Harangszó, 1920

1920-01-18 / 3. szám

XI. évfolyam.

1920. január 18.

3. szám.

Feleld* szerkesztő és kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

Társszerkesztő:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalénak Szentgotthérdra (Vasvármegye) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője:

CZIPOTT GÉZA

SZENTOOTTHÁRD

(Vasvármegye.)

A „Harangszó" előfizetési ára: egész évre közvetlen

küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) IS korona.

A „Harangszó" terjese- tésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

„Nálam nélkül ...“

— Ján. XV. 5. —

Xálam nélkül semmit nem cselekedhettek, Nélkülem nincs terme, éperejü elet. Kitető te csak én, én lehetek nektek; fti telem elszakad, csak leng, de nem élhet.

tt.i belelem ne ki s nieg is marad bennem, Abba az én tiszta mely erem szioáreg; £> be nemes gyümölcsét teremoe szünetlen, Gazdagabbá, jobbá teszi a oiláqct.

Szalny Mihály.

Keresztyén Magyarország.

Irta : Gáncs Aladár.

Uj jelszó röppent fel ez ország fölé: Keresztény Magyarországi A jelszó ugyan nem vadonat uj, mint az a másik, melyet 1919. év elején kellett felvennünk : Dolgozó Magyarország ! — de igazán egész uj érzésekkel hallottuk, mert egy idó óta nem igen volt szabad ezt mondani s mi magunk is, akik állandóan vallói és kívánói voltunk, nem mertük hangoztatni, jól értve, hogy mily messze vagyunk ettől; alázatosságunkban csak ennyibe foglaltuk ezt a prog- rammunkat: keresztyén lelkeket, keresztyén embereket ‘ennek a Magyar- országnak.

Igaz, most sem mi mondtuk ki a jelszót, de kötelességnek érezzük odaállani a zászlója alá — Isten országa érdekében, ha ugyan fogadnak a magunk elengedhetetlen Jézus Krisztus utáu induló módján. De némi aggodalmaink vannak. Hogy sokan nem látják, mit jelent e jelszó s hogyan kell annak jegyében igaz munkát vinni. A legtisztább egyetértésre van szükségünk a célban és

jóhiszemű megértésekre a felévezető utakban és mi félünk, hogy nem fogjuk egészen megérteni egymást és feladatainkat, nem annyira és nem úgy, mint a keresztyény Magyar- ország érdeke megkívánná.

Egyik legfontosabb országvezető állásból hangzott el az üzenet, hogy Magyarország mindig keresztyén volt és keresztyén is lesz. Bármily szép kijelentés ez és bármily jólesik hallani s bármennyire óhajtjuk hogy ne essék sértés a jó igá2#»; — mégis lelkiismerettől kénytelenek vagyunk intő tünetnek venni, hogy sokan lesznek és vannak, akik e tudatban ragadják meg csupán a keresztyén Magyarország ideálját és ahhoz szabják az érte való fáradá- sukat. És akkor félő, hogy ez az öntudat félrevezet s máris akadályoz, mert Magyarországban volt ugyan keresztyénség, — vitatni ezt senki nem akarja, azt is elismerjük s büszkék vagyunk rá, hogy voltak ennek a keresztyénségnek koronként gyönyörű megnyilvánulásai, hogy kitermett belőle egy-két nagyragyo- gásu Jézus Krisztust követő élet, — de még a keresztyénségben sokkal érettebb és előljáróbb országok sem vigasztalhatják és dicsekedhetik magukat azzal, hogy keresztyén ország voltak.

Még az is nagy kérdés, hogy a vezető és irányító szellem Jézus Krisztus szerint való volt-e; még az is nagy kérdés, hogy az országosban legjobban tisztában voltak-e azzal, hogy mi a keresztyénség. nem hogy aszerint való hittel tJs hivatásérzéssel éltek volna itt az emberek és nem is szólva arrók hogy mit csinált itt a bűn s mi vitt azoknál, akik nem is vallották magukat keresztyeneknek ! Hát, aki átélte az utolsó emberöltőt, vagy épen ez utolsó éveket, szabad annak még azt mondani, hogy Magyarország keresztyén volt ? Keresztyén volt az az ország, ahol az életnek olyan szomorúak voltak mindig a statisztikái, ahol oly nagy ur volt a bűn a nyomorgók viskóitól kezdve el a nagy aranyos palotákig, ahol annyi ember élt csak a rossz önmagának? Keresztyén volt az az ország, ahol ilyen Isten ellen való rémuralom tudott felszinre kerülni, ahol oly könnyű diadala volt a hitetlenségnek, ahol oly mohósággal kapdosták az érzékiség ledér könyveit s ahol az emberek nem tudtak a lelkűknek szentelni naponta csak egy órát, de a testüknek akár éjszakákat? Keresztyén volt az az ország, ahol a legkevesebben nyitották ki naponként lelki táplálkozásra az élet könyvét; ahol a XX. század évfordulóján nem volt annyi komoly bibliaolvasó keresztyén egyesület, mint a még ma is nagy pogány Japánban ? Jézus Krisztus országa volt az az ország, ahol unatkoztak a műveltebbek is, ha valaki Jézus Krisztus életéről beszélt előttük; ahol fent is, lent is, erre is, arra is annyira hasonlított egymáshoz a legtöbbek imádsága: a némaságban ? Keresztyén volt ez az ország, ahol még a valláskodók is túlzásnak, rajongásnak mondták Jézus legelemibb életkövetésének követelését, ahol kinevették azt, ha valaki megtérésről beszélt?.,.

Nem kötekedni, nem vitatkozni, nem szemrehányni akarunk. Hanem életláttatással jövendőt szolgálni. Egyáltalán nem közömbös az, hogy milyennek Ítéljük Magyarország eddigi helyzetét a keresztyénséggel szemben. Kész veszély lehet, ha valaki azt képzeli, hogy Magyarország már keresztyén volt. Akadály abban, hogy Magyarország keresztyén legyen.

Az tény-dolog ,hogy Magyarországnak keresztyén or3cágnak keil lennie. Igaz az, hogy Magyarország Szent István koronájában eljegyeztetett a