Harangszó, 1920

1920-08-01 / 30-31. szám

XI. évfolyam, 1920. augusztus I. 30—31. szám, Falai«, azarka.zt« ét klatfó: SZALAY MIHÁLY. TAr.aiarkaaztd: NÉMETH KÁROLY. Ktzlratok Lováétpatonára (Vaizprémmagya), elöfi- iaté.1 dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhiva­talénak Szentgotthárdi-« (Vutvérmagve) küldendők Előfizetőit elfogad írjnden avang. Iáikén éa tanító. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapitotta: Kapi Béla 1910-ben. •zerkeartl a a kiadóhiva­tal vazatója: CZIPOTT OÉZA •zentootthArd (Va. vármegye.) A „Harangazó" előfizetési ára: fél évre közvetlen kfildóaaal 20 kor., c.opor­tot küldéitel (legkevatabb 10 példány) 10 korona. A „Harangazó“ terjeas- tóaóre befolyt adományok­ból azórványban lakó hí­veinknek Ingyenpóldányo- kát küldünk. Megjelenik minden vasár- nap. A „DUNÁNTÚLI. LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Hadifoglyaink. Balsors juta nékünk, balsors juta néktek, Mi itthon búsulunk, ti künn keseregtek. Melyikünk lelkében nagyobb a búbánat, Ha sírunk, hazánk te, miattad, utánad? Balzsamír terem-e az idegen tájon, A szívet gyógyító, hogy sebe ne fájjon ? Fáj az a tűz, mely ég, de soha el nem ég: Honszerelem, honvágy, ez a szent melegség. Ha kigyűl az estnek csillaga milliárdja, Szíveteket a bű ügye úgy átjárja; Valami mondhatlan az a bú, az a vágy, Mely hazahúz hozzánk, mely aludni sem hágy. A szemetek ott csüng a csillagos égen, Rezeg a könnyetek, bú csillaga-képen. Kél a sóhaj: .Ahol az a csillag ragyog", Eped a dal: .Én is odavaló vagyokI* Idevalók vagytok ti fogoly-testvérek, Oly sok idő múltán immár hazatértek. Melyen jöttök, az út, virággal lesz födve, Ezer ölelésre vár a haza földje. Tapsol a faág is meleg üdvözléssel, Meghajol a fű is néma köszöntéssel; A bércek, a rónák mind ezt riadozzák: Jönnek a fiaid I örvendj Magyarország I örvendj I Bár mai nap szomorú a sorsod I Egy sereg ellenség készíti koporsód. .A nagyszerű* válna kisszerű halálra? [ Az ezeréves lét szivére megállna? „Nem, nem, soha, soha I* Ajakok zúgjátok: Áldás lesz a jövőnk, nem lehet az átok I Nagy célra hivott el minket a nagy Isten, Örökön-örökké él a magyar itten: Ostorod, Attila, a gonoszt még sújtja, Még élnek a húnok, áll a Hadak útja. Az ősi magyar faj még ma se fajult el, Az ősi magyar vér még ma se aludt el I Jertek haza foglyok, új munka-mezőre, Új Magyarországért előre, előre I Ha hisszük, akarjuk: ki ragyog még végre t „Régi dicsőségünk" s az igazi béke. Sántha Károly. Egy evang. családhoz kerestetik festótanoncnak egy fiú, ki a 13-ik 1 életévét már betöltötte. Teljes ellá­tásban részesül. Tanulási idő 3 év. Cím megtudható e lap kiadóhivata- t Iában. 2 A kormányzó a hadifogságból visszatérő katonákhoz. Horthy Miklós kormányzó a hadi­fogságból hazatérő magyar katonák­hoz az alábbi felhívást intézi: Hadifogságból hazatérő magyar katonák 1 Évekig tartó hősies harcok folyamán a hadiszerencse forgandó- sága önhibátokon kívül keserves rab­ságba juttatott. S mialatt ti testben- lélekben szenvedve, vágyón gondol­tatok hazátokra, Magyarország min­den idők legkeservesebb kálváriáját járta meg. Egy gazdag, boldog, ezeréves or­szág védelmére indultatok harcba. Egy területében megcsonkított, ki­fosztott, ezer sebből vérző országba tértek vissza. De ez a szegény ország oly sze­retettel vár titeket, amint csak édes­anya tudja sokat szenvedett fiait hazavárni és el fog követni mindent, amit értetek megtehet. Azonban tudnotok kell, hogy ő maga is beteg, kifosztott és nem ad­hat sok mindent, amit oly szívesen juttatna nektek kárpótlásul szenve- déstekért. Tudnotok kell azt is, — és ez büszke reménnyel tölthet el mind­nyájatokat, — hogy itthon az ország minden rétege összefogva teljes erő­vel dolgozik a haza újjáépítésén; hogy máris nagy lépésekkel haladt előre a nemzetmentés munkája; hogy Európa népének becsüléséből máris visszaszereztünk igen sokat, mit el­vesztettünk az utolsó hónapok alatt. Ma a nehéz kötelességek korát éljük. Rátok az a kötelesség vár, hogy a fogság keserveit kipihenve, önfeláldozó kötelességteljesítéssel és fegyelmezett munkával csatlakozzatok azokhoz, kik mai nehéz helyzetünk­ben szerencsétlen Magyarországunkat újjáépíteni akarják. Ezt pedig csak munkával, munkával és újra munká­val érhetjük el, melyet mindenki hí­ven teljesít ott, hova sorsa, képessége állította. Kelt Budapesten, 1920. július hó­ban. Nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója. Jelenünk vezéreszméje. Irta: Krón Ferenc. Valamint az egész emberiség, úgy az egyes nemzetek életét, fejlődését, cselekvési vágyát, akaratát életideálok mozgatják. Az emberiség századból-századba a haladás mindig erősebbé váló fé­nyében lép át. A XVI. század refor­málta az élet alapját, a keresztyén vallást, vitatkozott a maga igazáért. A XVII. század összegyűjtötte érveit és bizonyít, a XVIII. század a bebi­zonyított igazságokat formába öltöz­teti, a XiX. század cselekszik. A XX. század a részben lezajlott világháború után az akarat és tudás borzalmas kilengései körül keresi a tűzböl-vérből, a túlhajtott individuá- lizmusból való menekülését. Ma még homályos a helyzet Nem tudjuk, hogy századunk odaborűl-e ismét a tudás, mint egyedüli világépítő erő elé? Vagy egyedül az akaratot állítja-e oda építő oltárára, mint egyedüli alkotói és imádandó erőt? Nem hiszem A XX. század vezéreszméjének vallja a keresztény akaratnak keresztény er­kölccsel és tudással való felruházá­sát, ennél ragyogóbb vezéreszmét még sohasem választott történelmi kor. Keresztyén Magyarországot adjunk a keresztyén magyar népnek 1 Ma azonban még csak a jelszavaknál ál­lunk, tapogatózunk. Bár ismerjük á

Next

/
Thumbnails
Contents