! mutasd meg arany-csillogását Azoknak, kik néked büszkén odaadták Karodért cserébe! Mutasd, hogy nincsen az aranynak áldása! Vitézi éremnek nincs sok boldogsága !... Hideg a csengésé! ... * Azután szívet kérj!-------aranyat már adtak! Se gítő jobbkezet 1 — — hiszen árván hagytak! Csonka, árva vitéz 1 életed példája Tanítson szíveket csendes imádságra . .. Istenes életre ... Magukba — szállásra! Nagy Ferenc. ki a lábadat épségben, ha rögvest elő nem adod a szegény unokám ruháit!. .. Az áldozati ruhák mind előkerültek a kuruzslónő öltözéke alól. S amint egérutat lelt, sietett megugrani. — Lássák, lássák! — szólt a kis Veronka szemrehányón, — ilyen ostoba csalásnak is felülnek... Borcsa asszony reményevesztetten mélyen elszomorodva roskadt egy székre s könny fakadt szeméből. — Jaj Istenem!... Már most hogyan szabadul meg az én egyetlen jó fiam !. . . Nincs egy nyugodt órám ; sem nappalom, sem éjjelem: folyton attól rettegek, hogy elpusztul szegény gyermekem a háborúban. Bárcsak sebesülne meg úgy... egy kicsikét. .. mint teszem föl a pipás Miskáék Lajos fia, no meg a Pence Jóska is. Milyen szerencsések ők, mind a kettőjük már másfél hónap ófa itthon van...
