Harangszó, 1920
1920-08-01 / 30-31. szám
188 HARANQSZO. 1920. augusztus 1. soktól követeljük ezt, magunktól várjuk el első sorban. Akármilyen súlyos a jelen, akármilyen aggasztó a jövő, ha a helyes alapon, a Krisztusba vetett hitből fakad szent élet fundamentumán állunk és ha ezen a fundamentumon lelkes buzgósággal és erős hitlel, fogyhatatlan reménységgel és törhetetlen kitartással építünk, akkor a múlt idők zivataros napjaiban készült szálló ige ma is, most is, igaznak bizonyul nemzetünk történelmében : Praesens vimperfectum perfectum futurum: tökéletlen jelen, tökéletes jövő!- Vége. — A méhészetről. Július, augusztus és szeptember havi teendők. Legelső teendőnk az elrajzott törzsek átvizsgálása, mi abban áll, hogy meggyőződést szerzünk az anya megtermékenyítéséről. Az esetleg anyátlan törzsek meganyásítandók, vagy fedetlen fíasítás beadásával, vagy pedig tartalék anya beadásával, mi az előbb említett eljárásnál sokkal jobb, mivel a törzs nem néptelenedik el, mert néhány nap alatt az anyakalitkába zárt anya szabadon bocsáttatván, az azonnal elkezdi a petézést s a törzs újra életképes. Ép így járunk el az álanyás törzsekkel, ha t. i. még elég népesek. Csak azt kell itt megjegyezni, hogy ezek csak az anya beadásával teheságját olvasni? Nem sokáig kellett Veronkának várakozni. Megitatta az öreg a marhákat, ment aztán lassú, vontatott léptekkel a szobába. Már az újsághoz nyúlt, mikor megpillantotta rajt a tábori lapot. Pürkészőleg tekintett körül a hajlékban, hogy nincs e más valaki is a szobában, csak aztán vette kezébe s olvasta mélyen elmerülve a fia sorait. Az estén, vacsora után Veronka levélíráshoz fogott, mielőtt azonban kalamárisba mártotta volna a tollát, a kályha melletti, padkán pipázgató apjához fordult: Édes apám |Jevele( írok tyarcinak. — Csak írj., Rá érsz ! — Mit Írjak neki! — , Amit akarsz. — *Amit al^arpk?... tlát, ajtkor a?t js megírhatom .neki,.hogy^m hprags*ikf már ,£des apá/n?... tők életképessé. Hogy az ily álanyás törzsek az anyát elfogadják, kiszedendő a kaptárból az Összes építmény a méhekkel együtt, a keretekről pedig a nép leseprendő s úgy adandó be nekik az anyakalitkába zárt anya. A lesepert nép visszaszáll a kaptárba, de az álanyák nem szokván meg a kirepülést, ott künn maradnak és elvesznek. Az álanyáktól ily módon megfosztott s elárvult törzs az anyát örömmel* fogadja s a törzs csakhamar életképes d^sz. Augusztus hóban előkészítjük a méhtörzseket a betelelésre. A gyenge törzseket egyesítjük. Ez úgy történik, hogy az egyesítendő kaptár anyát elvesszük s készítünk vele úgynevezett tartalékanyát Az így megárvult törzshöz másnap hozzáverjük a másik gyenge kaptár méheit. Ezt pedig úgy tesszük, hogy a meganyátlanított törzs méheit jól meglocsoljuk mézesvizzel, ép így a vele egyesítendő törzs népét is. Már most az így összevert s mézes vízzel meglocsolt törzs népe nya-> lakodás közben egyszagot vesz fel s nem gyilkolják egymást. Mégis tanácsos az egyesítendő kaptár anyját egyesítés előtt egy napra anyakalitkába tenni, nehogy esetleg az egyesítés alkalmával leszurassék. Ugyancsak e hónapban megszükitendők a repülőlyukak a kaptároknál a halál- fejű lepke mézrablása ellen, mi vagy Hannemann-féle ráccsal, vagy kis szögeknek a repülőlyukakba való beve- rése által úgy történik, hogy a méhek ki és be járhassanak, de a lepke nem. — Megírhatom ? — Haj, de szörnyű gyalázatos rossz dohányt adott ma a bótos! Megesz vele a méreg!. .. — Hát nem haragszik?... Megbocsátott már? — kérdezte Veronka rángatózó szempillával. Bakos felkelt, nagy nyögéssel a pádról s kiment felelet nélkül a szobából. Hol járt, hol nem járt, biz beletelt másfél óra, mire ismét bekopogott ... Veronka be is fejezte a levelet, a borítékot készült beragasztani. — Jó, hogy jön már édes apám. Hát..., bele irjam-e azt a levélbe? Most már leragasztom a borítékot, — tartotta nyelvec&kéjéhez a boríték epyves részét. Mereven nézett a zord, ember, pár pillanatig, aztán ..jurtán, lökte ki a szót: — Ijrd! — Köszönöm, édes jó. apám 1... Szeptember elején bekövetkezik a szüret, de egyszersmind a télire való berendezés is. Most tehát hozzá kell fogni a kaptárok átvizsgálásához. Szem előtt tartandó az, hogy a jó telelés biztosítja a jövő évi méhészkedés sikerét. Azért tehát meg kell győződnünk arról, van-e erőteljes, ép, fiatal anyja a törzsnek? Ha nincs, adunk neki egyet a tartalék anyák közül. A betelelés Dzierzon kaptáiban úgy történik, hogy miután kiszedtem az összes kereteket, már most a következőkép rendezem be a kaptárba azokat. A költőtér alsó keret sorába legbelülre berakom mind a méhtáp- pal (kenyér) telt lépeket, utánna a félig mézzel telt és fiasításos lépeket. A felső keretsorba jönnek a befede- lezett mézzel telt keretek, úgyhogy legelői tesznek egy félig mézzel telt keretet, még pedig a keret üres oldalát a kaptár oldalához fordítva a mézes felét befelé fordítva. Ezután jönnek a befödelezett mézzel telt keretek annyi, hogy összesen legalább 8-9 kg. méze legyen, és végre egy félig mézzel telt keret úgy, hogy a mézzel telt lap befelé, az üres lap kifelé az ablakhoz legyen illesztve. Ami a költőtérből felesleges marad és a méztér összes kerete, az a haszon. A röp- lyukakat jól el kell látni vagy szögekkel, vagy bogánccsal, hogy az egerek be ne hatolhassanak. A mézteret sarjuval, vagy mohával kitömjük, s ha van jól zárható meleg méhesünk, abba — vagy pedig ha jó méhesünk nincs, kamrába — de minMár bele is írtam! — rebegte Veronka ragyogó szemmel s letette a levelet az asztalra anélkül, hogy leragasztotta volna. Az asszonyok már ágyban pihentek, Veronka is elbújt takarója alá, mígnem mindannyiukra boldogító, édes álom borult. Csak a gazda ült még az asztalnál az újságba temetkezve. Egyszercsak felkelt óvatosan az asztal mellől s lábujjhegyre állva tekingetett az alvókra. Majd ugyanoly csendben visszaült az asztalhoz. Kihúzta a borítékból a levelet s olvasta sokáig, aztán a tollat vette vaskos törődött kezébe. A levél végére írt valamit vastag vonásokkal. Másnap reggel Veronka újból átakarta levelét olvasni, mielőtt póstára vitte volna s meglepetve látta, hogy a boríték le van ragasztva. (Folyt kőv.)
