Harangszó, 1920
1920-08-01 / 30-31. szám
XI. évfolyam, 1920. augusztus I. 30—31. szám, Falai«, azarka.zt« ét klatfó: SZALAY MIHÁLY. TAr.aiarkaaztd: NÉMETH KÁROLY. Ktzlratok Lováétpatonára (Vaizprémmagya), elöfi- iaté.1 dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalénak Szentgotthárdi-« (Vutvérmagve) küldendők Előfizetőit elfogad írjnden avang. Iáikén éa tanító. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapitotta: Kapi Béla 1910-ben. •zerkeartl a a kiadóhivatal vazatója: CZIPOTT OÉZA •zentootthArd (Va. vármegye.) A „Harangazó" előfizetési ára: fél évre közvetlen kfildóaaal 20 kor., c.oportot küldéitel (legkevatabb 10 példány) 10 korona. A „Harangazó“ terjeas- tóaóre befolyt adományokból azórványban lakó híveinknek Ingyenpóldányo- kát küldünk. Megjelenik minden vasár- nap. A „DUNÁNTÚLI. LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Hadifoglyaink. Balsors juta nékünk, balsors juta néktek, Mi itthon búsulunk, ti künn keseregtek. Melyikünk lelkében nagyobb a búbánat, Ha sírunk, hazánk te, miattad, utánad? Balzsamír terem-e az idegen tájon, A szívet gyógyító, hogy sebe ne fájjon ? Fáj az a tűz, mely ég, de soha el nem ég: Honszerelem, honvágy, ez a szent melegség. Ha kigyűl az estnek csillaga milliárdja, Szíveteket a bű ügye úgy átjárja; Valami mondhatlan az a bú, az a vágy, Mely hazahúz hozzánk, mely aludni sem hágy. A szemetek ott csüng a csillagos égen, Rezeg a könnyetek, bú csillaga-képen. Kél a sóhaj: .Ahol az a csillag ragyog", Eped a dal: .Én is odavaló vagyokI* Idevalók vagytok ti fogoly-testvérek, Oly sok idő múltán immár hazatértek. Melyen jöttök, az út, virággal lesz födve, Ezer ölelésre vár a haza földje. Tapsol a faág is meleg üdvözléssel, Meghajol a fű is néma köszöntéssel; A bércek, a rónák mind ezt riadozzák: Jönnek a fiaid I örvendj Magyarország I örvendj I Bár mai nap szomorú a sorsod I Egy sereg ellenség készíti koporsód. .A nagyszerű* válna kisszerű halálra? [ Az ezeréves lét szivére megállna? „Nem, nem, soha, soha I* Ajakok zúgjátok: Áldás lesz a jövőnk, nem lehet az átok I Nagy célra hivott el minket a nagy Isten, Örökön-örökké él a magyar itten: Ostorod, Attila, a gonoszt még sújtja, Még élnek a húnok, áll a Hadak útja. Az ősi magyar faj még ma se fajult el, Az ősi magyar vér még ma se aludt el I Jertek haza foglyok, új munka-mezőre, Új Magyarországért előre, előre I Ha hisszük, akarjuk: ki ragyog még végre t „Régi dicsőségünk" s az igazi béke. Sántha Károly. Egy evang. családhoz kerestetik festótanoncnak egy fiú, ki a 13-ik 1 életévét már betöltötte. Teljes ellátásban részesül. Tanulási idő 3 év. Cím megtudható e lap kiadóhivata- t Iában. 2 A kormányzó a hadifogságból visszatérő katonákhoz. Horthy Miklós kormányzó a hadifogságból hazatérő magyar katonákhoz az alábbi felhívást intézi: Hadifogságból hazatérő magyar katonák 1 Évekig tartó hősies harcok folyamán a hadiszerencse forgandó- sága önhibátokon kívül keserves rabságba juttatott. S mialatt ti testben- lélekben szenvedve, vágyón gondoltatok hazátokra, Magyarország minden idők legkeservesebb kálváriáját járta meg. Egy gazdag, boldog, ezeréves ország védelmére indultatok harcba. Egy területében megcsonkított, kifosztott, ezer sebből vérző országba tértek vissza. De ez a szegény ország oly szeretettel vár titeket, amint csak édesanya tudja sokat szenvedett fiait hazavárni és el fog követni mindent, amit értetek megtehet. Azonban tudnotok kell, hogy ő maga is beteg, kifosztott és nem adhat sok mindent, amit oly szívesen juttatna nektek kárpótlásul szenve- déstekért. Tudnotok kell azt is, — és ez büszke reménnyel tölthet el mindnyájatokat, — hogy itthon az ország minden rétege összefogva teljes erővel dolgozik a haza újjáépítésén; hogy máris nagy lépésekkel haladt előre a nemzetmentés munkája; hogy Európa népének becsüléséből máris visszaszereztünk igen sokat, mit elvesztettünk az utolsó hónapok alatt. Ma a nehéz kötelességek korát éljük. Rátok az a kötelesség vár, hogy a fogság keserveit kipihenve, önfeláldozó kötelességteljesítéssel és fegyelmezett munkával csatlakozzatok azokhoz, kik mai nehéz helyzetünkben szerencsétlen Magyarországunkat újjáépíteni akarják. Ezt pedig csak munkával, munkával és újra munkával érhetjük el, melyet mindenki híven teljesít ott, hova sorsa, képessége állította. Kelt Budapesten, 1920. július hóban. Nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója. Jelenünk vezéreszméje. Irta: Krón Ferenc. Valamint az egész emberiség, úgy az egyes nemzetek életét, fejlődését, cselekvési vágyát, akaratát életideálok mozgatják. Az emberiség századból-századba a haladás mindig erősebbé váló fényében lép át. A XVI. század reformálta az élet alapját, a keresztyén vallást, vitatkozott a maga igazáért. A XVII. század összegyűjtötte érveit és bizonyít, a XVIII. század a bebizonyított igazságokat formába öltözteti, a XiX. század cselekszik. A XX. század a részben lezajlott világháború után az akarat és tudás borzalmas kilengései körül keresi a tűzböl-vérből, a túlhajtott individuá- lizmusból való menekülését. Ma még homályos a helyzet Nem tudjuk, hogy századunk odaborűl-e ismét a tudás, mint egyedüli világépítő erő elé? Vagy egyedül az akaratot állítja-e oda építő oltárára, mint egyedüli alkotói és imádandó erőt? Nem hiszem A XX. század vezéreszméjének vallja a keresztény akaratnak keresztény erkölccsel és tudással való felruházását, ennél ragyogóbb vezéreszmét még sohasem választott történelmi kor. Keresztyén Magyarországot adjunk a keresztyén magyar népnek 1 Ma azonban még csak a jelszavaknál állunk, tapogatózunk. Bár ismerjük á