Harangszó, 1920
1920-01-18 / 3. szám
18. HARANOSZÖ. 1920. január 18. keresztyénsógnek s ha a korona most nincs is az ország homlokán, minekünk a kereszt ott maradt felette. Abban nem lehet ingadozás: nekünk a keresztyén Magyarországot akarnunk kell, mert ha nem akarnánk, akkor Magyarországról mondanánk le azzal. De ne építsünk arra, hogy Magyarország keresztyén volt, mert az kétséges; hanem inkább arra, hogy Magyarországnak keresztyénnek kell lennie, mint minden országnak Jézus Krisztus óta, — mindjobban keresztyénné, mint minden országnak, melyet Jézus Krisztus lelke már érintett. Szívlelje meg ehhez minden jó magyar keresztyén Aranyszáju János szavait: »Senki sem volna már pogány, ha mi igazi keresztyének volnánk.« S hegy ő ezt még az ötödik század végén mondotta, nem rosz- szabb korban, mint a mienk. Senki ne ruházza a magyar ke- resztyénség bűneit másra I Akármily ellenségeink voltak — ha mi egészen keresztyének lettünk volna ! — Nem is mind egytől-egyig, hanem csak annyian, amennyire Istennek szüksége van, hogy rajtunk keresztül az élet romlástól megóvó sóját szivárogtassa ki ez országba s annyi világosság, amennyi kellene, hogy mindenki lásson Isten szerint, — akkor köny- nyebb lenne azt mondani, hogy Magyarország keresztyén volt és lesz. így azonban azt is nehéz : a keresztyén Magyarország még nem volt, de lesz. Mi ezt a nehezebbet akarjuk mondani. Mert bár nehéz, mégis többre visz, jobban célhoz juttat és Isten munkájába állít. Nagyon fontos dolog, hogy a keresztyén Magyarországra való törekvés jelentésében megértsük egymást. Mi nem kívánjuk, hogy mindenki a mi mértékünk szerint ítéltessék meg ebben a kérdésben; — bár más mérték igazán nincs. — Mégis csak azt kívánjuk, hogy minket a magunk mértéke szerint Ítéljenek meg, aki nem más, mint Jézus Krisztus, Akin kívül nincs más fundamentum, Akire nézve mindenek teremtettek; — Jézus Krisztus és az Ö igéje és a Szentlélek tanúbizonysága. Mert ha itt annyira nem értjük meg egymást, hogy — ahelyett, hogy a cél érdekében használnánk minden erőnket, egymás ellen megyünk, akkor újra megkondul felettünk Jézus országtemető igéje: »Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul ...« Nem kívánjuk, hogy mi utánunk igazodjanak, hogy minekünk adják az első helyet a keresztyén Magyar- ország építésében, — csak azt kívánjuk, kérjük Isten előtt, hogy ők is ahhoz igazodjanak, akihez mi s annak adják az első helyet, akinek mi. Jézus Krisztusnak. Hiszen nem lehet keresztyénség Rajta kívül! A keresztyén Magyarország nincs elérve azzal, hogy minden megyének, minden városnak legyen védőszentje, hogy megint kötelező lesz a hitoktatás, a keresztyén Magyarország az lesz, mikor a Szentlélek müvén át Isten lesz itt minden mindenekben, mikor itt mindenütt hirdetik s hallgatják Jézus Krisztus életigéjét, s mikor itt mindenki megérti, hogy keresni kell az Isten Országát. Ám, ha a célban jól egyet is értünk, nem kerüljük el a meghasonlás veszélyét, ha a módszert, utat, mely a keresztyén Magyarországhoz vezet, nem hozzá illőn választjuk meg. Isten magának fiákat, megtérő fiákból, eléje roskadókból, Jézus Krisztus keresztjéhez menekülőkből akar, — mert erőszakkal lehet valakit tenni szolgává, de gyermekké soha. Nem szabadosságok, nem féktelen, felelőtlen, csapongó életlehetőségek érdekében szólalunk fel. Csak legyen nagyon komoly és szigorú körülöttünk az élet, de minden irányban és csak üldözzük a bűnt, de ne újabb bűnnel, hanem a legnagyobb bűnüldöző, Jézus Krisztus fegyvereivel. Igen is, mi is akarjuk a keresztyén Magyarországot, senki kedvéért erről a vágyunkról, erről a célunkról le nem teszünk. De nem diktatúrával, nem szeretetlen dresszurával, hanem — a Jézus Krisztus evangéliumának rajongó lelkű felkínálásával, a Jézus szerint való élet fenségének kisugá- roztatásával és úgy, hogy kivetjük az ő hálóját és úgy, hogy hintjük az ö igemagvait, hogy magunkra szereljük az Ó bűn ellen védő fegyvereit s ebben nevelünk és feléje imádkozunk és keressük mások számára is az Isten Országa kapuját. Ha egy ország Jézus szavai szerint — meghasonlás folytán pusztul, akkor megépüléséhez egyetértés kell. Már pedig az a módszer, mely a keresztyénséget nem tiszta keresztyén módon akarja, újabb meghasonláso- kat hoz. Csak legmeszebb-menő egyetértésre való törekvés gyógyíthat ki a meghasonlások halálos ágyából. És az az egy, amire és akire értésünknek irányulni kell, legmesszebb-menően az Isten és az Ö Országa. A meghasonlás oly erős pusztító, hogy még a sátán országának is végzetes. Mi a helyzet? Az, hogy a sátán országában vagyunk mi jninden nagyon egyetértők. Vegyük ki onnét ezt az egyetértést és tegyük át az Isten Országába, és vegyük ki Innét a meghasonlást és vigyük be oda, — nemcsak országos keretekben, közhírré teendő rendelkezésekben: a sátán országát le kell rombolni minden városban, minden ház népe közt és egyben kezdjük el építeni Isten Országát magunkon és a mieinken, lélekről-lélekre, házról-házra, város- ról-városra és akkor lehetetlen, hogy ne jöjjön egy keresztyénebb Magyar- ország, de igazán. Egész életünket Isten Országáért éljük. Ezért hirdettünk legutóbb is aratást Jézus arató mezőjén, ezért hirdetjük mostanán az egymásután következett napok prédikációit és abban Isten üzeneteit. Jöjjön velünk, akit Isten is úgy késztet. Tudjuk, hogy nem tévedtünk, mikor az egyes lelkekért menő jézusi munkára szántuk el magunkat. A keresztyén Magyarországhoz keresztyén emberek kellenek. Mások tegyék máskép, mi nem teszünk meghasonlítót. Csak engedjék, hogy mi így, az Isten Országán keresztül dolgozzunk a keresztyén Magyarországért. Akkor, ha nem is érjük el, mi nem mondunk le róla és akkor is nyugodtan tudjuk magunkat Isten előtt, rajtunk nem múlott a keresztyén Magyarország és bennünk volt — egy kicsit. A legszerencsétlenebbekért. Az oroszországi és Szibériai Magyar Hadifoglyok Hozzátartozóinak Égyesülete mozgalmat indított orosz fogságban sínylődő szegény véreink fölsegitésére és hazahozatalára. Menynyi panasz, kétségbeesett segitség- kérés, mennyi hasztalan próbálkozás előzte már meg ezt a mozgalmat, a • melynek nemcsak sikert kell kívánnia mindenkinek, hanem teljes erejéből pártfogolnia is kell. Mert azok, a kikért a nevezett egyesület, számítva minden magyar ember segítségére, ezt a nagy mozgalmat megindította, a legszerencsétlenebb áldozatai a háborúnak. Évek óta elszakítva övéiktől, a kiknek megvédésére mentek tüzes lélekkel harcba, a legnyomorúságosabb viszonyok közt tengődnek ; minden lépésüket figyelik, minden
