Harangszó, 1920
1920-08-01 / 30-31. szám
186. HARANGSZÓ. 1920. augusztus 1. keresztyén elveket, azt szívunk magunkba, nem ismeretlen éjt jelentenek, melyben parányi csillag után kell kutatnunk, hanem fényt, melyben bátran haladhatunk előre. Mégis tétovázva állunk, egy lépést sem teszünk előre, az emberek, a hívők és hitetlenek, az ország képe, társadalmi, erkölcsi felfogásunk még mindig a régi, még nem látunk a keresztyén akaratból és erkölcsből semmit. A keresztyén építő munkát — sajnos — nagyon is az elején kell kezdeni. A ma élő egész magyarságot feltétlen, megalkuvást nem ismerő keresztyén erkölcsi életre kell nevelni. Az utolsó évszázadban a szalonok kis asztalára, a földmíves és iparos almáriomára a biblia helyett a szabadgondolkodó, vagyis keresztyénellenes írók munkái kerültek s ez idő óta lassan, észrevétlenül lefelé haladtunk a lejtőn s beleestünk a verembe. A különböző fajú iskolák sem maradtak a keresztjén erkölcs melegágyai, csak azért maradtak meg legtöbb helyen a templom mellett, hogy annál jobban eltávolodjanak szellemben egymástól. A tanítók és tanárok túltengett egyéni felfogása meg tartotta az anyakönyvi keresztyéneket keresztyén erkölcs és akarat nélkül. A keresztyén erkölcs az emberiség legnagyobb vagyona, aminek tudatára végre a mi korunk jött rá. Ha már annyit szenvedtünk, veszítettünk, ha egy időre megsemmisült is évszázadok munkája, mindent visszaszerez■ ttá. ko a.. a ■ III •liaillllMMIICH MII II MM Ml mil IIII 111 IIII III II III IIIIIIIHII III HIM Aratás után. Búzaföldek. Aranykalász. Sütet-kenyér. Foszlós kalács I Éhség, ínség messze űzve. Gondok, bajok mind legyűrve !... Van-e érte imádságtok ? 1 Tűzben ég-e két orcátok? Érzitek-e, honnan szállott Ennyi élet-áldás rátok ?!... Csillagokról, magasságból, Felhő-szárnyon menyországból... Vame érte imádságtok ? ! Ahogy egykor tanultátok: Áldd meg Uram életünket, Italunkat ételünket I Reménységünk, verejtékünk Áldatlanul ne hagyd nékünk. Kenyerünkből falat, morzsa Éhezőknek legyen jussa. hetünk, ha erkölcsileg erősen keresztyén nemzeti életet fogunk élni. A keresztyén erkölcsnek meg kell hódítania a családi és társadalmi életet, hogy az állami és politikai, gazdasági és kereskedelmi életben is kivívja a maga helyét és jogát. Igaz, hogy akiknek a keresztyén öntudat felébredése fáj, nevetséges utópiának mondják jelenünk vezéreszméjét. Pedig tévednek. Minden nagy eszmében, miden tudásban van valamelyes utópia, de enélkül nincs haladás, csak erős akaratú férfiak kellenek hozzá, akik az eszme harcába vetik magukat. A fejlődés vonata uj tartalommal indult meg, megcsonkított vágányainkon hol gyorsabban,x hol lassabban fog haladni, állomásról-állomásra meg fog állni, meglátjuk, hogy valóban keresztyén erkölcs, akarat és tudás marad-e vissza a vonatot várók szívében. Tőlünk függ! Cselekedjünk! Mire van szükségünk? Irta: Balikó Lajos. 3 Hit kell mindenekelőtt Hit az élő, igazságos, kegyelmes, bűnbocsátó és örökkévaló Istenben. De hit abban is, hogy nekünk van hivatásunk, van tehát jövendőnk is. Hit abban, hogy ami rajtunk esett, az nem végítélet, hanem csak próba. Hit abban, hogy Isten kegyelmes, aki a megtérőt fölAsztalunkhoz férő-helyre Szegényt, árvát ültessen le Szereteted áldó lelke! Hajlék legyen menedéke! Üldözött, ha oda tér be. Nappalokon, éjszakákon Minden ajtó nyitva álljon! Fáradt vándor rátaláljon. Annyi vándor! Annyi fáradt! Jár az ólet vándorutján... Haza talál ?... Se kenyere, se kalácsa! Feje alatt puha párna Soha nincsen !... Mért nem áldja meg az Isten ?... Nem az Isten !... te nem áldod ! Szegénységét te nem látod! Azért adott szívet néked, Hogy a vándort megsegéljed. Azért ring a kalász-mező, Azért áld meg a Teremtő, Harmathullást, napsugarat A jó Isten azérthogy ad: Hulljon alá földgöröngyre, emeli és keblére öleli. Hit abban, hogy részünkön az igazság és hogy az igazság a koporsóból is kitör és eget kér. Hit abban, hogy az erkölcs az egyetlen igazi hatalom a történeti világban és hogy a hatalom olyan dicsőséges, mint maga az Isten, aki az erkölcsnek szerzője s egyben őre is. Hit abban, hogy nem állunk egy- magunkba, hanem velünk van az Isten, az igazság, az erkölcs. Emberekben bíznunk, másoktól várnunk sorsunk jobbrafordulását s addig a kezeket tétlenül ölbe raknunk, nem sz'abad. Értsük meg, hogy emberi szempontból magunkra vagyunk utalva. Csak az a mienk, amit magunk szerzünk és mi magunk őrzünk. Ez a tény azonban ne csüggesszen el. Hiszen Toldy faja vagyunk, Toldyról pedig azt zengi az ének: Hogyha nő veszélye, nő a bátorsága! Csak azt ne gondoljuk, hogy a hazugság és az erőszak épülete, amit a szomszédok és a nem szomszédok összetákoltak, hogy az megáll és maradandó lesz. >Minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész Róma ledől s rabigába görnyed.« Magyar ember, keresztyén ember, Berzsenyi zengte ezt^s amit a látnok, a prófétalelkü költő ír, az olyan, mint az isteni kijelentés-: igaz és örök. Ha Róma is romhalmaz lett, amikor a tiszta erkölcs odalett, vájjon melyik állam és melyik nemzet tud e nélkül a talpkő nélkül fennállani ? Ideig-óráig injekciókkal lehet életben tartani, de A lelkekbe, a szívekbe! Földgöröngyből, emberszívből Uj világok ébredjenek! Drága hazám földjei népe! Ébredező világoknak Te légy gyöngye, ékessége! _______ Nagy Ferenc. V eronka. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. II. Hideg őszi szél rázza lombtalan faágakat, a szomszéd iskola udvarról vidám gyermekzsivajt hoz át a konyhaküszöbénél merengve álló Veronka fülébe. Múlt éven még ő is odajárt, rajongó szívét, tudást szomjazó lelkét átöleli édes boldogsággal, örömmel. Mindennek vége, vége már! ...Szivét mélységes fájdalom szállja meg s könny szivárog a szép, mélázó nefelejcskék szeméből. Pár lépésnyire tőle, a pitvar hátsó felében Borcsa asszony kendert tilol.
