Harangszó, 1920
1920-08-15 / 32-33. szám
194. HARANQSZÓ. 1920. augusztus 15. szétszaggatta a szemérmetesség és törvényesség látszatának a fátyolát, amely ezt a züllöttséget takarta. A háború fékjükből megszabadította az egyéni, a társadalmi, a nemzeti önzéseket és érdekeket, melyek _a neutrális államokban is óriási bajok kiinduló pontjaivá váltak. Míg a frontokon milliók szenvedtek és életüket áldozták fel, az alatt a front mögött az államhatalom és a társadalom ádáz csatákat volt kénytelen vívni a kiirthatatlan önzéssel és a lelketlen kapzsisággal. A háború befejeztével ez a szellem folytatódott, sőt a nagy nyomástól felszabadulva, még erősebbé vált. Ebből a szempontból a győztes hatalmak még rosszabb helyzetben vannak mint a legyőzőitek. Nincs elv, eszme vagy magasztos gondolat, nincs ember, költő, tudós vagy államférfi, aki a szertezüllött emberiséget ismét össze tudná hozni. Az emberek bizalmatlanok vezetőikkel szemben. A szociálizmus a háború előtt és a háború alatt még úgy a hogy egységesen meg tudott birkózni a nagyvárosi munkástömegekkel-, rendben és fegyelemben tudta őket tartani. A háború után ez a rend és a fegyelem megszűnt. A nagy munkástömegekkel vezéreik nem bírnak, és sokszor kénytelenek engedni nekik jobb meggyőződésük ellenére. A városi polgárság semmivel sem jobb mint a munkások, önérzetes, öntudatos, kellően szervezett polgárság nincs sehol egész Európában. A váVeronka. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. III. — Hát biz édesem, teljesen magukon, vagyis azon múlik az egész dolog, szeretik-e a szép, derék fiukat, úgy amint kell szeretni, hogy haza kerülhessen a gyilkos háborúból, ahol minden minutába ráleselkedik a kegyetlen halál... Mert hát én tudok azon segíteni, hogy haza kerülhessen. Nem dicsekvésből mondom, édes lelkeimék, de annyit mondhatok, hogy nincs annyi lélek a faluban, ahány legényt és fiatal családapádén már kimentettem, kiszabadítottam a biztos halálból... — De hát hogyan is menne az a dolog ?... Én olyan érthetetlennek, lehetetlennek tartom! — Persze, hogy kigyelmednek érthetetlen és lehetetlen is, de nekem nem az... Hej, több példát tudnék rosi polgárok a legtöbb helyen meghunyászkodva és gyáván félrevonultak vagy pedig maguk is behódoltak a szociálizmusnak. Valóban a leg- visszataszítóbb látvány, amikor az üzérek és pénzemberek, a meggazdagodott kereskedők hordják a szo- ciálista jelvényeket és ordítozzák a szociálista jelszavakat. Valójában semmi sem könnyebb mint az, hogy a leghaszontalanabb semmittevő is kinevezze magát munkásnak, valamint annak sincs semmi akadálya, hogy akármely munkás alkalomadtán föl ne csapjon maga is üzérnek, zsarolónak, árdrágítónak vagy uzsorásnak. Se polgári erény, se munkáserény nincs sehol egész Európában, a polgárság és a munkásság nagy zűrzavaros tömeggé olvadt össze, amelyből meggyőződés és hit nélkül hangzanak felénk a különböző jelszavak. Munkások, polgárok és üzérek egyek az általános züllésben, a közérdeknek lábbal tiprásában, a magasabb erkölcsi és kulturális javaknak megvetésében, a gazdagodási és élvezési vágyban. Most, amikor annyi tönkrement, most is mindenki, szegény és gazdag, müveit és műveletlen egyaránt minél többet élvezni és minél kevesebbet dolgozni akar. Az üzérek és polgárok, akik meggazdagodtak, arra gondolnak, hogy még jobban gazdagodjanak, a munkások a 8 órai munkaidőre, a béremelésre, a sztrájkra, mindent átölelő jogaikra gondolnak. A gazdag még többet fecsérel öröa kigyelmetek falujából is felhozni, mert hát vannak itt is olyanok, akiket az én kezem munkája hozott haza a frontról. . . egy kis könnyű sérüléssel, lábdaganattal, de hát hozzátartozóik nem sajnáltak egy kis áldozatot ... — Oh, hisz azt mi sem sajnálnánk I... Bármibe kerülne is, mindent megtennénk, csak kiszabadulhatna a szegény Marci fiam a nagy veszedelemből, hogy ne kellene mindig azért rettegni az ember gyerekének, hogy egyszercsak megöli valami átkozott golyó! — Nohát, biztosítom én kigyelme- teket, hogy még ebben az órában megszabadul a szép vitéz Marci legény a veszélyes helytől s két hét múltán már itthon eszi kedves asz- szonynéném főztét. Tessék csak elővenni a szép legény egyik ingét é3 azt a zsinóros nadrágját, amiben a legutóbbi búcsún táncolt... Először mökre mint azelőtt. Az úri nő ma is szőrmét borít meztelen vállára és nem gondol arra, hogy az ő hiú, drága divatja magával hozza a mezítlábas tisztviselő gyermeket. A meggazdagodott üzér vígan száguld automobilján és nem akarja tudni, hogy az ő passziója feltételezi a vasúti mizériákat. Minden túlzott vagyonösszehalmozódás feltételezi másoknak elszegényedését és erkölcsi leigázódását, minden formája a túlzott nagyvárosi élvezeteknek jelenti másoknak snnál nagyobb szenvedését. Hat éven keresztül mérhetetlen sokat szenvedett az emberiség, de azért még mindig járja az őrült táncot, még mindig folytatódik az élvezetek és örömök habzsolása. Mintha egy démon folyton dúdolná az emberek fülébe az ő végítéletszerü igéjét: koszoruzzátok magatokat rózsákkal, holnap úgy is eljő értetek a halál. így fest ma Európa erkölcsi állapota. Csudálkoz- hatunk-e akkor azon, hogy a fejsze immár mindenfelé a fának gyökerére vettetett, hogy minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattassék és elégetessék ! Pályázati hirdetés. Agyörkönyi evang. gyülekezet megüresedett lelkészi állására pályázatot hirdet. A kérvények esperesi hivatalnak Paks, Tolna m. küldendők. A pályázat lejár augusztus 20-án. is ezekkel varázstüzáldozatot mutatunk be... Menjünk csak édeseim a konyhába! Bakosné és az öreg Ágota néni szinte öntudatlanul követték a ravasz, sunyi tekintetű, füstösképü kuruzsló- nőt. Veronka az asztalnál ülve egy hosszabb, érdekes történet olvasásába merült s csak most figyelt jobban rájuk. Félbeszakította az olvasást, utánuk sompolygott. A konyhaajtó előtt figyelt, haílgatózott. — Boruljanak kigyelmetek háttal i a sparherdnek a konyhaasztalra s mondjanak el mozdulatlanul harminc- j három miatyánkot és ugyanannyi ( hiszekegyet, míg én az égő varázs-1 áldozatot bemutatom. Attól fog a szép; legény olyan daganatot kapni a bal-, lábára, amiért aztán haza bocsátják — hallatszott ki a vajákos asszony éles hangú utasítása. i — De hátha megmarad későbbre
